Íme a pénteki leckém, ami elég felszabadultra sikerült, de maga a téma nagyon mély és elgondolkodtató.

Itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:

"Sukadeva Gosvámi így szólt: Óh, Pariksit Maharaja! Amikor Rahugana király durva szavakkal illette az emelkedett bhaktát, Jada Bharatát, a békés, szent ember mindent eltűrt, s illendően válaszolt. A tudatlanság a testi felfogásból ered, Jada Bharatára azonban nem hatott ez a téves felfogás. Természetes alázatából sohasem tekintette magát nagy bhaktának, és vállalta a szenvedést, ami múltbeli karmájából származott. Mintha csak közönséges ember lenne, azt gondolta, hogy azzal, hogy a gyaloghintót viszi, csökkenti múltbeli bûneinek visszahatását. Így gondolkodva vitte tovább a gyaloghintót.

MAGYARÁZAT:   Az Úr emelkedett bhaktája sohasem gondolja, hogy ő egy paramahamsa vagy felszabadult lélek. Mindig az Úr alázatos szolgája marad. Minden megpróbáltatást úgy fogad el, mint előző életének következményét. Sohasem vádolja az Urat amiatt, hogy szenvednie kell. Ezek egy emelkedett bhakta jellemzői. Tat te 'nukampám susamiksamánah. Amikor egy bhaktának megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, mindig azt gondolja, hogy ezek az Úr engedményei. Sohasem haragszik mesterére, s mindig elégedett azzal a helyzettel, amibe Ő helyezi. Történhet bármi, tovább végzi kötelességét az odaadó szolgálatban. Az ilyen bhakta kétségtelenül hazatér, vissza Istenhez.

A Bhágavatam (10.14.8) kijelenti:      „Kedves Uram! Aki örökké indokolatlan kegyedre sóvárog, aki továbbra is vállalja a szenvedést múltban elkövetett bűneinek visszahatásaként, és aki teljes szívből tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neked, az kétségtelenül alkalmas a felszabadulásra, amit immáron jogosan követelhet.”

Kowától loptam ezt az idézetet:

"A nyilvános bűnöst kiközösítették, s megtiltották neki, hogy a templomba menjen. Mérgét Istennek kiáltotta el:
- Nem engednek be, Uram, mert bűnös vagyok!
- Mit panaszkodsz?- válaszolta Isten- engem sem engednek be."

És egy klipet találtam hozzá, szinté tőle:

Én is meglepődtem, amikor ráálltam a mérlegre egyik reggel és ezt a számot mutatta.
Már írtam a 70-ről is, hisz annak is nagyon örültem, de erre azért nem számítottam.

Egyik ok, mert nem volt célom, se szándékom tovább fogyni, bár ez még nem vészes, hisz ennyi voltam 14-15 éve. Többen meg is jegyezték, de azt hittem, hogy ez még a korábbi változásnak szól.
Persze nem baj, mert sokkal fittebbnek érzem így magam. Mintha fiatalodtam volna :)

A másik ok, amiért meglepődtem, hogy nem tettem rá semmi erőfeszítést. Sőt.

Ha jók az emlékeim, kb. fele ennyit ettem amikor felkúszott a mérleg először 75 kilóra. A rekord 78,8 volt, de akkor már voltak kellemetlenségeim.

Senki se mondta, hogy dagadt vagyok, sőt nem is voltam az, de az összeérő combok, a pár kör futás utáni kifulladások mutatták, hogy nincs minden rendben.

7-8 éve próbálok legalább heti kétszer intenzíven mozogni, de eddig ez ennyire látványos eredménnyel nem járt.

El kell ismerni: ez a jóga miatt történt.

Szeptember óta rendszeresen járok az Átmacenterbe, főleg agni-jóga órákra, és ez lehet a „csoda” oka. Biztos vannak nálam nagyobb szakértők is, de ha jól tudom ez sokat segít az emésztés helyretételében. Régen is csodálkoztam, hogy mitől hízok, mikor a töredékét ettem mások adagjának. Úgy látszik ez most megfordult.

Aztán hajlékonyabb is vagyok, nem a fáj a hátam és a fejem se. Ez régen komoly problémám volt, szedtem is rá rendesen a gyógyszereket. Most nagyon-nagyon ritka.

Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen el jógázni, vagy bármit sportolni.

Ne sajnáljátok rá az időt, mert a betegségek, sőt a tartós egészségromlás ennél sokkal nagyobb veszteség. És akkor a közben elszenvedett dolgokról nem is beszéltem…

Ne legyetek lusták (és szóljatok, ha én lazsálnék),  és hajrá erőre!

Íme egy zenés klip a Bal Ganesh című indiai rajzfilmből.

Mivel a mindennapjaimat itt (és velük) töltöm, nem meglepő, hogy itt a blogon is felbukkannak az ovisok, iskolások.
Ez egy hihetetlenül fontos dolog. Ők a jövő zálogai, de egyben ők a legvédtelenebbek is. Mi, felnőttek sokkal könnyebben, sokkal több dologtól meg tudjuk védeni magunkat, vagy legalább távol tudjuk tartani magunkat a hülyeségektől.

Ők ebben a korban olyanok, mint a szivacs. Mindent magukba szippantanak, szinte válogatás nélkül.

Ezért nagy a felelősségünk nekünk, felnőtteknek, hogy a lehető legjobb környezetet, lehetőséget biztosítsuk nekik. Ez nem azt jelenti, hogy elzárjuk a világtól, csak azt, hogy nem borítjuk rájuk az összes szemetet. Kapnak majd bőven eleget, sajnos…

Bhakták összefogásából egy csodálatos lehetősége van közel 20 lurkónak, hogy egész nap lelki személyek kezei alatt legyenek, finom és tápláló felajánlott ételt egyenek, és persze játszanak, tanuljanak és játszva tanuljanak.
Nekünk meg megmarad az a lehetőség, hogy támogassuk ezt a világon is egyedülálló projektet, ahogy csak tudjuk.

Elkészült az „Esély a léleknek” legfrissebb pamfletja (itt tudod letölteni), amiben beszámolunk az eddigi fejleményekről és a várható/támogatható beruházásokról.

Természetesen a lehetőség és persze az igények is végtelenek, így a legkisebb segítség is számít.

Kérlek, keress meg bátran!

„A ma reggeli beszélgetés témája az volt, mi az oka a házasságok kudarcának a közösségünkben.

- Mivel mind a férjnek, mind a feleségnek is volt szexuális kapcsolata a házasság előtt, nem fognak ragaszkodni egymáshoz. A női természet olyan, hogy sosem felejti el azt, akivel legelőször együtt volt. Ezért a nők a védikus kultúrában nagyon fiatal korban férjhez mennek. Aztán, amikor elérik a pubertáskort, és először menstruálnak és szexuális vágyat éreznek, akkor összeköltözhetnek a férjükkel. Indiában a férj, a feleség és a gyerekek mind egészségesek és boldogok - mondta Srila Prabhupáda. Prabhupáda felesége csak tizenkét éves volt, amikor összeházasodtak.
Prabhupáda elmondta, hogy tanulmányozta a nyugati ember mentalitását, és azt, hogy miért nem szeretnek megházasodni.

Elmondta, hogy volt egy fiatalember, egy asztalos, aki akkor jött, amikor Prabhupáda legelőször megérkezett New York-ba. Egy idő után Prabhupáda azt javasolta neki, hogy házasodjon meg, mire azt mondta, hogy nem talál jó feleséget, s nem hűségesek. Jobb, ha csak barátnője van. Prabhupáda mindezt így összegezte: “Ha lehet tejet kapni a piacon, minek tehenet tartani?””

Részlet H.H. Tamala Krisna Goswami naplójából

Keresgéltem egy képet a gépemen és így találtam meg a 2009 áprilisában Bombayban megörökített pillanatokat.

A chowpatty Templom 5 percre volt a tengerparttól, ahova ki is jártunk japázni idönként a bhaktákkal. Sajnos az szemmel látható volt, hogy a sok beleengedett szennyvíz miatt lehetetlen lenne ott fürödni.

Viszont mi szerettünk volna, hisz 38 fok volt folyamatosan és akkor a páratartalomról nem is beszéltem.

A szuper kedves vendéglátóink állandóan azt kérdezték, hogy mit szeretnénk, ezért egyszer felbátorodva azt mondtuk, hogy fürödni valahol.

Két lehetőséget ajánlottak: vagy behajózunk jó messze a parttól lehet fürödni, vagy van egy különleges hely, ahova csak gazdag klub tagok mehetnek be a tengerparton, és ott van medence is.

Végül a második mellett maradtunk.

Elképesztő volt. Csak férfiak mehettek be, és mintha visszamentünk volna az időben 40-50 évet.
A látvány magáért beszél.

E mellet még indiai slágerek is bömböltek a tölcséres hangszóróból :)

Egy másik dolog, amire nem számítottunk: mi voltunk az egyetlen fehérbőrűek. Plusz szikha, plusz brahminzsinór…

Persze, hogy odajöttek hozzánk beszélgetni kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk…

Egyébként fényképezni sem szabadott volna, de addigra már lőttünk egy-két képet.
Meglátva magamat, és a jelenlegihez képest 10 kg többletet eléggé elszégyelltem magam.

De erről majd később.