Ahogy már korábban említettem, a volt zenésztársaimtól hallottam először a Krisna-tudatról, ami kezdetben nem volt vonzó. 1990-91 körül mindenki csak egy szektának tartotta és a barátaim viselkedése is az volt. Meg is szakadtak így a kapcsolatok egy kivételével, Tamással, akivel együtt jártunk gyúrni (bizony, bodybuilding!), persze csak hobby szinten és főleg a beszélgetések kedvéért.

Ahhoz, hogy vitatkozni tudjak sorba kértem el a könyveket, így a Bhagavad-gítát is. Egy kéthetes nyaralás alatt kiolvastam és komoly változáson mentem át. Rájöttem, hogy úgy néz ki, hogy létezik Isten és érdemes az ő utasításait, törvényeit figyelembe venni, mert különben baj lesz.

Ekkor eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek. Nekem nem volt gond, hisz gyerekkorom óta utáltam a húsokat, főleg feldolgozatlan állapotában, de a környezetemben kiverte a biztosítékot. Persze, voltam olyan makacs, hogy ne érdekeljen.

Közben rendszeresen találkoztunk a párommal a bhaktákkal és jártunk fel a hűvösvölgyi templomba. Szerencsére neki is tetszett a dolog. A másik fő motivációm pont vele volt kapcsolatos: mióta eszemet tudtam, mindig kerestem az örök boldogság titkát. A testből és az elméből lehet örömöt meríteni, de az nagyon átmeneti.

1992-es Sportcsarnokos fesztivál ismét komoly lépés volt életemben. Akkor először nagyon együtt táncoltam a bhaktákkal és nagy íz jött belőle. 7000 ember volt jelen és nagyon sok komoly bhakta. A templomban is láthattam, hallhattam Srila Prabhupada tanítványitól és teljesen lenyűgöztek. Azt gondoltam, hogy ha ezzel a folyamattal ezt lehet elérni, akkor minden nehézség ellenére én ezt akarom csinálni.

Pedig nehézség volt bőven...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.