Érdekes eset történt pár napja.

Szerdán egy kicsit nehéz napom volt ezért lementem a Templomszobába és japáztam és olvastam egy kicsit. Amikor levettem a Srimad Bhagavatam 4. énekét a polcról a könyvtárban épp ott lévő Mohana prabhu megkérdezte: „te tartasz holnap leckét Vijaya Gauranga prabhu?”. „Nem” feleltem „csak úgy olvasok előre, ami amúgy is jó, és ha valami váratlan felkérés érkezik, akkor jól fog jönni”.

Aztán csütörtök reggel japa-időben megcsörrent a recepciós telefon pont mellettem. Anandavrindavana prabhu volt aki jelezte, hogy nem tud leckét tartani, mert beteg. Rögtön meg is kért engem.

Szóval itt a „véletlenek” egyik fele. A másik része a téma. Pont erről írtam pár napja.

Innen tudod letölteni.

Puranjana király így szólt: Nem értem, miért nem vonz az otthonom úgy, mint rég. Azt hiszem, ha sem anya, sem odaadó feleség nem várja az embert, az otthon olyan, mint egy szekér kerekek nélkül. Ki az az ostoba, aki felülne egy szekérre, aminek nincsenek kerekei?

      MAGYARÁZAT:   A nagy politikus, Cánakya Pandita azt mondta:
      „Ha valakinek nincs az otthonában sem egy anya, sem egy kedves feleség, el kell hagynia az otthonát, és az erdõbe kell vonulnia, mert számára az erdõ nem különbözik az otthontól.” Az igazi mátá, vagy anya az Úr odaadó szolgálata, s az igazi patni, azaz odaadó feleség az, aki segít a férjének, hogy az odaadó szolgálat végzése közben eleget tegyen a vallásos elveknek. Ez a két dolog szükséges egy boldog otthonhoz.
      A nőt a férfi energiájának tekintik. A történelemben minden nagy személyiség mögött egy anya vagy egy feleség állt. Annak, akinek anyja és felesége is van, nagyon sikeres a családi élete. Ilyenkor minden, ami kapcsolatban van a családdal és a házzal, nagyon kellemes. Az Úr Caitanya Maháprabhunak volt jó édesanyja és kedves felesége is, és nagyon boldogan élt otthonában. Az egész emberiség érdekében azonban mégis a sannyása rendbe lépett, s elhagyta édesanyját és feleségét. Más szóval ahhoz, hogy az ember tökéletesen boldog legyen otthon, elengedhetetlen, hogy legyen egy jó édesanyja és felesége. Másképp nincs értelme a családi életnek. Ha valakit az intelligenciája nem a vallás útján vezet, és nem végez odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akkor otthona sohasem lesz kellemes egy szent életű ember számára. Ha tehát valaki egy szerető anya és egy jó feleség mellett él, nem kell a sannyása rendbe lépnie — csak akkor, ha az elengedhetetlenül szükséges, mint az Úr Caitanya Maháprabhu esetében.

Srimad Bhagavatam 4. ének. 26. fejezet 15. vers

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.