A címben szereplő téma egészséges életmódjuk ellenére sok bhaktát is érint.
Íme, néhány ok egy érdekes cikkből, amiben sok más dologról is szó van.
 
„Érdemes lenne közpénzt is áldozni a meddőség megelőzését célzó kutatásokra - mondta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese az InfoRádió Aréna című műsorában. Kopp Mária szerint nem drága kísérleti kutatásokra kell gondolni, hanem pszichoszociális vizsgálódásra, és olyan módszerek feltárására, amelyek segíthetnek a párokat érő stressz kezelésében.

A stressz ugyanis komoly tényező a meddőség kialakulásában: az állatvilágban is kimutatható, hogy megszűnik a reprodukció, ha egy állatcsoport stresszhelyzetbe kerül. De primitív népek esetében leírták ugyanezt éhínség vagy háború idején - magyarázta a szakértő.

Ha a külső körülményeken nem is lehet változtatni, azon igen, hogyan kezeljük az azokból fakadó stresszt - vélekedett Kopp Mária, aki szerint nagyon fontos lenne például újabb, ebben valóban segítséget nyújtó módszerek feltárása, illetve annak bizonyítása, hogy a most alkalmazottak közül melyik igazán hatékony.

A SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese arról is beszélt: szükség lenne arra, hogy a gyerekek óvodás korban megkezdjék a társkapcsolati készségek és a konfliktusmegoldás lehetőségeinek elsajátítását, mivel ezt csak igen kevesen tanulják meg a családjukban.

Magyarországon azok a gyerekek vannak kevesebben, akik harmonikus családban nőnek fel. Azok, akik feszültséggel teli családban nevelnek, nem tudnak "pszichológusok lenni", pedig pont azért lenne erre nagy szükség, mert kiszámíthatatlan a világ - mondta Kopp Mária.

Annak érdekében, hogy a fiatalok felismerjék, hogy a céljaikat egy pár tagjaként, családban is elérhetik, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom pályázatot írt ki; olyan kisfilmeket vártak, amelyek bemutatják, hogy miért érdemes párt találni és kitartani mellette - fejtegette a szakértő.

Kopp Mária hozzátette: felméréseikből kiderült, hogy Magyarországon a gyesen, gyeden lévő kismamák a legboldogabbak, a háztartásbeliek azonban sokkal kevésbé azok. Megjegyezte azt is, hogy a kutatások szerint azok a férfiak, akik sok időt töltenek gyerekeikkel és kiveszik a részüket a nevelésből, tovább élnek.”

Amikor tanultam vezetni, a kresz-vizsga kérdések között volt egy emlékezetes:

Milyen sebességgel kell megközelíteni egy gyalogos átkelőhelyet, zebrát:

a. 50 km/h
b. Olyan sebességgel, hogy bármikor meg tudj állni és megadni az elsőbbséget.
c. Úgy, hogy a gyalogos még a lelépés szándékától is elrettenjen.

Ez komolyan így volt.

A jó válasz természetesen a „b”. Sajnos nagyon sokszor tapasztalom, hogy emberek (és gyakran bhakták is) a „c”-t választják. Azt gondolják, hogy ez jó, célravezető. Valóban hatékony, de csak rövidtávon.

Lehet, hogy nyersz vele időt, helyzetet, pozíciót, talán még pénzt is, de mások jóindulatát nem.
És persze hívő emberként az is fontos, hogy ezt a Legfelsőbb Úr sem nézi jó szemmel.

Persze nagyon könnyen meg lehet magyarázni a bunkóságunkat (magunknak, szűkebb környezetünknek), de attól még az marad.

Az „a” is veszélyes. Betartom a szabályokat. De eszem ágában sincs megállni, megadni a tiszteletet, előnyt, ami jár. Nem akar rosszat, csak szimplán semmibe vesz.

Szerintem te is tudod, hogy ez a bejegyzés nem (csak) a sofőröknek szólt.

Korábban hírt adtam róla a fő elfoglaltságom (munka, szolgálat, ahogy tetszik) a Templom mellett álló épület rendeltetésnek megfelelő állapotba hozása.

Sokan kérdezik, hogy hogyan áll az építkezés.

Nehéz felújításról beszélni, mert gyakorlatilag újra kellett építeni a házat.
Sok kaland volt, de most már jól állunk.

A fenti kép egy közbülső állapotot, az alábbi viszont tegnap készült.

A csoda egyik fő mágusa Csongrádi János építész, aki a mellett, hogy zseniális a szakmájában, nagyon jó fej is.

Van egy szuper honlapja, ami indult egy versenyen.
A kedvemért (na meg az áldozatos munkájáért) kattintsatok ide, és szavazatok rá. Lécci.

Amúgy pár hét és kész lesz teljesen az épület.

Nem ismeretlen tagokból álló alakulat kezdte el működését pár hete:

Kanyó Péter – Basszusgitár, ének
Rajahamsa das – Dob
Vijaya Gauranga das – Gitár

Még jöhetnek hozzá személyek, de így is működik.

Zene és szövegvilág a Mantra irányát követi, ami nem meglepő, hisz onnan jöttünk, mást ha akarnánk se tudnánk írni, játszani.

Hamarosan jönnek képek, zenék, meg minden.

Kérlek drukkoljatok nekünk (ha úgy tetszik adjátok a kegyeteket), hogy megfelelően tudjuk csinálni, folytatni az utat.

…akkor nézd meg ezt a srácot, hogy gitározik!

Nem csak technikailag elképesztő, de annyira feelingesen nyomja, hogy bármelyik nagy profi megirigyelhetné.

Jó szórakozást!

Most nem film, vagy mese a forrás, hanem a zene.

Amikor ismerkedtünk a feleségemmel a Krisna-tudattal akkor ment Ákosnak ez a dala. Meg voltunk győződve, hogy ő is hisz a lélekvándorlásban, meg ilyesmi.

Erről nem sikerült bizonyságot szereznem, de az biztos, hogy ez a szám jó:

Ákos : Hello

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok.

Legtöbben tudjátok, hogy sokan hívtak/hívnak „főnök”-nek, vagy „főni”-nek.

Bár a szemembe senkise mondta, de a hátam mögött voltak, akik kritizáltak e miatt.
Hát most beszéljünk erről nyíltan.

Az eredete

1998-ban amikor építettük a pestimrei Gopál prédikáló központot gyakorlatilag kettesben Jaya Harival (akkor még bh. Jenővel) mindennap átvágva a városon vittem neki prasadamot a hüvösvölgyi templomból.
Mindig nagyon várt …:)
Akkor kezdett Főnöknek szólítani. Amikor rákérdeztem, hogy miért, ő azt felelte: „aki enni ad, az a főnök”.

Aztán ahogy nőtt a létszám mindenki átvette. Én olyan kedves becenévnek fogadtam el, nem volt más választásom. Mivel mindenki jóval fiatalabb volt korban és bhakta-korban, az illendő megszólítás „Vijaya Gauranga prabhu” lett volna, de a neveknél 2, maximum 3 szótag a pszichológiai határ, ennél többet csak nagyon muszájból mond valaki.

Így ragadt rám. Aztán amikor templomvezető lettem akkor un. gopálosoktól továbbment az elnevezés.

Sohasem kértem, pláne nem vártam el senkitől, hogy így szólítson. A jelentését meg végképp nem gondoltam komolyan.

Én teljesen elégedett voltam/vagyok az avatott nevemmel, hisz a (szerintem) világ leggyönyörűbb murtijára emlékeztet, és ez csodálatos.

De ha valakinek ez tetszett/tetszik, nem bánom, így is hívhat, ő baja. Én maradok mindenki szolgája...