Nehéz kifejezni, hogy mit érzek mostanában.

Ha csak egyenesen kimondanám/leírnám nem úsznám meg szárazon. Ez már önmagában is gáz.

A legjobb az lenne, ha valami szép idézet mögé lehetne bebújni, de a világirodalmat nem ismerem eléggé ehhez, az emelkedett vaisnavák írásaitól, gondolataitól meg még nagyon távol vagyok.

Igen, pont ez a probléma. Ahogy a nagy átlag teszi, hibáztatni másokat (Orbántól a szomszédig mindenkit) már nem megy. Látom a sors elrendezését a helyzetekben, de ezt transzcendentalista módjára feldolgozni nem tudom.

Nekem még fáj, amikor az emberek úgy váltogatják a véleményüket, kapcsolataikat, sőt elveiket, mint más az alsóneműjét. Tudomásul tudom venni, sőt alkalmazkodni is tudok hozzá, de nagyon fájdalmas, mert én nem ilyen vagyok. És nem is erre vágyok.

Tudom, „ilyen a világ”, de attól még nem szeretem. Mint az időjárás: tudjuk, hogy szar a hideg, lucskos idő, de benyeljük, mint mindenki más. Remélem már nem sokáig.

Vajon mikor lesz megint tavasz?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.