Nemrég egy barátom ajánlásával megnéztem az "Agora" című filmet, és nagy hatással volt rám. Ismét felhozta bennem azt a kérdést ami végig kíséri az életem. És könnyen lehet, hogy nem csak ezt az életem.
Már gyerekkorom óta vonzott a spiritualitás, de a szüleim (főleg anyukám) óva intett, mert néphülyítésnek tekintette, ami egybevágott az akkori (szocialista) oktatással. Ezt alaposan alátámasztotta a különböző egyházak véres ámokfutásairól szóló történelem, így nem volt véletlen, hogy 86-88 táján igen alaposan vallás-ellenes zenekarban nyomultam (Fantom).
Persze nagy fordulatnak tűnhet a mostani helyzetem, de az álláspontom az intézményesített hülyeséggel kapcsolatban nem változott. Erre nagyon jó példa ez a film,ami nem sokkal Jézus távozása után játszódik, de már javában gyilkolják egymást a "hívők".
Mindenkinek meghagyom, hogy levonja a saját tanulságát. Az enyém az, hogy sohasem szabad megfeledkezni az eredeti tanítás lényegéről, a szeretetről, és minden tettünknek ez kell, hogy a kiindulópontja legyen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.