Ennek alkalmából egy kicsit mesélek róla és lesz itt néhány ritka fotó is.

Minden egy kicsit elhúzódott. Először az, hogy jöjjön. Aztán amikor a szándék megvolt, akkor nem jött. Amikor jött, akkor sokáig maradt a pocakban. És amikor ki kellett bújni, az se volt egyszerű.

De a lényeg, hogy megjött épen és egészségesen.

Rögtön az első perctől teljes tudatot sugárzó szemével rám nézett, tudtam, hogy nem akárki jött. Nem, nem úgy gondolom, hogy valami szuper bhakta, félisten vagy hasonló, hanem egy nagyon komoly személyiség nagy érdeklődéssel, igen erős akarattal és nagy érzésekkel.

Készítettünk horoszkópot, ami ezt igazolta. Meg hát a valóság. Aki látja, találkozik vele biztos, hogy kivált valamilyen érzést. Persze elfogult vagyok, ez csak természetes.

Kérek mindenkit, hogy adja az áldását ennek a kis léleknek, hogy beteljesíthesse a földi küldetését. Ha nagy dolgokat tud majd csinálni az jó, de ha csak egy kis, pici bhakta lesz, aki alázatosan szolgálja a vaisnavákat az élete végéig, az még jobb.

Korábban írtam róla, hogy az első szöveg amit írtam a Mantrában a „Könyörgés” volt. Aztán ahogy a feladványt jól fejtettétek meg, ez igazából Srila Prabhupada versének az átirata.

Akkor azt írtam, hogy csak egyszer játszottuk. Most keresgélve a régi felvételek között megtaláltam a pár nappal ezelőtt emlegetett debreceni koncert számai között.

A felvétel minősége nem túl jó, de így is átjön a számai között.

A felvétel minősége nem túl jó, de így is átjön a nagyon különleges hangulata. Akkor tapasztaltuk meg, hogy tényleg működik a Mantra: a fő zenekar (Replika) frontembere indult el a Bhakti-jóga útján.

És azóta is sokan mások…

A világ televan a címben emlegetett két csoporttal, kis híján pár napja én is erősítettem az utóbbiak táborát.

Autóval jöttem vissza az új M0-áson, amikor azt vettem észre, hogy a leállósávban egy német rendszámú, komoly méretű Merci mellett egy öltönyös úr integet vadul, hogy álljon meg valaki. Megszállt a jólélek és lehúzódtam.

Leengedtem az ablakot amin behajolt, gyorsan megkérdezte, hogy tudok e angolul, de szinte választ sem várva hadarta, hogy ő egy török üzletember és a kezembe nyomta a névjegykártyáját. Elvesztette a visa-kártyáját és nincs nála készpénz és bajban van, mert tankolnia kellene.

Aztán váratlanul lehúzott az újáról két hatalmas aranynaklátszó pecsétgyűrűt, hogy tartsam meg és holnap felhív, találkozunk és visszaadja a pénzt. Mindezt kb. 30-40 másodperc alatt.

Kedvesen rámosolyogtam, majd mondtam neki, hogy elviszem a legközelebbi benzinkútra, ha akarja, de pénzt nem adok. Erre kicsit csalódottan visszavette a gyűrűt és a névjegykártyát és újabb páciens után nézett.

Szerintetek miből jöttem rá, hogy egy csalóval van dolgom? (Több megoldás is van)

u.i.: Legyetek óvatosak!

Nehéz volt eldönteni, hogy honnan számoljam az oldalam születését. Amikor eldöntöttem, amikor beregisztráltam, amikor elkezdtem írni, vagy amikor nyilvánossá tettem és meghirdettem.

Maradtam az első bejegyzés, a „Beköszöntő” dátumánál: február 25.

Szóval ma 1 éve vagyunk egy csapat. Mert én így tekintek erre az oldalra. Én vagyok a faliújság-felelős.

Úgy tűnik, mintha rólam szólna. Hatalmas felírat a nevemmel, kép, meg minden, de ez igazából lényegtelen. Ez nem egy egó-blog ahol a saját aznapi hasfájásomat adom közre. Nyílván személy vagyok és érzek, gondolkodok (nahát!) és nem vagyok mentes az emberi gyengeségektől, de itt olyan értékeket szeretnék megosztani amik mindenkit érinthetnek, érdekelhetnek.

Pár száz (ezer, millió, stb.) éve a bölcsek leültek egy fa alá, és aki kíváncsi volt a tudományukra az odament és kérdezett tőle. Hát ez az én fám. Nem tartom magamat bölcsnek (inkább nem részletezem, hogy mit gondolok magamról), de azt tanultam, hogy amid van, azt oszd meg.

Így tettek a nagy acaryak, a tanítványi láncolat minden tagja. A számunkra nagyon fontos Srila Prabhupada igazi példát mutatott. Leckéket tartott, prédikált, írta, fordította a könyveket, és ami nagyon fontos megszervezte a terjesztését. Kedves tanítványa, a lelki tanítómesterem is így tesz. Az övé a világ egyik legkomolyabb bhakta-blogja/oldala.

Szóval már egy éve itt ülök a fa alatt. Úgy tervezem, hogy maradok és mindennap lesz valami érdekesség, bölcsesség. Az, hogy ti jöttök, rajtatok múlik.

Én várok mindenkit!

Nem, nem kell megijedni, továbbra is Jaya Hari az énekes.

Ahogy készítjük a Mantráról szóló filmet és digitalizáljuk a régi koncertfelvételeket egy nagy kuriózumra bukkantam. 2000 december 23-én Debrecenben a Szminoffban játszottunk a Replika előtt. Ez volt a turnézáró buli és ilyenkor mindig illik valami szokatlan, különleges dolgot csinálni. Hát mi csináltunk.

A címből már sejthetitek, hogy egy számot, név szerint az „Ébredj fel!”-t én énekeltem. Szerencsére nem túl jó a hangminőség, így nem derül ki, hogy milyen volt pontosan az eredmény.

De itt még nem érnek véget a furcsaságok. Vajon mit csinált ez idő alatt Jaya Hari? Beült a dobok mögé!
Kevesen tudják, hogy egész jól üt. Olyannyira, hogy a lemezre is ő dobolta fel az „Ébredj fel!”-t, megunva az akkori dobos bénázását. Élőben viszont neki és nekem is ez volt az egyetlen alkalom azóta is.

És Gopikrisnával mi lett? Hát mi, ő basszusgitározott. Ez csak természetes :).

Ilyen lett a végeredmény:

Érdekes cikket találtam a fenti címmel.

Mivel a betegség mindenkit megtaláló probléma, az hogy hogyan gyógyítsuk szintén közös. Jómagam is a természetesebb gyógymódok pártolója vagyok, de valóban óvatosnak kell lenni és szakértőhöz kell fordulni.

Ezt úgy hívják, hogy orvos. Ez nem mi vagyunk (tisztelet a kivételnek), és nem az önjelölt ismerősünk, hanem aki kellő szaktudással és vizsgákkal rendelkezik. Személyes véleményem szerint olyan orvost érdemes keresni, aki valóban az, de nyitott, és alkalmazza a keleti természetes dolgokat is.

"Sokan használnak gyógyszerek helyett természetgyógyászati készítményeket, mert azt hiszik, hogy azok hatékonyak mellékhatások nélkül. Egy ausztrál patológus által a Journal of Forensic Sciences című folyóiratban közölt tanulmány azonban, arra figyelmeztet, hogy a növényi gyógymódok is okozhatnak halálos mérgezést.
Roger Byard, az adelaide-i orvostudományi egyetem törvényszéki kórbonctan professzora most közölt tanulmányában fölhívja a figyelmet arra, hogy igen sok, gyógyszerként is alkalmazott növény, adagtól vagy elkészítéstől függően mérgező, sőt akár halálos is lehet, miközben ezeknek rendszeres fogyasztói azt hiszik, hogy a gyógynövény mindenképp ártalmatlan.

"Sokan úgy gondolják, hogy a természetes, növényi gyógyhatású készítmények biztonságosabbak, mint a gyárilag előállított patikaszerek, pedig valójában sok növényi alapanyag akár halálos adagban tartalmaz arzént, higanyt vagy ólmot" - mondta a professzor. "Ezek az anyagok súlyos betegségekhez vezethetnek, ronthatják a szervezetben lappangó kóros állapotokat, és akár halált is okozhatnak, különösen akkor, ha nem szájon át, hanem injekció útján jutnak a szervezetbe".

Külön gondot okozhat, hogy a természetgyógyászati szerek és az esetleg orvos által receptre fölírt készítmények kölcsönhatásba kerülhetnek. A gingko biloba sokak tudatában valóságos csodaszer, pedig súlyos vérzést okozhat, ha a beteg alvadásgátló tablettát, vagy akár csak hasonló hatású aszpirint vesz be.

A természetgyógyászati szerekről a betegek nagy része kezelőorvosának nem is beszél, mert úgy véli, ennek nincs jelentősége, vagy mert fél, hogy az orvos esetleg kuruzslásnak hiszi. A felmérések ugyanakkor igazolják, hogy szinte minden, európai országban a kezelésre szorulóknak csaknem a fele használ gyógyhatású készítményt.

Az Egyesült Államokban 251 növényi gyógyszerből 36-ban arzént, 35-ben higanyt és 24-ben ólmot találtak. A professzor leírja annak a gyereknek az esetét, aki négy éven át szedett tibeti növényi vitamint, és ettől súlyos ólommérgezést kapott. Egy torokfájásra adott kínai szer olyan gombák kivonatát tartalmazza, melyek akár szívmegálláshoz is vezethetnek.

A növényi anyagok károsíthatják a májat, vesét, szívet és súlyos görcsrohamokat is okozhatnak."

Ahogy korábban írtam a frontborító terve már megvolt korábban. Mivel akkor is profinak találtuk, csak a hangulata (vagy a mi hangulatunknak?) nem jött be, elraktuk. Na, most előkerült.

Jaya Harival gyorsan eldöntöttük, hogy most ez legyen. Ez talán a legkrisnásabb Mantra borító, de ez tudatos volt. Így a lemez- és a számcímek és direktebb értelmezést kaptak.

Az első klip is elég direkt volt: a templomszobában forgattuk. Aztán van benne kép Gauranitairól, Prabhupadaról, ami még eddig sohasem volt.

Sok év után ismét profi promó fotókat készített Dénes rólunk, amit a belső oldalakon és azóta is sok  helyen használunk (lásd blogfejléc :). Aztán van amit nem. Itt egy kép, ami egy testelhagyás/Biző-reklám egyszerre. Végül nem használtuk sehol, mert nekünk inkább egy akasztás ugrott be róla.

Neked mi jut eszedbe róla?