A világ televan a címben emlegetett két csoporttal, kis híján pár napja én is erősítettem az utóbbiak táborát.

Autóval jöttem vissza az új M0-áson, amikor azt vettem észre, hogy a leállósávban egy német rendszámú, komoly méretű Merci mellett egy öltönyös úr integet vadul, hogy álljon meg valaki. Megszállt a jólélek és lehúzódtam.

Leengedtem az ablakot amin behajolt, gyorsan megkérdezte, hogy tudok e angolul, de szinte választ sem várva hadarta, hogy ő egy török üzletember és a kezembe nyomta a névjegykártyáját. Elvesztette a visa-kártyáját és nincs nála készpénz és bajban van, mert tankolnia kellene.

Aztán váratlanul lehúzott az újáról két hatalmas aranynaklátszó pecsétgyűrűt, hogy tartsam meg és holnap felhív, találkozunk és visszaadja a pénzt. Mindezt kb. 30-40 másodperc alatt.

Kedvesen rámosolyogtam, majd mondtam neki, hogy elviszem a legközelebbi benzinkútra, ha akarja, de pénzt nem adok. Erre kicsit csalódottan visszavette a gyűrűt és a névjegykártyát és újabb páciens után nézett.

Szerintetek miből jöttem rá, hogy egy csalóval van dolgom? (Több megoldás is van)

u.i.: Legyetek óvatosak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.