A hét második felében komoly akcióban volt a kis családunk: új albérletbe költöztünk. Pár hónapja jött egy felajánlás, hogy egy frissen épülő házban kivehetnénk egy lakást. Gyorsan lecsaptunk a lehetőségre több ok miatt.
Több mint 15 éve lakunk különböző albérletekben amiknek a minősége igen változó volt, de semmiképpen se lehet hasonlítani egy újépítésűhöz. Bár a korábbi lakás is igen közel volt a Templomhoz (kb. 800-900 m), ez még egy kicsit jobban.
De a legfontosabb dolog az volt, hogy csak bhakták laknak itt, ami főleg Szubálnak fontos. Valahogy nem volt kedvünk megvárni, hogy mi lesz akkor, amikor a főbérlő kislánya megkínálja a szalámis szendvicsével…
Persze mi is bírjuk a kis „bhakta-falut”. Egyenlőre még a zsákoktól és a dobozoktól próbálunk megszabadulni és rendet vágni, de Szubál már birtokba vette az új helyet, ahogy a mellékelt esti videón is látszik.
Remélem már mindenki tudja, hogy Gondolkodó Klub lesz ma a Gangeszban. Itt írtam róla már sok mindent.
Azt viszont még nem, hogy miről lesz szó. Ahogy írtam korábban vendégszerepeltem egy lemezen és a Bhagavad-gíta 4 fő versét, a catur-slokát énekeltem/mondtam fel. Innen jött az ötlet, hogy erről beszéljünk. Ma az első lesz, a 10. fejezet 8. vers, ami így szól:
„Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívből imádnak Engem.”
Persze nem kell megijedni, nem leszünk túlságosan fennköltek, az itt megszokott könnyed és praktikus oldaláról közelítenénk meg a dolgokat, és inkább beszélgetős formában.
Szóval, mindenkit sok szeretettel várok!
Pár napja olvastam egy cikket a címben szereplő rétegről és gondoltam megosztom veletek. Páran úgyis azt gondolták, hogy nőgyűlölő vagyok, akkor most kapjanak a férfiak :).
„Jelenleg Magyarországon valamivel kevesebb férfi (47 százalék) él, mint nő (53 százalék). Emellett a férfiak átlagéletkora is lényegesen alacsonyabb, mint a női nem képviselőié - jelenleg mintegy nyolc évvel.
A magyar átlagférfi 176,5 centiméter magas és minél inkább idősödik, annál inkább "összemegy": a 60 évesnél idősebb hazai urak átlagmagassága 174,5 centiméter. Az átlagférfi 81 kilogramm.
A tipikus férfi - bármennyire is meglepő - nem dohányzik. A magyar uraknak "mindösszesen" 38 százaléka cigarettázik rendszeresen, és további hat százaléka alkalmanként. Ugyanakkor némileg talán erősíti sztereotípiánkat, hogy a tipikus férfi azért iszik alkoholt: az erősebbik nem mindössze 14 százaléka nem iszik soha szeszt. És szintén igazol minket korábbi gondolatunkban az, hogy a tipikus férfi nem is sportol: mindössze 13 százalék mozgatja meg testét rendszeresen.
A férfiak 40 százaléka nem elégedett testsúlyával, minden negyedik fogyni szeretne, viszont 13 százalék hízni akar, és nem is keveset - mintegy 10 kilót. Igen, egy férfi esetében az sem jó, ha valaki túl sovány, hiszen újból a "nem vagyok tökéletes férfi" rémképével találkozik.”
Persze, kérdezhetnéd, hogy mi szükség van erre, lényeg, hogy én szuper bhakta vagyok, a többiek meg le vannak…
Egyrészt azért, mert te is az átlaghoz tartozol és tőled függ, hogy javítod, vagy rontod.
Elmesélek egy történetet. 4-5 évvel ezelőtt épp vittem valahova édesanyámat, aki akkor már beteg volt, de nem tudta, hogy mennyire és váratlanul azt mondta: „Annak azért örülök Lacikám, hogy nem iszol meg ilyenek, mert e miatt annyi probléma volt a családban, de a többi dolog fölösleges”, utalva ezzel a Krisna-tudatra. Mivel már ennyi dicséret is nagy dolog volt tőle, ezért finoman csak annyit mondtam: „Hidd el, ha ne lenne a „többi dolog” én is ugyanolyan lennék, mint a többiek…”
A 2001-es „Életről életre” album 3. száma a mai bejegyzés címadója. A zenéjét és a szövegét is én írtam. Az alábbi vers volt a fő motorja:
"Aki visszatartja cselekvő érzékeit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják. Az az őszinte ember azonban, aki elméjével uralkodni próbál cselekvő érzékein, s ragaszkodástól mentesen a karma-yoga gyakorlásához lát [Krisna-tudatban], sokkal kiválóbb nála."
/Bhagavad-gita 3. fejezet 6-7 vers/
Na meg persze az élet. A képmutatás az egyik legveszélyesebb dolog, mert nem elég, hogy másokat becsapsz, de legfőképp saját magad. Az, hogy például eltévedsz egy városban saját tudatlanságos, vagy hibád miatt még nem a világ vége. Viszont ha ezt nem ismered el, az rendkívül veszélyes. Büszkén állsz a sarkon és azt állítod, hogy pont ide akartál jönni. Sőt tied az egész sarok, csak még a többiek nem tudják.
Hiába hoznak akkor neked térképet, próbálnak a helybeliek segíteni, ha azt se tudod, hogy hol vagy és nem is hagyod, hogy megmondják.
Csak egy kérésed van: kérlek, hazudj nekem…
HAZUDJ NEKEM
A tükörben nézem magam
Egy kicsit torzít
Furcsa az érzés
Legbelül ordít
Csak egy testet látok
Sehol a lélek
De mégis szépnek látom
Én ebből élek
Szemedbe nézek
Tudom, hogy torzít
Egy állat vagyok néha
Aki veled is ordít
Másokat veszek célba
Igen téged
De magamat találom el
És érzem a vérem
Hazudj nekem
Hazudj nekem mindig
Hazudd azt, hogy szép vagyok
Hazudd azt, hogy jó vagyok
Hazudd azt, hogy fontos vagyok
Hazudd azt, amit én akarok
A tévében nézem magam
Biztos, hogy torzít
Egy rokkkszár vagyok néha
Aki mindig ordít
Mert be akarom csapni magam
Ez egy olcsó játék
Biztos vesztes vagyok
Átlőtt halánték
Hazudj nekem
Hazudj nekem mindig
Hazudd azt, hogy szép vagyok
Hazudd azt, hogy jó vagyok
Hazudd azt, hogy fontos vagyok
Hazudd azt, amit én akarok
Ez egy szinte semmitmondó hír volt pár héttel ezelőtt, pedig nagyon érdekes. Ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne. Muszáj utálni egymást. Az elődömet, az utódomat, vagy bárkit, aki szóba jöhet és nem a közvetlen cimborám.
A védikus időben, amikor a nap lement és megállt a csata, a két tábor találkozott beszélgettek, együtt ettek-ittak. aztán amikor felkelt, akkor folytatták az öldöklést. De csak ott, akkor és szemtől szembe.
A volt, és a mostani USA elnök nem is hasonlíthatóak az akkori királyokhoz, harcosokhoz, mégis legalább megpróbálnak úriemberként és úrihölgyként viselkedni. Arról nem is beszélve, hogy észreveszik a jót, sőt még nyilvánosan dicsőítik is.
Szerintem tanulságos.
„Bushné szerint Obama remek munkát végez
A korábbi first lady megvédte az elnököt a republikánus bírálókkal szemben, és dicsérte a feleségét, mert kényelmes otthonná varázsolta a Fehér Házat.
Az előző amerikai first lady, Laura Bush szerint Barack Obama elnök nagyszerűen végzi munkáját a Fehér Házban, nehéz körülmények között is.
George Bush volt elnök felesége az Obamát bíráló republikánus politikusokkal szemben méltatta férje demokrata párti utódának teljesítményét helyi idő szerint hétfő este a CNN amerikai hírtelevízióban.
"Úgy vélem, jól végzi munkáját" - mondta Obamáról a korábban visszafogottságáról ismert Laura Bush, hozzátéve, hogy az új elnök szerinte egyszerre túl sok mindennel kezdett foglalkozik, s ez bizonyára megnehezítette a dolgát.
Laura Bush védte Obama tanévkezdési üzenetét, amelyet republikánus támadások értek azon az alapon, hogy az elnök hatáskörét túllépve beleszól az iskolák és a diákok életébe, politikai üzenetét erőlteti.
Michelle Obama is kapott dicsérő szavakat
"Valóban fontos, hogy mindenki tisztelje az Egyesült Államok elnökét" - mondta, és megjegyezte, hogy szerinte az elnöknek joga van az iskolásokhoz szólni, bátorítani őket, és a szülőknek követniük kellene a példáját, kemény tanulásra ösztönözve gyerekeiket. A volt first lady Párizsból nyilatkozott, ahol a globális analfabetizmus leküzdését célzó ENSZ-tanácskozáson vesz részt.
Ugyancsak dicsérte az új first ladyt, Michelle Obamát, részben amiért kényelmes otthonná varázsolta a család számára a Fehér Házat.
Laura Bush szerint nem tisztességes, hogy Obamát bírálói szocialistának bélyegzik. Arról is beszélt, hogy kiábrándítónak tartja az amerikai politikai élet szereplői közötti egyre élesebb szembenállást; szerinte ennek részben az az oka, hogy mind több az olyan kongresszusi választókerület, ahol vagy erőteljes konzervatív, vagy liberális túlsúly érvényesül.
Laura Bush kitért arra, hogy férje amerikai elnökként nem tudott olyan sikereket elérni a demokratákhoz való közeledésben, mint korábban, texasi kormányzóként, és ez zavarta. A volt first lady szerint Obama sem számított a jelenlegi szembenállásra. Azt mondta, férje egyébként nagyon jól érzi magát, mindketten memoárjaikat írják."
Ahogy már korábban említettem, a volt zenésztársaimtól hallottam először a Krisna-tudatról, ami kezdetben nem volt vonzó. 1990-91 körül mindenki csak egy szektának tartotta és a barátaim viselkedése is az volt. Meg is szakadtak így a kapcsolatok egy kivételével, Tamással, akivel együtt jártunk gyúrni (bizony, bodybuilding!), persze csak hobby szinten és főleg a beszélgetések kedvéért.
Ahhoz, hogy vitatkozni tudjak sorba kértem el a könyveket, így a Bhagavad-gítát is. Egy kéthetes nyaralás alatt kiolvastam és komoly változáson mentem át. Rájöttem, hogy úgy néz ki, hogy létezik Isten és érdemes az ő utasításait, törvényeit figyelembe venni, mert különben baj lesz.
Ekkor eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek. Nekem nem volt gond, hisz gyerekkorom óta utáltam a húsokat, főleg feldolgozatlan állapotában, de a környezetemben kiverte a biztosítékot. Persze, voltam olyan makacs, hogy ne érdekeljen.
Közben rendszeresen találkoztunk a párommal a bhaktákkal és jártunk fel a hűvösvölgyi templomba. Szerencsére neki is tetszett a dolog. A másik fő motivációm pont vele volt kapcsolatos: mióta eszemet tudtam, mindig kerestem az örök boldogság titkát. A testből és az elméből lehet örömöt meríteni, de az nagyon átmeneti.
1992-es Sportcsarnokos fesztivál ismét komoly lépés volt életemben. Akkor először nagyon együtt táncoltam a bhaktákkal és nagy íz jött belőle. 7000 ember volt jelen és nagyon sok komoly bhakta. A templomban is láthattam, hallhattam Srila Prabhupada tanítványitól és teljesen lenyűgöztek. Azt gondoltam, hogy ha ezzel a folyamattal ezt lehet elérni, akkor minden nehézség ellenére én ezt akarom csinálni.
Pedig nehézség volt bőven...
Itt egy érdekes cikk Bhayahari prabhu tollából, a sokakat foglalkoztató témáról. Nem rövid, de érdemes elolvasni:
"Sors vagy erőfeszítés?
Egyszerű bábok lennénk, akiket a múlt tettei mozgatnak?
Kétségbeesetten nézem a távolodó autómentőt, amint egy roncsot szállít, hajdan volt autónkat.
„Ne aggódj”- próbál vigasztalni a feleségem. „Biztos csak valami rossz karma.”
Elgondolkozom a szavain. Épp most törte össze az autónkat (hátulról belement egy teherautóba) és roppant lelkesnek tűnik, hogy a sors számlájára írja a történteket. Azon tűnődöm, ez valóban rossz karma-e vagy egyszerűen csak csapnivaló vezetési technika. Egyszerű bábok vagyunk, akiket reménytelenül manipulálnak múltbeli tettei, vagy tényleg szabadon cselekszünk? Ha minden eleve elrendeltetett, akkor mekkora hatalmunk lehet a saját tetteink felett? Valójában milyen kölcsönhatás van sors és erőfeszítés között?
Látszólag ugyanezek a kételyek gyötörték Satyavrata Munit, a hajdani nagy királyt és bölcset, aki kétségeit a megfelelő személyhez, az Úr Matsyahoz, Sri Krsna egyik inkarnációjához címezte. Kettejük párbeszédét a Matsya Purana örökíti meg.
„Óh, Uram, melyik a magasabb rendű dolog: a sors vagy a személyes erőfeszítés? Kétségeim vannak effelől, kérlek, oldd meg őket.”
Satyavrata Muni az ’eleve elrendeltetés vagy szabad akarat’ örök filozófiai rejtélyét feszegeti. Válaszul az Úr Matsya elmagyarázza, hogy három elem: a sors, az erőfeszítésés az idő együttesen határozza meg életünk folyását. A földműves példáját említi, akinek a termését három tényező határozza meg: az ültetés, az eső és az idő. A palánták az erőfeszítést jelképezik, míg az eső a sorsot. Ha a gazda elültei a magokat, de nincs eső, akkor nem lesz termés. Vagy, ha esik, de ő nem ültetett semmit, akkor sincs termés. Mindkettő: sors és erőfeszítés egyaránt szükséges, és mindez a megfelelő időben.
Ha megfelelően cselekszünk, és jámbor tetteket hajtunk végre, akkor a jutalmunk a jó szerencse lesz, míg ha bűnöket követünk el, akkor szenvednünk kell. Az idők során a jó sors az erőfeszítéshez járuló kedvező helyzetekben nyilvánul meg, míg a rossz sors a kedvezőtlen helyzeteket jelenti. A sors adhat nekünk élvezetet vagy szenvedést, különösebb erőfeszítés nélkül. Például, ha valaki nyer a lottón, egy gazdag családban születik vagy egy beteg testet kap.