Az igazi alázat

2012.02.26. 01:22

 

Itt a pénteki lecke ami elég felszabadultra sikerült, de maga a téma elég mély.
Itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:
MAGYARÁZAT:   Az Úr emelkedett bhaktája sohasem gondolja, hogy ő egy paramahamsa vagy felszabadult lélek. Mindig az Úr alázatos szolgája marad. Minden megpróbáltatást úgy fogad el, mint előző életének következményét. Sohasem vádolja az Urat amiatt, hogy szenvednie kell. Ezek egy emelkedett bhakta jellemzői. Tat te 'nukampám susamiksamánah. Amikor egy bhaktának megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, mindig azt gondolja, hogy ezek az Úr engedményei. Sohasem haragszik mesterére, s mindig elégedett azzal a helyzettel, amibe Ő helyezi. Történhet bármi, tovább végzi kötelességét az odaadó szolgálatban. Az ilyen bhakta kétségtelenül hazatér, vissza Istenhez. A Bhágavatam (10.14.8) kijelenti:
„Kedves Uram! Aki örökké indokolatlan kegyedre sóvárog, aki továbbra is vállalja a szenvedést múltban elkövetett bűneinek visszahatásaként, és aki teljes szívből tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neked, az kétségtelenül alkalmas a felszabadulásra, amit immáron jogosan követelhet.”

Íme a pénteki leckém, ami elég felszabadultra sikerült, de maga a téma nagyon mély és elgondolkodtató.


Itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:

"Sukadeva Gosvámi így szólt: Óh, Pariksit Maharaja! Amikor Rahugana király durva szavakkal illette az emelkedett bhaktát, Jada Bharatát, a békés, szent ember mindent eltűrt, s illendően válaszolt. A tudatlanság a testi felfogásból ered, Jada Bharatára azonban nem hatott ez a téves felfogás. Természetes alázatából sohasem tekintette magát nagy bhaktának, és vállalta a szenvedést, ami múltbeli karmájából származott. Mintha csak közönséges ember lenne, azt gondolta, hogy azzal, hogy a gyaloghintót viszi, csökkenti múltbeli bûneinek visszahatását. Így gondolkodva vitte tovább a gyaloghintót.

MAGYARÁZAT:   Az Úr emelkedett bhaktája sohasem gondolja, hogy ő egy paramahamsa vagy felszabadult lélek. Mindig az Úr alázatos szolgája marad. Minden megpróbáltatást úgy fogad el, mint előző életének következményét. Sohasem vádolja az Urat amiatt, hogy szenvednie kell. Ezek egy emelkedett bhakta jellemzői. Tat te 'nukampám susamiksamánah. Amikor egy bhaktának megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, mindig azt gondolja, hogy ezek az Úr engedményei. Sohasem haragszik mesterére, s mindig elégedett azzal a helyzettel, amibe Ő helyezi. Történhet bármi, tovább végzi kötelességét az odaadó szolgálatban. Az ilyen bhakta kétségtelenül hazatér, vissza Istenhez.

A Bhágavatam (10.14.8) kijelenti:      „Kedves Uram! Aki örökké indokolatlan kegyedre sóvárog, aki továbbra is vállalja a szenvedést múltban elkövetett bűneinek visszahatásaként, és aki teljes szívből tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neked, az kétségtelenül alkalmas a felszabadulásra, amit immáron jogosan követelhet.”

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr125142923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása