Legtöbben tudjátok, hogy sokan hívtak/hívnak „főnök”-nek, vagy „főni”-nek.
Bár a szemembe senkise mondta, de a hátam mögött voltak, akik kritizáltak e miatt.
Hát most beszéljünk erről nyíltan.
Az eredete
1998-ban amikor építettük a pestimrei Gopál prédikáló központot gyakorlatilag kettesben Jaya Harival (akkor még bh. Jenővel) mindennap átvágva a városon vittem neki prasadamot a hüvösvölgyi templomból.
Mindig nagyon várt …:)
Akkor kezdett Főnöknek szólítani. Amikor rákérdeztem, hogy miért, ő azt felelte: „aki enni ad, az a főnök”.
Aztán ahogy nőtt a létszám mindenki átvette. Én olyan kedves becenévnek fogadtam el, nem volt más választásom. Mivel mindenki jóval fiatalabb volt korban és bhakta-korban, az illendő megszólítás „Vijaya Gauranga prabhu” lett volna, de a neveknél 2, maximum 3 szótag a pszichológiai határ, ennél többet csak nagyon muszájból mond valaki.
Így ragadt rám. Aztán amikor templomvezető lettem akkor un. gopálosoktól továbbment az elnevezés.
Sohasem kértem, pláne nem vártam el senkitől, hogy így szólítson. A jelentését meg végképp nem gondoltam komolyan.
Én teljesen elégedett voltam/vagyok az avatott nevemmel, hisz a (szerintem) világ leggyönyörűbb murtijára emlékeztet, és ez csodálatos.
De ha valakinek ez tetszett/tetszik, nem bánom, így is hívhat, ő baja. Én maradok mindenki szolgája...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.