Itt olvashatod az előző részt.

Nem terveztem, de lett folytatás.

2007 nyarán tudtam meg, hogy az ISKCON vezető testülete, a GBC felfüggesztette avató guru jogkörét korábbi lelki tanítómesteremnek. Egy évek óta tartó vizsgálat végkifejlete volt ez.

Leírni, hogy ez mennyire fájdalmas volt nem igazán lehet.
Amikor Magyarországon tartózkodott (és ez néha az év egyharmada volt) 90%-ban vele voltam, gyakran reggeltől estig. Gyakorlatilag a fiaként bánt velem, persze az összes tanítványával is.

Kaptam tőle Murtit, gitárokat, sok személyes sms-t, beszélgetést és rengeteg hasznos jó tanácsot. Nagyrészt neki köszönhettem sok területen a gyors sikereket, a tapasztalatait a gyakorlatban hasznosítottam.

Természetesen láttam hibákat, sőt igen furcsa dolgokat, de ezeken átléptem, mert nem a fiú dolga az apját megítélni.

A hírt Srila Sivarama Maharaja adta át, akit rögtön meg is kértem, hogy vigyázzon rám, fogadjon a menedékébe. Persze ez mindig is így volt, mert ugyanúgy gurumnak fogadtam el, és ő is sokat törődött velem.

Pár hónap múlva jött a hír, hogy volt lelki tanítómesterem egy ISKCON-on kívüli kért és kapott újra sannyasi avatást, így már végkép lezárult a kör.

2007 szeptember 27-én kaptam több istentestvéremmel együtt újra avatást Sivarama Maharajatól. Itt tudjátok meghallgatni a leckét, ami akkor hangzott el és a filozófiai hátterét is megmagyarázza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.