Amikor befejeztem az általános iskolát fogalmam se volt arról, hogy mi legyek. Bár tanáraim behívatták a szüleimet, hogy menjek gimibe és legyek tanár, de anyám nem akart kockáztatni és azt akarta, hogy szakközépbe menjek. Műszaki érdeklődésem mindig volt, ezért valami ilyesmit kerestünk és Erzsébeten volt egy, ahol az épületgépész szakot végeztem el. Ez a víz, gáz, csatorna, fűtés, hűtés, szellőzést jelenti.

Ez egyszerre volt szerencse és pech. Pech volt, mert amikor 1982-ben elkezdtem dübörgött a szocializmus és rengeteg építkezés zajlott, de mire befejeztem, 1988-ban sorra zártak be az építőipari cégek.  Szerencse pedig azért, mert annyira sokrétű szakma, hogy mindig tudtam valamit csinálni.

Voltam tervező, technológus, művezető, raktáros, eladó és még egy csomó dolog. Később elvégeztem a technikus minősítőt is hozzá, és egy pár hasznos tanfolyamot.
A Krisna-tudatban is sokszor jól jött, mert kevés bhaktának van műszaki s főleg építőipari végzetsége és pláne gyakorlata.

Munkáim során sok értékes tapasztalatot gyűjtöttem. Volt, amikor vezető voltam, akkor nehezen viseltem a nyomást alulról és fölülről, aztán beosztott lettem, és akkor hiányzott döntés lehetősége és szenvedtem, hogy nem ésszerűen mennek a dolgok és át akartam venni az irányítást. Ez így ment oda-vissza.

Ma már tudom, hogy ez csak a természete mindkettő helyzetnek és ez így van jól…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.