Írtam korábban róla, hogy Egerben meglepő módon próbálnak szigorítani a kiskorúak éjszakázásán. Akkor örültem neki, de sajnos úgy néz ki, hogy nem lesz belőle semmi.

Micsoda érv! „Túlságosan beleszóltak volna a szülő-gyerek viszonyba”. A polgármester (helyesen) próbál valamit tenni a közerkölcsért, a fiatalokért, sőt a szülőkért erre egy másik okos megállítja.

Kíváncsi vagyok, hogy ugyanilyen liberális lenne, ha a saját kamasz gyerekéről lenne szó…

„Az ombudsman kifogásai miatt levették a napirendről Egerben azt a tervezetet, amely előírta volna, hogy a gyerekek éjszaka nem tartózkodhatnak közterületen felügyelet nélkül. A tinédzserek éjszakai mászkálását szerették volna korlátozni, de az ombudsman szerint túlságosan beleszóltak volna a szülő-gyerek viszonyba.

Visszakozott az egri önkormányzat, és levette a napirendről azt a tervezetet, amely gyakorlatilag a kamaszok késő esti, illetve éjszakai kijárási tilalmáról szólt. Az önkormányzat az ombudsman aggályainak hatására döntött így, ugyanakkor továbbra is "stratégiai kérdésként" kezeli az ügyet, mert "nem szerencsés, hogy sokszor 12-13 éves gyerekek hajnalig lődörögnek az utcán" - mondta Habis László polgármester.

Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa szerint viszont az önkormányzatnak nem lett volna joga ilyen rendeletet hozni, a korlátozás alkotmányos alapjogokat sértett volna. Szerinte a szabályozás törvényi alap és felhatalmazás nélkül avatkozott volna be a gyermekek és szülők alapjogainak gyakorlásába, túlságosan behatolt volna a családi szférába. A szankciókat sem helyeselte az ombudsman.

Az egri polgármester azt mondta, megkeresik azokat a parlamenti erőket, amelyeken keresztül kezdeményezhető egy, az ifjúság védelméről szóló törvénymódosítás. Ha ez a támogatás meglesz, hozzálátnak a helyi szabályozás kialakításához - tette hozzá."

Aki már találkozott a fiammal az tudja, hogy 5 másodperc már nagy idő amíg nyugton tud maradni.

Az egyetlen kivételt most fedeztük fel nemrég. Amikor Olaszországban voltunk Radhastami napján bementünk Villa-Vrindávanba, a nem túl messzi gyönyörű ISKCON templomba.

Az olaszul tartott leckébe érthető okokból nem tudtunk becsatlakozni, viszont az azt követő bhajanra és abhisekra bementünk Szubállal. Gondoltam, hogy max 1-2 percet húzunk ki, de meglepetésemre bent voltunk vagy másfélórát.

Ez onnan jutott eszembe, hogy a múlt hétvégén Krisna-völgyben voltunk Govardhana-puján, ahol megint végig ültük az abhisek ceremóniát. Íme egy kis videó róla:

Szerdán én tartottam leckét, amit aznap vettem észre a táblázatban. Előző este későn feküdtem, mert a Dívali ünnepségen voltam, így „kellemes” meglepetés volt enyhén bedagadt szemekkel felfedezni a nevemet a „leckeadó” rubrikában.
Aztán mikor elolvastam a verset és a magyarázatát megnyugodtam:

„Ha valaki véletlenül akár csak a pillanat tört részéig egy bhakta társaságát élvezheti, többé nem fogják csábítani a karma vagy a jnána eredményei. Hogyan érdekelnék hát a félistenek áldásai, akik mind engedelmeskedni kényszerülnek a halál törvényeinek?”

Srimad Bhagavatam 4. ének 24. fejezet 57. vers

Ez kedvenc témám így erről nem volt nehéz beszélnem, plusz tudtam valamit reflektálni egy régebbi kommentre.
Erre:
"Ninmami:Ja, és innentől kezdve jön az hogy egyformák vagyunk, nincs különbség köztünk. Egy cipőben evezünk :-) a hűtlenekkel is :-)
vijaya:Kedves Ninmami!
Nem teljesen értem, hogy érted. Miért is vagyunk egyformák? Miért evezünk egy cipőben?
Ninmami:
Ugy ertettem hogy azert evezunk egy cipoben, mert mindannyian a nemtudas allapotaban vagyunk, nem annak latjuk a dolgokat amik. Es ebben nincs kulonbseg kozted, koztem, meg barki mas kozott. Mindenki ezzel kuszkodik. A kulonbseg talan csak annyi lehet, hogy van aki ezt tudja es van aki nem.
Szoval mindannyian egy csonakban evezunk - igy senki nem jobb vagy rosszabb a masiknal. Csak az egyiknek ez a defektje, a masiknak meg az. De mindannyiunknak van valami.
Szoval igy ertettem :)
Most igy visszaolvasva tenyleg felreertheto volt, elnezest kerek miatta :)"

Hát ezzel úgy igazán nem értettem egyet, amit itt a magyarázat kapcsán ki is fejtek egy kicsit.

Aztán ami a legfontosabb: aznap volt Srila Prabhupada eltávozási napja. Erről a lecke végén beszélek. Bár az egész Róla szól…

Itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:

Ez a bejegyzés egy kicsit bhaktás lesz, de érdemes nekifutnia mindenkinek, mert a téma nagyon aktuális és érdekes.

Ez egy lecke részlet (a vége), amit lelki tanítómesterem Srila Sivarama Maharaja tartott 1995-ben, Krisna-völgyben. Már sokaknak mutatattam és mindenkire nagy hatással volt.

Szerintem nagyon fontos, mert sok félreértést helyre tesz a lelki élettel kapcsolatban.

Íme az első rész:

"Kérdés: Van olyan, hogy nincs kedvem dolgozni. Meg kell várnom, amíg olyan fejlett leszek lelkileg, hogy lesz kedvem, vagy van valami más megoldás erre? Nem arról van szó, hogy egyik nap nincs kedvem dolgozni, a másik nap pedig van, hanem az az alap-mentalitásom, hogy lusta vagyok, a tudatlanság minősége miatt. Hogy lehet ebből az állapotból gyorsan kikeveredni ý vagy ez csak lelki fejlettség kérdése, s majd évek múlva megváltozik a helyzet?

Srila Sivarama Maharaja: Nézzük meg ezt a varnásrama rendszerben! A sudrák természete a tudatlanság, aminek az egyik része a lustaság, hogy valaki nem akar dolgozni. Mi erre a megoldás? Hogy a sudrák nem lehetnek függetlenek. Ha nem tudják magukat lefoglalni, akkor csak alszanak egész nap, és nem dolgoznak. A negyedik osztálynak mindig szüksége van egy mesterre, és a vaisyák, ksatriyák, bráhmanák alatt kell lenniük, hogy kényszerítve legyenek a munkára. És ha nem dolgoznak, akkor meg lehet őket verni. Mert mindenkinek dolgoznia kell. Ha egy ostoba ember azt gondolja, hogy nem dolgozom, de enni azért fogok, akkor hogy fog megélni?

tt a Krisna-tudatban legalább saját magunkat meg kellene verni, a saját elménket. Ha nem csinálod ezt, akkor valaki más fog téged lökni, hogy dolgozz. De nincs olyan, hogy nincs kedvem dolgozni. Nem lehet, hogy valaki nem dolgozik. Kell. És ha én nem tudom magam motiválni, akkor motiváljon valaki más, de dolgozni kell. Idejövünk Krisnát szolgálni, és ha ez a munka szolgálat, akkor mit jelent az, hogy nincs kedvem Krisnát szolgálni? Akkor milyen bhakta vagyok? Akkor ne legyek itt, ne legyek Krisna-tudatban, hanem legyek valahol máshol. De mivel az anyagi világban vagyok, mi fog történni, ha nem dolgozom? Csak probléma lesz. Az ilyen személyek csak degradálódni fognak. Ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, ez a munka. Ez egy vallásos alap a munkához. Ha pedig nem dolgozik az ember, főleg egy férfi, akkor elveszti az önbecsülését. Hogy tud akkor családos ember lenni, hogy vállal felelősséget a feleségéért, a gyermekeiért, a házáért? Milyen ember az, aki nem dolgozik? Tehát vagy nagyon fejlett valaki, vagy áruruksor muner yogam karma káranam ucyate (Bg 6.3). A jnániknak nem kell dolgozniuk, de akkor naponta 64 kört kell japázniuk, olvasniuk kell 8 órát, aludni pedig csak 4 órát. Az jó, ha valakinek ez a természete, akkor azt eltartjuk, nem kell dolgoznia, akkor az a munkája. De az lehetetlen helyzet, hogy valaki semmit sem csinál."

Most a napokban kaptam meg a linkjét az alábbi rövidfilmnek. Lehet, hogy csak én maradtam le róla és már mindenki látta, de ha nem, itt a lehetőség.

Fontos figyelmeztetés! A szereplők húst esznek, de most az egyszer ettől kérlek vonatkoztass el és a lényegre figyelj.

Például arra, hogy amit most problémának élsz meg az mekkora igazából…

A korábbi cikk alapján kaptam megint egy szuper kérdést, amit itt válaszolnák meg:
 

„Kedves Vijaya!
Én rettenetes bűntudatot érzek már a gondolati hűtlenség miatt is. A párkapcsolatom nagyon harmonikus, ennyi szeretetet, törődést, feltétel nélküli elfogadást még soha nem kaptam, mint a páromtól. Mégis valaki olyan hatással volt rám, hogy nem tudom kiverni a fejemből, teljesen elgyengülök a közelében. Van valami tanácsod a számomra, hogyan tudnék ettől az érzéstől minél előbb megszabadulni, mielőtt fájdalmat okoznék annak az embernek, aki mindennél fontosabb nekem?”

Köszönöm a bátorságodat. Van, aki tagadja (meg vannak a szentek), van aki nem, de ez mindenkivel megtörténik. És ezért nagyon fontos már a kérdésed is. Ugyanis már egy csomó lépést megtettél:
1. Felismerted a problémát
2. Jól érted a súlyát
3. Nem keresel kifogást
4. Fel mered tenni a kérdést

Innen már csak egy van hátra:
5. Csinálni a jó dolgot

De mi a jó dolog?

Mivel a kérdés általános, részleteket nem tartalmaz, ezért a válasz is egy kicsit az lesz. Ez kb. olyan, mint amikor telefonon kérsz tanácsot az orvostól. Azért gyógyszer még így is merek ajánlani…

Legelső dolog, amit fontos felismerni, hogy bár konkrét személyek vannak a történetben nem róluk szól, hanem arról hogy mi vagyunk kéjesek. Ahogy idéztem: „Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül.” Bhagavad-gita 2. fejezet 62. vers

Szóval, mi vagyunk a hunyók. Ezért a megoldás is nálunk keresendő.

Néhány praktikus tanács

Ez lehet, hogy unalmasnak fog hatni, meg erőfeszítés, de sajnos anélkül nincs eredmény semmiben.

1. Kerüld. „Nem látom, nem bánom” mondja a régi mondás. Persze gondolni még mindig lehet rá (meg a többi 3,5 milliárd ellenkező neműre), de könnyebb megállni, ha nincs hatótávolságon belül.

2. A fentiből nyilvánvaló, de minden kapcsolódási pontot kerülj. Tipikus eset, hogy hírtelen segíteni kell neki. Majd segít valaki más.

3. Erősítsd a kapcsolatod a pároddal. Azt írod, hogy minden oké, meg tökéletes, de mégis van még tökéletesebb…
Szóval próbáld ráirányítani a meditációdat, elmélkedésedet (bocsánat: kéjedet) ahogy csak bírod. Tudom, hogy már egy kicsit uncsi, meg mindennap ott van és semmi romantikus sincs benne, de rossz hírt mondok: benned se.
Szóval, ha akarsz romantikát, legyél te az. Legyél kedves vele, vigyél ajándékot, meglepetést, csábítsd el. Jobb, mint ha valaki mást.

4. Gyakorold a lelki életet. Ez a legfontosabb tanács. Mivel nem tudom, hogy ki vagy (sőt az se, hogy milyen nemű) nehéz a szintedhez mért tanácsot adni. Minden, ami tiszta, a jóság minőségében van az segít. Kírtan, japa, Szent könyvek olvasása, tanulása, lecke-, bhajan hallgatás, templomba járás, bhaktákkal való társulás, stb.

Ez olyan, mint ha vizet öntenél a tűzre, az előbbiek, pedig, mint ha nem öntenél olajat, nem raknál rá fát, vagy nem engednél oda oxigént. A legjobb. mindezek egyszerre.

Remélem tudtam segíteni és nem bántottalak meg téged, vagy bárki mást.

Itt egy szép idézet mára, amit már jó ideje szeretnék megmutatni nektek:

„Amikor egy nagy ember sírjára pillantok, az irigység utolsó szikrája is kialszik bennem. Amikor az egykori szépségek sírfeliratait olvasom, szertelen vágyaim egy csapásra kihunynak. Amikor látom a szülők gyászát gyermekük sírjánál, a szívem megtelik részvéttel. Amikor a szülők sírját is meglátom, akkor arra gondolok, mennyire hiábavaló azokat gyászolnunk, akiket hamarosan mi is követni fogunk. Amikor királyokat látok nyugodni olyanok mellett, akiknek egykor trónjuk elvesztését köszönhették, amikor hajdan halálos ellenségeket látok békében pihenni egymás mellett, vagy szent embereket, akiknek a versengései és vitái egykor megosztották a világot, szomorúan és megdöbbenve gondolok arra, milyen kisszerű versengéssel, törzsi harcokkal és meddő vitákkal teszi megosztottá önmagát az emberiség. Amikor pedig a sírkövekre vésett dátumokat nézem, az egyik tegnap halt meg, a másik vagy hatszáz éve, a végítélet napjára gondolok, amikor mindnyájan kortársak leszünk, és együtt állunk majd az ítélőszék elé.”
                        Joseph Addison