Az egyik legrangosabb hazai szakmai szavazás, a Hang-súly Hungarian Metal Awards címben jelölt kategóriájában az alábbi eredmény született:

„Az Év Stúdióprodukciójának járó díjat a Watch My Dying együttes Moebius című albumának felvételeit irányító JAYA HARI DAS (Audioplanet stúdió) és STRAUB DEZSŐ (Grape stúdió) számára ítélte oda a zsűri. Egy nagy sorozat szakadt meg ezzel, hiszen a zsinórban négyszer nyertes érdi Bakery stúdiót sikerült maguk mögé utasítaniuk, akik a Blind Myself: Budapest, 7 fok, eső című lemezével holtversenyben végeztek a második helyen a Dalriada: Arany-albumának felvételeit vezénylő Cserfalvi „Töfi” Zoltán és a szolnoki Denevér stúdió társaságában.”
 

Mivel az adott albumról már volt szó többször is, így nem a saját ill a barátaim érintettségéről írnék most.

 A legnagyobb dicsőség Jaya Hari-é. Hogy ezt a lemezt (és az összes többit) milyen körülmények között hozta össze, az nem hasonlítható egyetlen másik stúdióéhoz sem. A pénz és technika hiányát alázatos, szorgalommal pótolja.

Igen, jól olvastad: alázat. Sokaknak talán furcsa lehet, hogy a hatalmas méretű, néha igen morcos tekintetű személy hogyan lehet alázatos. Úgy, hogy mindig tanul. Semmit se fikáz le, hanem megpróbálja a jót látni és azonnal ellopni :)

Ha valaki, én tudom, hogy szó szerint a nulláról kezdte. Ezzel a díjjal nem jár semmi, de az elismerés az igen.

Szívből gratulálok én is!

Érdekes eset történt pár napja.

Szerdán egy kicsit nehéz napom volt ezért lementem a Templomszobába és japáztam és olvastam egy kicsit. Amikor levettem a Srimad Bhagavatam 4. énekét a polcról a könyvtárban épp ott lévő Mohana prabhu megkérdezte: „te tartasz holnap leckét Vijaya Gauranga prabhu?”. „Nem” feleltem „csak úgy olvasok előre, ami amúgy is jó, és ha valami váratlan felkérés érkezik, akkor jól fog jönni”.

Aztán csütörtök reggel japa-időben megcsörrent a recepciós telefon pont mellettem. Anandavrindavana prabhu volt aki jelezte, hogy nem tud leckét tartani, mert beteg. Rögtön meg is kért engem.

Szóval itt a „véletlenek” egyik fele. A másik része a téma. Pont erről írtam pár napja.

Innen tudod letölteni.

Puranjana király így szólt: Nem értem, miért nem vonz az otthonom úgy, mint rég. Azt hiszem, ha sem anya, sem odaadó feleség nem várja az embert, az otthon olyan, mint egy szekér kerekek nélkül. Ki az az ostoba, aki felülne egy szekérre, aminek nincsenek kerekei?

      MAGYARÁZAT:   A nagy politikus, Cánakya Pandita azt mondta:
      „Ha valakinek nincs az otthonában sem egy anya, sem egy kedves feleség, el kell hagynia az otthonát, és az erdõbe kell vonulnia, mert számára az erdõ nem különbözik az otthontól.” Az igazi mátá, vagy anya az Úr odaadó szolgálata, s az igazi patni, azaz odaadó feleség az, aki segít a férjének, hogy az odaadó szolgálat végzése közben eleget tegyen a vallásos elveknek. Ez a két dolog szükséges egy boldog otthonhoz.
      A nőt a férfi energiájának tekintik. A történelemben minden nagy személyiség mögött egy anya vagy egy feleség állt. Annak, akinek anyja és felesége is van, nagyon sikeres a családi élete. Ilyenkor minden, ami kapcsolatban van a családdal és a házzal, nagyon kellemes. Az Úr Caitanya Maháprabhunak volt jó édesanyja és kedves felesége is, és nagyon boldogan élt otthonában. Az egész emberiség érdekében azonban mégis a sannyása rendbe lépett, s elhagyta édesanyját és feleségét. Más szóval ahhoz, hogy az ember tökéletesen boldog legyen otthon, elengedhetetlen, hogy legyen egy jó édesanyja és felesége. Másképp nincs értelme a családi életnek. Ha valakit az intelligenciája nem a vallás útján vezet, és nem végez odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akkor otthona sohasem lesz kellemes egy szent életű ember számára. Ha tehát valaki egy szerető anya és egy jó feleség mellett él, nem kell a sannyása rendbe lépnie — csak akkor, ha az elengedhetetlenül szükséges, mint az Úr Caitanya Maháprabhu esetében.

Srimad Bhagavatam 4. ének. 26. fejezet 15. vers

Most jöttem rá, hogy eddig nem is volt fenn a linkje nálam az egyik legszuperebb blognak.

Ez Gauranga prabhu oldala. Nagy példaképem: nagyon jó bhakta és irdatlan laza. És ez a lazaság nem csak a jóga-pozitúrákban nyilvánul meg, hanem a közvetlen, szókimondó stílusában is.

A másik amiben példa, hogy rendkívül szorgalmas. Rengeteget dolgozik, órákat tart, képzi magát, tanít, vezeti és fejleszti az Átmacentert, blogot ír minden nap, családapa, pujári, fordít, yanját tart, horoszkópot és verhetetlen pizzákat készít.

És sohasem panaszkodik. Nyomja ezerrel és bármi új lehetőség van, nyitott rá és azonnal beépíti az életébe.

Szóval mindenképp érdemes ellátogatni az oldalára és természetesen az óráira az Átmacenterbe. 

Ezzel a címmel olvastam egy hírt, melyre többen felhívták a figyelmemet és nem hírldal átvette. Most nálam is olvasható, mert tudom, hogy sokakat érdekel a téma.

A saját kommentáromat most a végén fűzöm hozzá.

„Ha az ázsiai országokkal nem is vethető össze a hazai közgondolkodás, az európai átlagot meghaladó mértékben véljük úgy, hogy a nőknek nem kellene karriert építeniük - számol be a Menedzsment Fórum.

Miközben nők vezetnek kormányokat, világméretű cégeket és a munkaerőpiac több mint felét teszik ki, egy közvélemény-kutatás szerint még mindig a világ egynegyede - nagy többségükben fiatalok - úgy véli, a nőknek otthon a helyük.

A 23 országban 24 ezer ember megkérdezésével készült Reuters/Ipsos felmérést a nemzetközi nőnap előtt hozták nyilvánosságra. Ennek alapján kiderül, a legtöbben Indiában (54 százalék), Törökországban (52 százalék), Japánban (48 százalék), Kínában (34 százalék), Oroszországban (34 százalék) és Magyarországon (34 százalék) gondolkodnak úgy, hogy a nőknek nem kellene dolgozniuk.

Meglepő módon a "nő helye otthon van" kijelentéssel egyetértők közül többségben vannak a 18-34 éves korosztály képviselői. A válaszadók összességében mindazonáltal 74 százalékban nem értettek egyet a kijelentéssel.

"Annak ellenére, hogy a múlt század során a nők hatalmas előrelépést tettek a társadalomban való részvétel terén - a politikától a munka világán, a sporton és a médián át a szellemi törekvésekig -, számos korláttal kell még megbirkózniuk" - mondta John Wright, az Ipsos közvélemény-kutató helyettes elnöke.

"E kutatás a többség véleményét kifejezve azzal az alapvető tanulsággal bír, hogy a nők számára elengedhetetlen, hogy képesek legyenek választani, hogyan és milyen területen akarják kibontakoztatni magukat" - tette hozzá.

Azokban az országokban, ahol a legtöbben vélekedtek úgy, hogy a nők helye otthon van, a nemek között is csekély a véleménykülönbség - mutatta ki a felmérés. Például Indiában, ahol a megkérdezettek több mint fele értett egyet a kijelentéssel, a férfiak és nők nagyjából egyenlő arányban vélekedtek így. „

Érdekes, hogy hányféle következtetést lehet levonni egy felmérésből. Már a cím is szenzációhajhász.  Szó van elnyomásról is, de a végén kiderül, hogy egyet értenek a nemek.

Miért? Mert ez egy kulturális kérdés, hogy hogyan osztják meg egymás között a feladatokat. Érdekes volt nemrég, hogy egy felnőtt gyerekes, több diplomás házaspár arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy nem éri meg a feleségnek elmenni dolgozni. Többe kerül az utazás, öltözködés és főképp a kieső otthoni segítség, főzés takarítás, mint amennyit behoz.

Aztán az is egy érdekes tény, hogy a minket megelőző országoknál a nagycsalád-modell működik, ahol szintén más a munkamegosztás.

Szerintetek miért van Magyarország ilyen előkelő helyen a listán?

Hatalmas téma a megfelelő viselkedés, de most csak egy-egy részletet emelek ki, amik napjainkban jellemzőek.
Előtte egy kis bevezető.

Mi köze ennek a Krisna-tudathoz?

A lelki életet néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve az emberi létformában lehet gyakorolni. Nem csak attól ember valaki, hogy úgy néz ki, hanem hogy ennek megfelelően viselkedik. Innen lehet továbblépni.

Miért pont én okoskodok?

Ez nagyon jó kérdés, mert én se vagyok túl jó ebben a témában. Budapesten születtem és nagyrészt lakótelepen nőttem fel, ahol a köszönés is ritka. Pont ezért tudom átérezni a problémát és együtt tanulni veletek.

2.  E-mail, sms
A 20. és a 21. században a papíralapú levelezést szinte teljesen leváltotta e két fenti, és ennek a különböző verziói.

Ezekre szintén igaz egy jó pár dolog, amit a telefonhívásoknál említettem. Az eltérés főleg a levélszerűségéből adódik. Nézzük:

Ha te vagy a küldő:
- ne küldj kéretlen körleveleket
- ne add ki engedély nélkül más címét, könnyen lehet, hogy a fentiekkel halmozza el valaki
- az sms arra van amire a neve is utal: rövid praktikus üzenetekre. Nem levélhosszúságú érzelmességre, vagy más egyéb dologra.
A legdurvább: édesanyám halálhírét sms-ben kaptam meg…
- Ha nincs külön ok rá írj tömören az e-mailben is. Senki sem szeret órákig ülni a gép előtt
- legyél figyelmes arra, hogy milyen helyzeten van akinek küldöd, tud e válaszolni egyáltalán
- Köszönd meg a választ. Te dolgoztattál meg valakit ez a minimum

Ha te vagy a fogadó:
- Válaszolj. Pont.
- Ha hosszú a kérés, vagy akadályoztatva vagy, legalább azt, hogy „később”
- e-mailnél nagyon praktikus a „válasz” funkciót használni és visszaidézni a levelet
- kulcsember vagy: ha úgy érzed, hogy ez nem e-mail, vagy sms téma, te tudod megállítani. Ne folytasd
- ha túl sok idő telt el a megkapás óta, akkor gyakran érdeme érdeklődni személyesen, hogy aktuális e még
- ha valaki küld neked valamit csak úgy, köszönd meg. Gondolt rád
- ha kapsz valakitől olyan leveleket amiket nem szeretnél, jelezd neki, de inkább személyesen

Ha ezekhez van hozzáfűzni valód, írd meg. Én inkább csak gondolatébresztőt akartam a témával.

Tavaly amikor kint voltunk Bombay-ban rám a legnagyobb hatással az általuk alapított iskola volt.

Természetesen minden központjában a Radhanatha Maharaja által megálmodott csodálatos templom/közösség áll és ebből nyilvánult meg az iskola is. Míg az ott folyó munkáról már évekkel korábban sokat hallottam és tudatosan tanulmányoztam a működését az oktatási intézményükről csak kósza hírek jutottak el hozzám.

Nekem személyesen is régóta meditációm a gyermekek Krisna-tudatos oktatása, ami hatalmas kihívás minden egyháznak és természetesen minden szülőnek. Hiszem, hogy a jövő ezen múlik.

Az ott rögzített anyagból bh. Gáboral (akit a legtöbben zseniális masszírozási tudásáról és végtelen kedvességéről ismernek) vágtunk össze egy filmet. A minőségtől most kérlek tekintsetek el, mert amatőr felvételekből lett összeszerkesztve.

A lényeg úgyis a tartalom, amit most itt ti is megtekinthettek:

Kaptam egy jó videót néhány napja egy barátomtól. Laár András beszél egy pár dologról benne.

Van itt szó a lélekvándorlásról, a vegetáriánusság filozófiájáról, emberi viselkedésről, háborúkról, ill. arról, hogy miért jó nevetni :-)