Nehéz volt eldönteni, hogy honnan számoljam az oldalam születését. Amikor eldöntöttem, amikor beregisztráltam, amikor elkezdtem írni, vagy amikor nyilvánossá tettem és meghirdettem.

Maradtam az első bejegyzés, a „Beköszöntő” dátumánál: február 25.

Szóval ma 1 éve vagyunk egy csapat. Mert én így tekintek erre az oldalra. Én vagyok a faliújság-felelős.

Úgy tűnik, mintha rólam szólna. Hatalmas felírat a nevemmel, kép, meg minden, de ez igazából lényegtelen. Ez nem egy egó-blog ahol a saját aznapi hasfájásomat adom közre. Nyílván személy vagyok és érzek, gondolkodok (nahát!) és nem vagyok mentes az emberi gyengeségektől, de itt olyan értékeket szeretnék megosztani amik mindenkit érinthetnek, érdekelhetnek.

Pár száz (ezer, millió, stb.) éve a bölcsek leültek egy fa alá, és aki kíváncsi volt a tudományukra az odament és kérdezett tőle. Hát ez az én fám. Nem tartom magamat bölcsnek (inkább nem részletezem, hogy mit gondolok magamról), de azt tanultam, hogy amid van, azt oszd meg.

Így tettek a nagy acaryak, a tanítványi láncolat minden tagja. A számunkra nagyon fontos Srila Prabhupada igazi példát mutatott. Leckéket tartott, prédikált, írta, fordította a könyveket, és ami nagyon fontos megszervezte a terjesztését. Kedves tanítványa, a lelki tanítómesterem is így tesz. Az övé a világ egyik legkomolyabb bhakta-blogja/oldala.

Szóval már egy éve itt ülök a fa alatt. Úgy tervezem, hogy maradok és mindennap lesz valami érdekesség, bölcsesség. Az, hogy ti jöttök, rajtatok múlik.

Én várok mindenkit!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.