4 éve írtam, most is igaz:

Tudod, igazából elfáradtam, nem akarlak meggyőzni semmiről. Ha az eddigi tetteim, életem nem elég, akkor mi többet tehetek?

Persze, tudom, a modern élet arról szól, hogy évről-évre, napról-napra, óráról-órára, percről-percre újra bizonyítani kell mindent, újra el kell adni magunkat.

De nem fárasztó ez egy kicsit? És célszerű?

Fontos, hogy az ember ne punyadjon bele a kényelmesbe és alkalmazkodni is kell a változásokhoz, de az egész élet nem lehet ez folyamatos igazodás, amiben mindig bizonyítani kell.

Az élet, ahogy mondják olyan, mint az iskola, ahol persze van dolgozat és felelés, de (szerencsére) nem csak az. Fontos dolog a számonkérés, vizsgáztatás, hogy tudjuk, hogy hol tartunk, de ennek tényleg csak ennyi az értelme. Mert a lényeg nem kapott jegy, hanem a valós tudás.

Sokszor azt látom, hogy a folyamatos bizalmatlanságunk miatt állandóan „vizsgáztatjuk” a környezetünket, pedig ha ezt velünk csinálják mi is utáljuk. Persze tudom, hogy sokszor átvertek, vagy csalódnunk kellett, de ez mindig nem ok arra, hogy így tegyünk.

Gondolkodás nélkül bízunk meg egy csomó dologban (pl. élelmiszerek), de az emberi kapcsolatainkat szeretjük lebegtetni. Ha nincs bizalom, tisztelet, hála mennyivel kényelmesebb az élet, nem? Ha mindenki gáz, akkor én egész jó vagyok, ugye? És milyen jó, amikor ezt velünk csinálják…

Sajnos nem sok ember van az életemben, akinek nem kell bizonygatnom semmit. Velük nagyon jó együtt lenni és együtt dolgozni, mert az energiánk nem megy el másra.

Nagyon hasznos egy gőzmozdonyon a síp, meg fontos a szép festés, de az igazi funkciója az előrehaladás és mások vontatása-tolása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.