A harcművészet és én

2009.09.25. 06:42

„Ti vagytok a karatésok?” hangzott a kérdés a csepeli sötét estében. A hang irányába néztünk barátommal és 5, nálunk jóval nagyobb alakot láttunk. „Nem, mi pinpongosok vagyunk”. Ugyanis egy kettéosztott tornaterem két oldalán volt az edzésünk. „Szerintem, húzzunk el gyorsan”, súgtam a barátomnak. „Ti vagytok a karatésok, mi?!”, jött az újabb, már több mint kérdés. A barátom közelebb, én hátrébb léptem. „Nem, mi nem karatésok vagyunk, hanem…”, puff, csattant a pofon a fején. Na, ekkor már komolyan vette a korábbi jó tanácsomat és sarkon fordulva mindketten úgy elszaladtunk, hogy ha mérték volna, lehet, hogy új világcsúcsot regisztrálnak.

A fenti eset 1986-87 körül játszódott le velem és a barátommal. Hogy ezt miért mesélem el? Sokan tudják és kérdezik, hogy miért nem mesélek arról, hogy már több mint fél éve Ninjutsuzok a Kisora prabhuval a Bhima Dojoban és már sikeresen letettem a 10 kyus vizsgát.
Az egyik pont ez. Nem akarok a „karatézni járok, remélem mindenki tudja” kategóriába esni.

Persze nem titkolom, hisz jó pár bhakta szintén lejár az edzésekre, a többi pedig folyosói pletykákból, monoklikból és akár innen is értesült az új elfoglaltságomról.

A másik, hogy nincs mivel dicsekedni, vagy miről írni. Az igazán komoly dolgok  olyanok, hogy ahogy gyakorlod, úgy jössz rá, hogy semmit se tudsz. Ha nem így érzel, akkor rossz úton jársz, vagy nagyon büszke vagy.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy mulya legyél, és ne gyakorold, használd a már megszerzett tudást. De ennyi elég, nem kell több. Biztos mindenkinek (főleg a fiúknak) volt ilyen élménye valamilyen verekedős film után: jiiiiááááhhh!!! Jöhet az egész világ!!! Aztán, ahogy a fenti storyban is volt, az első pofonig tart a fíling.

Biztosítalak, hogy egy jó edzés után nem így fogsz érezni. De a puding (halava, börfi, stb. ) próbája az evés, gyere és nézz be hozzánk a Bhima Dojoba! Békés, szeretetteljes légkör és barátságos vaisnavák várnak, ahogy a mellékelt képeken is látszik :)

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr805141996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ninmami 2009.09.25. 07:06:43

Jaja, ezt en is megerosithetem! Jo a trening, jo fejek a sracok! :) Tudjatok: "Nem felunk a bhaktatol - nem bant az csak megkostol" :-))) Egyebkent a legkiralyabb (ha mar puding) a safranyos tapiokatok. Hmmmmm.... valami isteni :)

norbonc 2009.09.25. 09:10:40

Régebben én is jártam karatézni(Shotokan)pár évig:) A kumitét soha nem szerettem,de a formagyakorlatokat nagyon.

Ismeretlen_24757 2009.09.26. 10:09:50

"mindenki karatézott két évet legalább" ;D
süti beállítások módosítása