"Az lehet sikeres, aki tesz is valamit, mialatt a sikerre vár."

Thomas Alva Edison

"Az lehet sikeres, aki tesz is valamit, mialatt a sikerre vár."

Thomas Alva Edison

Sokan kérdezték, és sok féle választ adtam már arra, hogy miért lett OM a zenekar neve.

Rövid, könnyű megjegyezni, megvan a lógó, Mantra lemez címe, stb.

De van egy másik ok is.

Szuper név volt a Mantra, de egy kicsit bántam, hogy a szó kimondásának csak áttételesen van hatása a lélekre.

Tudom, hogy az Om-ot, mint szimbólumot rengetegen használják, így néha már bóvlinak is tűnhet, de a Szent Bhagavad-gíta egyik fontos verse szerint nem az. Sőt.

"A nagy bölcsek közül Bhrigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális om vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.

MAGYARÁZAT:   Brahmá, az univerzum első teremtménye a különféle fajok elterjesztése érdekében több fiat nemzett. Közülük Bhrigu a leghatalmasabb bölcs. A transzcendentális hangvibrációk közül az om (omkára) képviseli Krisnát.” Bg.10.25.

Reméljük, tényleg képviseli… :)

Nehéz kifejezni, hogy mit érzek mostanában.

Ha csak egyenesen kimondanám/leírnám nem úsznám meg szárazon. Ez már önmagában is gáz.

A legjobb az lenne, ha valami szép idézet mögé lehetne bebújni, de a világirodalmat nem ismerem eléggé ehhez, az emelkedett vaisnavák írásaitól, gondolataitól meg még nagyon távol vagyok.

Igen, pont ez a probléma. Ahogy a nagy átlag teszi, hibáztatni másokat (Orbántól a szomszédig mindenkit) már nem megy. Látom a sors elrendezését a helyzetekben, de ezt transzcendentalista módjára feldolgozni nem tudom.

Nekem még fáj, amikor az emberek úgy váltogatják a véleményüket, kapcsolataikat, sőt elveiket, mint más az alsóneműjét. Tudomásul tudom venni, sőt alkalmazkodni is tudok hozzá, de nagyon fájdalmas, mert én nem ilyen vagyok. És nem is erre vágyok.

Tudom, „ilyen a világ”, de attól még nem szeretem. Mint az időjárás: tudjuk, hogy szar a hideg, lucskos idő, de benyeljük, mint mindenki más. Remélem már nem sokáig.

Vajon mikor lesz megint tavasz?

Sokan kérdezték, és sok féle választ adtam már arra, hogy miért lett OM a zenekar neve.Rövid, könnyű megjegyezni, megvan a lógó, Mantra lemez címe, stb.

De van egy másik ok is.

Szuper név volt a Mantra, de egy kicsit bántam, hogy a szó kimondásának csak áttételesen van hatása a lélekre.

Tudom, hogy az Om-ot, mint szimbólumot rengetegen használják, így néha már bóvlinak is tűnhet, de a Szent Bhagavad-gíta egyik fontos verse szerint nem az. Sőt.

"A nagy bölcsek közül Bhrigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális om vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.

MAGYARÁZAT:   Brahmá, az univerzum első teremtménye a különféle fajok elterjesztése érdekében több fiat nemzett. Közülük Bhrigu a leghatalmasabb bölcs. A transzcendentális hangvibrációk közül az om (omkára) képviseli Krisnát.” Bg.10.25.

Reméljük, tényleg képviseli… :)

Érdekes cikket találtam az origo-n.

Gyerekek beszélnek előző életükről, ami azért is érdekes, mert náluk viszonylag könnyen leellenőrizhető, hogy honnan vehették a furcsa dolgokat.

Számomra azért is volt érdekes a cikk, mert a vége felé emlegetett dr. Ian Stevenson egyik könyvét elolvasva (kb. 22-23 éve) kezdtem el hinni a lélekvándorlásban, vagy legalábbis kételkedni a materialista álláspontban.

"Az előző életekről szóló történetek megosztják a közvéleményt. Még azokon a földrajzi területeken is meghökkenést és sokszor döbbent tiltakozást vált ki, ahol a reinkarnáció szerves része a kultúrának. Addig elfogadható a lélekvándorlás, ameddig csak egy üres, tartalom nélküli kifejezés, de abban a pillanatban, amikor "gyakorlati" megnyilvánulásával találkoznak az emberek, már ijesztő is lehet.

Európában és hazánkban is szinte teljes a tagadás ezen a területen, és a szülők, akik gyerekeik különös "álmaival", beszámolóival szembesülnek, riadtan állnak az események előtt. A legtöbb esetben fogalmuk sincs, mi a helyes magatartás. Annál is inkább, mert az "álmokat" nem lehet megtiltani a gyereknek, ahogy azok elrablása vagy megtagadása is okozhat gondokat. De mit mondhat a szülő, aki neveltetéséből, hitéből következően elutasítja az előző élet gondolatát? És mit tegyen az, aki nyitott és elfogadó ugyan a reinkarnációval kapcsolatban, de a gyerek beszámolója nem túl kellemes, esetleg éppen rá nem vet túl jó fényt?

András, 35 éves, étteremvezető:
"Először a feleségem szembesült második gyermekünk különös beszámolójával. Már 4 éves a kisfiunk, és egy este, a szokásos fürdés-fogmosás-mese rutin után egyszer csak ezt a megdöbbentő kérdést tette fel a feleségemnek: 'Ugye tudod, hogy nem te vagy az anyukám?' A feleségem nem is értette a kérdést, és próbálta megmagyarázni a kicsinek, hogy anyuka az bizony csak egy lehet. De a fiunk kötötte az ebet a karóhoz, és más oldalról közelítette meg a dolgot. Azt mondta: 'Jó, jó, MOST te vagy az anyukám, de régen nem te voltál. Annak az anyukának fekete haja volt, és volt egy hosszú vágás a bal szeme alatt. Azt a sebet az anyukám nagyon szégyellte.' Akkor már én is felfigyeltem a szokatlan párbeszédre, és óvatos kérdéseink nyomán kibontakozott a teljes történet.

A beszámolóból kiderült, hogy a fiunk egy előző életére emlékszik vissza, ráadásul nagyon pontosan. Abban az életben egy másik országban élt, négy testvére volt, és egy meglehetősen nagyhangú, elég durva édesapja, aki gyakran üldözte a családot. Én soha nem bántottam őket és nincs televíziónk, erőszakkal biztosan nem találkozhatott mellettünk, ő mégis szívfacsaró pontossággal számolt be arról, ahogy menekültek előle, és arról is, hogy pontosan hol ütötte meg őt az apukája. A "másik anyuka" sebhelyére is azért emlékezett ilyen élesen, mert azt is az apuka okozta. Azt is megtudtuk, hogy alig 16 évesen halt meg, kirándulás közben lezuhant egy szikláról és beverte a fejét. Mindezt szinte minden érzelem nélkül mondta el, és amikor a feleségem elsírta magát, akkor azt mondta neki: 'Ne sírj, azért jöttem ide, hozzátok, mert tudtam, hogy itt jó helyem lesz. Én választottalak benneteket.'

Nos én nem hittem a reinkarnációban, illetve hogy egészen pontos legyek, egy percig sem foglalkoztatott a gondolat, egyszerűen nem érdekelt, ahogy az sem, mi történik velünk a halálunk után. Most azonban a saját életemben, a kisfiam sorsán keresztül kényszerít rá valami erő, hogy ne hagyjam figyelmen kívül ezt a lehetőséget. Főleg, hogy nem egy furcsa kis 'álomról' van szó, hiszen a kicsi következetesen kitart a meséje mellett, nem lehet eltántorítani - én persze próbálkozom, ő azonban mindig kijavít, és újra pontosít mindent."


A húsz éve pedagógusként dolgozó Andrea is saját gyermekén keresztül találkozott először a lélekvándorlással. Azóta a diákjai különös beszámolóit is más füllel és szívvel hallgatja. Azt mondja, sokkal több az ilyen eset, mint gondolnánk, csak éppen a szülők azonnal konok tagadásba menekülnek:
"Virág a harmadik kislány a családban. Tökéletesen kiegyensúlyozott, egészséges gyerek, ahogy a testvérei is. Soha nem volt beteg, és a gyermeki fantázia sem volt szélsőséges nála. Ha igazán őszinte akarok lenni, egyetlen különös dolgot tudnék említeni a kislányommal kapcsolatban, hogy mindig imádta az orosz meséket. Egyébként se nekem, se a páromnak nincsenek orosz rokonaink, nincsenek orosz barátaink sem. Ezekkel a mesékkel is véletlenül találkozott, nekem volt a gyerekkoromból egy nyúzott mesekönyvem, és őt a történetek, de különösen az illusztrációk végtelenül lenyűgözték.

Egy délután azonban, amikor épp a másnapi óráimra készültem, az akkor ötéves kislányom mellém somfordált. Láttam, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Biztattam tehát, és ő kibökte: nagyon szeret bennünket, és a két lánytestvérét is, de tudni szeretné, hogy hol van a bátyja. Csak ültem ott dermedten. Aztán bizonygatni kezdtem, hogy soha nem volt fiútestvére, mi így együtt vagyunk egy család. Ő azonban nagyon komolyan rám nézett és azt mondta, hogy de, márpedig volt egy bátyja, akit ő nagyon szeretett, de ez nem most volt, hanem azelőtt, mielőtt ő angyal lett volna. Akkor már megijedtem, de nem akartam a félelmemet mutatni és őt még jobban összezavarni, hát belementem a 'játékba', vagyis akkor még azt hittem, hogy ez valami különös játék.

Virág elmesélte, hogy 'régen' egy hatalmas füves pusztán élt, ahol télen nagy hó esett. Voltak lánytestvérei, de ő a legjobban a bátyját szerette. Szinte rajongtak egymásért, és a fiú sokszor elvitte szánkózni. 'Ló húzta a szánkót, anya, nyáron meg horgászott nekem, engem is megtanított, hogyan lehet a legbiztosabban kifogni a halat' - mesélte. Gyanakodni kezdtem, hogy talán a mesekönyv lehet a bűnös, onnan szedte a történteket, de se horgászó gyerekek, se lovasszán nem volt benne. Ahogy a bátyja tipikusan orosz neve, az Igor sem szerepelt sehol.
Az angyal-lét is megütötte a fülemet. Arról szinte álmodozva mesélt, mert amikor a pusztai élete véget ért (és nem akarta elmondani, hogyan halt meg, én meg nem mertem erőltetni), nos a halála után elkerült valahová, ahol vele együtt még milliónyi angyal létezett. Ott nagyon jó volt neki, volt 'lebegés' és zene, de aztán szóltak neki, hogy választhat új életet és ő ide akart jönni, közénk. Csak a fiútestvérét sajnálja, hogy ő nem lehet itt vele."

Egy amerikai kutató, dr. Ian Stevenson, aki a Virginiai Egyetem Pszichiátriai Tanszékének vezetője volt, több évtizedes munkája során több mint 2500 olyan esetet jegyzett fel, amelyben emberek előző életükről számolnak be. Az esetek közül körülbelül ezerben dolgozott fel gyermeki beszámolókat. A kicsik állításainak minden részletét dokumentálta, aztán pedig utánajárt az említett előző családnak, helyszíneknek, eseményeknek. Ha eltérést tapasztalt, azt is feljegyezte, de az ezer gyermek által felvázolt történet szinte mindegyikében fellelhető volt a közvetlen összefüggés és kapcsolat az egykori és a mostani gyermek között. A kérdés azonban mindezek ellenére fennáll, hogy vajon valóban létezik egy lineáris folyamat, vagyis valóban élet életet követ, vagy csak az emberek halhatatlanság utáni vágyainak egyféle kulturális megnyilvánulásai ezek a reinkarnációs történetek..."

Pár napja rakta fel facebookra az általam nagyra becsült Gaura Krisna prabhu ezt a gyönyörű idézetet a Srimad Bhagavatamból (4.8.34.):

"Mindenkinek így kell cselekednie: ha egy nála kiválóbb emberrel találkozik, akkor legyen nagyon boldog, ha egy nála kevésbé kiválóval, akkor legyen hozzá könyörületes, ha pedig egy vele egyenrangút lát, barátkozzon vele. Ily módon sohasem lesz rá hatással az anyagi világ háromféle szenvedése.

MAGYARÁZAT:   Ha találkozunk valakivel, aki nálunk kiválóbb, általában irigyek leszünk rá; ha olyan emberrel van dolgunk, aki kevésbé képzett, mint mi, azt lenézzük; amikor pedig velünk egyenlő szinten állókat látunk, nagyon büszkék leszünk cselekedeteinkre. Ezek okoznak minden anyagi gyötrelmet. A nagy bölcs, Nárada ezért azt mondja, hogy egy bhaktának tökéletesen kell cselekednie. Ahelyett, hogy irigy lenne egy nála képzettebb emberre, fogadja őt boldogan. Ahelyett, hogy zsarnokoskodna egy nála alacsonyabb szinten állóval, legyen könyörületes hozzá, hogy felemelje őt a megfelelő szintre. Ha pedig egy vele egyenrangúval találkozik, akkor ahelyett, hogy saját tetteivel büszkélkedne előtte, bánjon vele barátként. Legyen könyörületes minden emberrel, akinek amiatt, hogy megfeledkezett Istenről, most szenvedésben van része. Fontos, hogy ennek megfelelően cselekedjünk, mert ez boldoggá teszi az embert ebben az anyagi világban."

Nem tudtam megállni, hogy ne osszam meg veletek is.

Bárcsak minél több ember így gondolkodna, és boldoggá tenné saját magát és mindenki mást is…

Nem, nem a McDonald’s, az még 1988-ban nem volt ott, sőt talán még csak egy-két helyen volt az országban.

Ez az épület, az Astoria szálló mellett áll és a Mélyépítési Tervező vállalat egyik részlege volt akkoriban. Itt kezdtem el dolgozni rögtön a suli után, mint gáztávvezeték tervező.

Akkoriban kezdték bevezetni mindenhova, így sokszor a helyszíni felmérést is mi végeztük.

Sajnos nem tartott sokáig, mert 88 augusztusában menni kellett katonának, és mire leszereltem, másfél év múlva leálltak a nagy beruházások Magyarországon és sorban zárták be a tervező irodákat is.

Minap pont arra jártam és lefotóztam a régóta üresen álló, igen ronda épületet.

Itt olvashatod az előző részt.

Nem terveztem, de lett folytatás.

2007 nyarán tudtam meg, hogy az ISKCON vezető testülete, a GBC felfüggesztette avató guru jogkörét korábbi lelki tanítómesteremnek. Egy évek óta tartó vizsgálat végkifejlete volt ez.

Leírni, hogy ez mennyire fájdalmas volt nem igazán lehet.
Amikor Magyarországon tartózkodott (és ez néha az év egyharmada volt) 90%-ban vele voltam, gyakran reggeltől estig. Gyakorlatilag a fiaként bánt velem, persze az összes tanítványával is.

Kaptam tőle Murtit, gitárokat, sok személyes sms-t, beszélgetést és rengeteg hasznos jó tanácsot. Nagyrészt neki köszönhettem sok területen a gyors sikereket, a tapasztalatait a gyakorlatban hasznosítottam.

Természetesen láttam hibákat, sőt igen furcsa dolgokat, de ezeken átléptem, mert nem a fiú dolga az apját megítélni.

A hírt Srila Sivarama Maharaja adta át, akit rögtön meg is kértem, hogy vigyázzon rám, fogadjon a menedékébe. Persze ez mindig is így volt, mert ugyanúgy gurumnak fogadtam el, és ő is sokat törődött velem.

Pár hónap múlva jött a hír, hogy volt lelki tanítómesterem egy ISKCON-on kívüli kért és kapott újra sannyasi avatást, így már végkép lezárult a kör.

2007 szeptember 27-én kaptam több istentestvéremmel együtt újra avatást Sivarama Maharajatól. Itt tudjátok meghallgatni a leckét, ami akkor hangzott el és a filozófiai hátterét is megmagyarázza.