Itt egy szép idézet mára, amit már jó ideje szeretnék megmutatni nektek:

„Amikor egy nagy ember sírjára pillantok, az irigység utolsó szikrája is kialszik bennem. Amikor az egykori szépségek sírfeliratait olvasom, szertelen vágyaim egy csapásra kihunynak. Amikor látom a szülők gyászát gyermekük sírjánál, a szívem megtelik részvéttel. Amikor a szülők sírját is meglátom, akkor arra gondolok, mennyire hiábavaló azokat gyászolnunk, akiket hamarosan mi is követni fogunk. Amikor királyokat látok nyugodni olyanok mellett, akiknek egykor trónjuk elvesztését köszönhették, amikor hajdan halálos ellenségeket látok békében pihenni egymás mellett, vagy szent embereket, akiknek a versengései és vitái egykor megosztották a világot, szomorúan és megdöbbenve gondolok arra, milyen kisszerű versengéssel, törzsi harcokkal és meddő vitákkal teszi megosztottá önmagát az emberiség. Amikor pedig a sírkövekre vésett dátumokat nézem, az egyik tegnap halt meg, a másik vagy hatszáz éve, a végítélet napjára gondolok, amikor mindnyájan kortársak leszünk, és együtt állunk majd az ítélőszék elé.”
                        Joseph Addison

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.