Itt egy szép idézet, ami nem tudom, hogy honnan származik, de nagyon igaznak érzek, ezért gondoltam megosztom veletek:

„A barátok olyan emberek, akik jól ismernek és mégis szeretnek...”

Múltkor felraktam a stúdióban gitározós videókat, aminek van egy harmadik része, amiben megmutatom az általam használt hangszereket. Érdekes, hogy azóta minden kicserélődött, csak az akusztikus gitár maradt meg, de az is csak éppen hogy.

Persze, gondolom ez nem lesz mindenkinek annyira izgalmas, de ez is egy érdekesség az életemből, zenészi világomból.

„Ti vagytok a karatésok?” hangzott a kérdés a csepeli sötét estében. A hang irányába néztünk barátommal és 5, nálunk jóval nagyobb alakot láttunk. „Nem, mi pinpongosok vagyunk”. Ugyanis egy kettéosztott tornaterem két oldalán volt az edzésünk. „Szerintem, húzzunk el gyorsan”, súgtam a barátomnak. „Ti vagytok a karatésok, mi?!”, jött az újabb, már több mint kérdés. A barátom közelebb, én hátrébb léptem. „Nem, mi nem karatésok vagyunk, hanem…”, puff, csattant a pofon a fején. Na, ekkor már komolyan vette a korábbi jó tanácsomat és sarkon fordulva mindketten úgy elszaladtunk, hogy ha mérték volna, lehet, hogy új világcsúcsot regisztrálnak.

A fenti eset 1986-87 körül játszódott le velem és a barátommal. Hogy ezt miért mesélem el? Sokan tudják és kérdezik, hogy miért nem mesélek arról, hogy már több mint fél éve Ninjutsuzok a Kisora prabhuval a Bhima Dojoban és már sikeresen letettem a 10 kyus vizsgát.
Az egyik pont ez. Nem akarok a „karatézni járok, remélem mindenki tudja” kategóriába esni.

Persze nem titkolom, hisz jó pár bhakta szintén lejár az edzésekre, a többi pedig folyosói pletykákból, monoklikból és akár innen is értesült az új elfoglaltságomról.

A másik, hogy nincs mivel dicsekedni, vagy miről írni. Az igazán komoly dolgok  olyanok, hogy ahogy gyakorlod, úgy jössz rá, hogy semmit se tudsz. Ha nem így érzel, akkor rossz úton jársz, vagy nagyon büszke vagy.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy mulya legyél, és ne gyakorold, használd a már megszerzett tudást. De ennyi elég, nem kell több. Biztos mindenkinek (főleg a fiúknak) volt ilyen élménye valamilyen verekedős film után: jiiiiááááhhh!!! Jöhet az egész világ!!! Aztán, ahogy a fenti storyban is volt, az első pofonig tart a fíling.

Biztosítalak, hogy egy jó edzés után nem így fogsz érezni. De a puding (halava, börfi, stb. ) próbája az evés, gyere és nézz be hozzánk a Bhima Dojoba! Békés, szeretetteljes légkör és barátságos vaisnavák várnak, ahogy a mellékelt képeken is látszik :)

A napokban beszélgettem egy bhakta barátommal, akinek komoly gondjai vannak a házasságában, nem jönnek ki jól a feleségével és nemrég kiderült hogy más felé kacsingat(ott) az oldalborda. Ez onnan jutott eszembe, hogy ma olvastam, hogy az Országgyűlés elfogadta az ptk-t (Polgári Törvénykönyvet), benne ilyenekkel:

„Komoly vitákat váltott ki a törvény megalkotása során, hogy a házasság intézményének szabályozásakor a törvényalkotó elhagyta a házastársak kötelezettségei közül a hűséget. Az új Ptk. ehelyett együttműködési kötelezettséget ír elő a házastársaknak. Ez a módosítás komoly tiltakozást váltott ki az ellenzéki képviselők körében, de végül benne maradt a törvényszövegben.”

Ennél a bhaktánál is nem az a gond, hogy volt egy hiba, mert az előfordul, ahogy a Bhagavatamban is áll (remélem senki sem háborodik fel rajta, mert ezt egy nő mondja!):

„Urvasi így szólt: Kedves királyom, te férfi vagy s hős! Ne légy türelmetlen, és ne mondj le az életedről! Légy józan, s ne hagyd, hogy az érzékek legyőzzenek, mint a rókák! Ne engedd, hogy a rókák felfaljanak, azaz ne kerülj az érzékeid irányítása alá! Értsd meg inkább, hogy a nő szíve olyan, mint a rókáé! Nem érdemes nőkkel barátságot kötni.
A nők általában kegyetlenek és fortélyosak. A legkisebb sértést sem tűrik el. Saját boldogságukért bármilyen vallástalan dologra képesek, s így még attól sem riadnak vissza, hogy hűséges férjüket vagy fivérüket megöljék.
A nőket nagyon könnyen megrontják a férfiak. A beszennyezett nők ezért elhagyják annak a férfinak a társaságát, aki a jóakarójuk, és ostobákkal kötnek hamis barátságot. Valójában mindig újabb és újabb barátokat keresnek.”
Srimad Bhagavatam 9. ének 14. fejezet 36-38 vers

A probléma az a fenti pár női oldalával, hogy már nem is látja nagy hibának a hűtlenséget. Sőt, a férj a hibás, mert nem törődött vele eléggé. Ha fordítva történt volna az eset nem valószínű, hogy ugyanilyen megértő lett volna a házastársával, mint saját magával.

Sajnos ilyen önzőek vagyunk, egy dolog számít, hogy most épp mi a jó nekem, minden más leszarva. Ameddig ezen nem tudunk változtatni, addig hiába adjuk ki magunkat krisnásnak, kereszténynek, vagy bárminek, itt fogunk rohadni az anyagi világban az idők végezetéig.

Bocs, most nincs hepiend. Gondolkozz és dönts helyesen.

Amikor befejeztem az általános iskolát fogalmam se volt arról, hogy mi legyek. Bár tanáraim behívatták a szüleimet, hogy menjek gimibe és legyek tanár, de anyám nem akart kockáztatni és azt akarta, hogy szakközépbe menjek. Műszaki érdeklődésem mindig volt, ezért valami ilyesmit kerestünk és Erzsébeten volt egy, ahol az épületgépész szakot végeztem el. Ez a víz, gáz, csatorna, fűtés, hűtés, szellőzést jelenti.

Ez egyszerre volt szerencse és pech. Pech volt, mert amikor 1982-ben elkezdtem dübörgött a szocializmus és rengeteg építkezés zajlott, de mire befejeztem, 1988-ban sorra zártak be az építőipari cégek.  Szerencse pedig azért, mert annyira sokrétű szakma, hogy mindig tudtam valamit csinálni.

Voltam tervező, technológus, művezető, raktáros, eladó és még egy csomó dolog. Később elvégeztem a technikus minősítőt is hozzá, és egy pár hasznos tanfolyamot.
A Krisna-tudatban is sokszor jól jött, mert kevés bhaktának van műszaki s főleg építőipari végzetsége és pláne gyakorlata.

Munkáim során sok értékes tapasztalatot gyűjtöttem. Volt, amikor vezető voltam, akkor nehezen viseltem a nyomást alulról és fölülről, aztán beosztott lettem, és akkor hiányzott döntés lehetősége és szenvedtem, hogy nem ésszerűen mennek a dolgok és át akartam venni az irányítást. Ez így ment oda-vissza.

Ma már tudom, hogy ez csak a természete mindkettő helyzetnek és ez így van jól…

Na, eljött az alkalom, nemcsak a web-en keresztül találkozhatunk! Ahogy a mellékelt plakátból látjátok itt az első Gondolkodó Klub. Gondolom kitaláltátok, hogy ez a blognak a rövidített neve. A tervek szerint havonta lenne egy ilyen, amire sok szeretettel várok mindenkit.

De tényleg mindenkit. Ha félsz eljönni a templomba, meg ilyenek, most nem kell parázni, mert ez most nem ott lesz, hanem a Ganges étterem galériáján. Nagyon hangulatos. Sokan nem tudják, de én terveztem és válogattam oda a dizánjt Kamsari prabhuval.

Gyere sok kérdéssel (vagy írd meg előre), mert ugyan lesz feldobva egy-egy téma, de szeretném, ha sokat kérdeznétek bátran bármiről és minél interaktívabb lenne a buli. És ha már a bulinál tartunk, nem kerülitek el, hogy zenéljek, sőt énekeljek nektek, de lesznek ott barátaim, akik ezt a csapást elviselhetővé teszik.

Szóval várlak szeretettel, és hogy végkép ne legyen semmi akadály, a program teljesen ingyenes lesz!

Ezt a Nickelback klipet pár éve egy bhakta küldte el és már akkor is tetszett. Most megint a figyelmembe ajánlotta valaki, és mivel most van egy ilyen fórumom amin megoszthatom veletek, megteszem.

Amellett, hogy a szám is jó, nyílván a klip témája a fő érdekesség. Érdemes többször is megnézni a sok apró részlet miatt. Nagyon valóságos, hogy a fejünk felett ketyeg az óra és nem tudjuk, hogy mennyi van hátra. Nem biztos, hogy csak az öreg néninek jár le az ideje...

Vajon hogyan cselekednénk, ha tudnánk, hogy mennyi idő van hátra nekünk vagy másoknak?

Vajon ugyanúgy állnánk egymáshoz és az önmegvalósításhoz?