Keresgéltem egy képet a gépemen és így találtam meg a 2009 áprilisában Bombayban megörökített pillanatokat.
A chowpatty Templom 5 percre volt a tengerparttól, ahova ki is jártunk japázni idönként a bhaktákkal. Sajnos az szemmel látható volt, hogy a sok beleengedett szennyvíz miatt lehetetlen lenne ott fürödni. 
Viszont mi szerettünk volna, hisz 38 fok volt folyamatosan és akkor a páratartalomról nem is beszéltem.
A szuper kedves vendéglátóink állandóan azt kérdezték, hogy mit szeretnénk, ezért egyszer felbátorodva azt mondtuk, hogy fürödni valahol.
Két lehetőséget ajánlottak: vagy behajózunk jó messze a parttól lehet fürödni, vagy van egy különleges hely, ahova csak gazdag klub tagok mehetnek be a tengerparton, és ott van medence is.
Végül a második mellett maradtunk.
Elképesztő volt. Csak férfiak mehettek be, és mintha visszamentünk volna az időben 40-50 évet.
A látvány magáért beszél. 
E mellet még indiai slágerek is bömböltek a tölcséres hangszóróból :)
Egy másik dolog, amire nem számítottunk: mi voltunk az egyetlen fehérbőrűek. Plusz szikha, plusz brahminzsinór…
Persze, hogy odajöttek hozzánk beszélgetni kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk…
Egyébként fényképezni sem szabadott volna, de addigra már lőttünk egy-két képet.
Meglátva magamat, és a jelenlegihez képest 10 kg többletet eléggé elszégyelltem magam.
De erről majd később.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.