A fenti cím talán érthetetlennek tűnik, de nem az. Ez Szubál (és még pár milliárd másik gyerek, csak más nyelven) szívszaggató felkiáltása.

Persze most nem a családi ragaszkodás végtelenségéről akarok írni (majd máskor), hanem arról, hogy mennyire komoly felelősség apa-apa-apának lenni.

Te vagy a minta, a példa, sőt a csodálatos cél. Ha leülsz harmóniumozni, akkor ő is azt akarja csinálni:

Ha már nem csak a kocsiban, hanem otthon is követeli a „zene-zene-zeneee”-t (ami Mantrát jelent kizárólag) és meglátja az apját egy koncertklipben, ő is úgy csinál:

És még csak másfél éves… mi lesz később?!

Már régóta szerettem volna valahogy megkérdezni Tőletek, de tudom, hogy levelet írni nagy idő, a freeblog-nak meg  nincsen szavazós modulja. Most találtam egy ilyet és menthetetlenül kérdezősködöm.

Persze, ha tárgytalan a kérdés, azaz semmit se szeretsz az oldalban, akkor mindegy.

Bár akkor mit keresel itt…? :)

Szóval itt lehet kattingatni, de írhatsz is ha akarsz.

Íme, itt egy szenzációs akció, amelynek az igen bonyolult részleteit itt láthatjátok a mellékelt hirdetésen. Ezen az áron tudtok rendelni itt, a Mantra.hu webshopban, vásárolni tőlünk a koncerteken és hamarosan több boltban.

Persze, letöltheted (mondjuk pólót nehéz :) ), kiírhatod, de te is tudod, hogy a gyári cd-k gyakorlatilag örök darabok, míg a vincseszterek és az írható cd-k nem.

Amellett, hogy hihetetlen és felbecsülhetetlen értéket kapsz potom pénzért, a zenekar működését is támogatod vásárlásoddal. Most még mindegyik kiadványukból van egy kevés, de a készleteink végesek.

Hogy kedvet kapj, itt egy kritika, amit a legutóbbi lemezünkről írtak és csak véletlenül találtam rá ezen az oldalon.

"A Mantra formációja - akik nem tagadják krisnás mivoltukat -, 1999-ben adta ki legelső anyagát, s az óta is töretlenül benne vannak a hazai undergroundban. 9 év az nem kis idő, s idén már a 7. lemezt (élő korongokat nem veszem figyelembe) tarthatjuk a kezünkben. Zeneileg mindig a modernebb metálos megközelítést erőltették, amelyekben voltak hardcore-osabb témák is, hiszen a gyökereik, azért a hardcore-ban is megbújnak. Ám a modern témák nem csak fajsúlyosabb ötleteket tartalmaztak, hanem dallamokat is egyaránt. Emlékszem legelőször a Tankcsapda előtt láttam őket a Pecsában, még kb. 98 táján :).

Meg kell hagyni, hogy közel 3 évet kellett várni erre a zsírúj anyagra, de azt kell, hogy mondjam, megérte. Nagyon fontos helyet foglalnak el a szövegek, az üzenet közvetítése a zenekar életében. Ezt az anyagot már Kovalsky nélkül vették fel a srácok, s nélküle is egy remek anyagot pakoltak össze. A lemez az Audioplanet stúdiójában lett felvéve, ami Jaya Hari Das-nak a privát stúdiója, s már számtalan remek anyag jött ki eme stúdió által. Ez a stúdió tudtommal Csepelen található, a jó öreg Csepel Műveknél :). Szóval a zenekar trióban nyomja továbbra is, s azt kell mondjam, nem is kell több ember a bandába, hiszen ez a 3 ember tökéletes egységet alkot.

A sound tényleg nagyon jó, mert kristálytisztán szól, nemzetközi megszólalású az anyag. Nagyon régen voltam Mantra koncerten, s tudom, hogy a Replikával rengeteget nyomultak (persze más bandákkal is, de Csatóék élveztek prioritást), de fogalmam sincs róla, hogy hányan járnak ma átlagban Mantra koncertekre. Van egy érzésem, hogy abszolút változó a tendencia, de a zenekar évéhez mérve nem büszkélkednek mondjuk olyan táborral, mint pl : a Depresszió. Persze ennek több oka is lehet, például maga a zene. A zenével nem is lenne baj, mert abszolút emészthető produkcióról van szó, s kellőképpen hallgatóbarát is. Talán a szövegek miatt nem kapnak annyira rá, de ez is csak kifogás a részemről, mert azok is rendben vannak. Persze attól még, mert nincsenek annyian koncertjeiken, még lehet népszerű a banda.

A srácok zenéje bír kellő minimalitással, de amennyire minimál (relatív módon), annyira tud odapakolni az anyag. A dallamok is ettől bírnak egyediséggel, mert az ének is azzá teszi. A mélyre hangolt gitárok azért természetesen röfögnek rendesen. Kellőképpen megférnek a headbangelős részek is a zenében, mint amennyire a dallamos, elszállós témák is. Régebben is nagyon szerettem a bandában, hogy az elszállós részek kellőképpen elszállósak, s lehet flashelni alattuk. Abszolút remek számok sorakoznak fel egymás mellett, egy rossz szavam sem lehet rá. A mondanivaló kvalitása hasonló, mint a korábbi lemezeknél. Én azt érzem, hozzáállásban abszolút ötös a banda, mert töretlenül adják ki a lemezeket, és hisznek valamiben, ami előrébb viszi őket.

Én azért úgy érzem, hogy nagyobb odafigyelést, reflektorfényt is kaphatott volna a banda, de aki eddig nem hallott a zenekarról, tuti ledugott fejjel a homokba töltötte az elmúlt x évet az undergroundban. Mindenképpen hallgassátok meg a lemezt, mert húzós, groove-os metal / hc lemezt hallgathattok meg az új Mantra anyag képében. Nem tudok kiemelni csúcspontot, mert mindegyik szám bír egy remek egyéniséggel, s színvonalban mindegyik ott van a szeren. Tehát a Mantra nem rukkolt elő forradalmian új dolgokkal, de amit csinálnak, azt szenzációsan csinálják, nekem nagyon bejön."

Teljesen ateista családban nőttem fel. Engem már meg se kereszteltek. Apám nem nyilatkozott a vallásokról, de anyám, akinek a véleményére nagyon adtam, mesének, sőt népbutításnak tartott minden hitet. Emlékszem, hogy megrettent, amikor elmeséltem, hogy milyen jót vitatkoztam egy Jehova-tanúja barátommal.

Ahogy említettem sajnos a különköltözéssel nem oldódott meg apám alkohol problémája, sőt súlyosbodott. Sajnos gyenge személy, aki meg akart felelni a környezete elvárásának és nem tudott nemet mondani. Kisebb mennyiségnél depis lett és sok hülyeséget beszélt, főleg anyámat szekálta. Nem akarok senkit a részletekkel untatni. Aki átélte az tudja milyen, aki nem, annak lehetetlen elmesélni. Az, aki a fő menedéked, védelmed kellene hogy legyen, ő a fő veszélyforrás akitől gyakran menekülni kell. Ez nagyon mély emlék. 16-17 lehettem, amikor alkoholelvonó lett a dologból, aminek a hatása 6-7 évig kitartott, de utána újra bedurvult. Végül elváltak a szüleim, de én már akkor nem laktam otthon. 

Persze ezerszer, milliószor megfogadtam, hogy én sohasem leszek ilyen. Végül csak a jó szerencsémnek köszönhettem, hogy ez nem így lett…

1988 augusztusában behívtak katonának másfélévre. Ez akkoriban elkerülhetetlen volt, ezért azt gondoltam, hogy essünk túl rajta minél hamarabb. Határőr, útlevélkezelő voltam Sopronban, de erről már írtam korábban. Sok mindent tanultam, főleg fegyelmet és önállóságot. Persze rengeteg baromságot is, de mindegy.

Itt ért az első „spirituális” élmény, egyik este asztalttáncoltattunk. Jó materialistaként már előre röhögtem rajta, de azért belementem. Máig se pontosan értem hogyan, de működött. Három olyan számot kérdeztem, amit csak én tudtam, és az asztal lekopogta.

Közben a volt zenésztársak sorban kapcsolatba kerültek a Krisna-tudattal s egyre komolyabbak lettek, de én egy jó darabig ellenálltam. Nem volt túl bizalomgerjesztő az első fanatikus megnyilvánulásaik sem.

És persze akkoriban, 1990 áprilisában nagy szerelembe estem egy lányba (aki most is a feleségem) és ez nem kedvezett a lelki kutatásnak.

Itt egy érdekes cikk, amit 4-5 éve raktam el. Nagyon tanulságos mindenkinek. Mert bizonyos szempontból mindenki vezetője valakinek…

És ha jó példát szeretnél látni, nézd meg ezt a képet. 

Jó olvasást!

„A dolgozók teszik a főnököt igazi vezérré

A vezetői pozíció hatalommal jár, annak pedig három összetevője van: az információ, a tudás és a kapcsolat. A vezető személyes hatalma elsősorban attól függ, milyen mértékben képes elnyerni beosztottai bizalmát és tiszteletét.

"Mindenkinek ott van a marsallbot a zsebében" - tartja az ismert mondás. Ebből következve állíthatnánk, hogy mindenki született vezető. Vajon a beosztottak megelégedettsége miért mutat mégis vegyes képet a vezetők alkalmasságával kapcsolatban? Egyes amerikai vizsgálatok meglepő adatokkal szolgálnak:

- A dolgozóknak csak 30 százaléka elégedett azzal a bizalommal, amit a vezetők feléjük mutatnak.

- Mintegy 48 százalékuk érzi azt, hogy főnökük meghallgatja ötleteiket, és alig több mint 50 százalékuk tartja úgy, hogy a vezetők megfelelően informálják őket.

- Az alkalmazottak 75 százalékának az a véleménye, hogy a menedzsment nem a megfelelő időben dönt, és ezek a döntések nem szolgálják a vállalat, illetve a dolgozók érdekeit.

Vezetőnek születni kell, vagy tanulással, képzéssel is elsajátíthatók azok az ismeretek, készségek, amik a hatékony menedzseri munkához szükségesek? A vezetői pozíció hatalommal jár, annak pedig számos összetevője van, mondta el a Menedzsment Fórumnak Juhász Tibor, a WIFI Hungária Oktató és Továbbképző Intézet vezető tanácsadója.

Információ

A vezetőknek központi szerepe van a szervezeten belüli információk elosztásában. Két szélsőséges magatartás-stílus figyelhető meg. Léteznek főnökök, akik a híreket inkább visszatartják és erősen szűrik, mert az a meggyőződésük, hogy hatalmuk annál erősebb, minél inkább koncentrálódik kezükben az információ.

Ezzel szemben az úgynevezett "bevonó" vezetők, akik a "nyitott ajtó" politikája szerint irányítanak, minden információt azonnal megosztanak csapatukkal.

Itt nem tanulható ismeretekről van szó, hanem személyes vezetői stílusról. Ennek gyökere mélyen van és képzéssel, oktatással nehezen lehet változtatni rajta. Az információ-kezelési stílus tehát inkább a vezető személyiségével áll összefüggésben.

Tudás

"A tudás hatalom". Aki szervezett és magas szintű tudás birtokosa, az nagy tekintéllyel rendelkezik környezetében. A puszta tudás azonban a vezetői akciókhoz, a csapat mozgósításához nem elegendő, a vezetőnek megfelelő erővel kommunikálnia is kell azt.

A tudás, mint hatalmi tényező, az ismeretek elsajátításával megszerezhető, s mint vezetői befolyásolási erő, a hosszú távú elkötelezett tanulással van szoros kapcsolatban. Nem véletlen, hogy az utóbbi években az "Élethossziglan tartó tanulás" egyre inkább a menedzseri jártasságok alapvető kritériumává vált.

Ritkán vannak kerek számok (kb. 10 évente), de most egy ilyen van.

Miközben mostanában írom az élettörténetem elgondolkodtam a szülinapjaimról. A gyerekkoriakra már szinte egyáltalán nem emlékszem. Tudom, hogy nagyon vártam, mert akkor kaptam valamit. Mivel nem voltak a szüleim túl gazdagok, két ünnep között maximum egy-két műanyag katonát sikerült kunyerálnom.

És persze ilyenkor mindig egy kicsit több szeretetet és figyelmet kaptam, például a kedvencemet főzték, meg ilyesmi.

Mivel nem volt sok barátom csak a feleségemen kívül csak az egyre fogyatkozó családom köszöntött fel. A bhakták között végre sok barátom lett, de mind tudjátok talán sokan, mi nem nagyon ünnepeljük az ilyesmit. Főleg a korai időben ez így volt, de később elterjedt a torta-ajándékozás.
Én is így kaptam az első ilyeneket, mígnem bunkómódon szóltam, hogy „sültkrumplitorta nincs?”. Merthogy én max. egy fél szeletet tudok megenni egy tortából, viszont a sültkrumplit imádom.

Így, egy idő után mindig volt sültkrumpli is. Egy idő után a bhakták elkezdtek egyre nagyobb ünnepet csinálni a szülinapomból, ami roppant kínos volt. A szeretetük nagyon jól esett, de mégis nagyon zavarba ejtő szituációk voltak. Csak az érti, hogy miről beszélek, aki tapasztalt ilyesmit.

Mindig tiltakoztam ellene, de azt mondták, hogy muszáj ezt elfogadnom, elviselnem. Aztán meghallottam, hogy többen kritizálnak ezért, és azt terjesztik, hogy én ünnepeltetem magam. Különböző kifogásokkal, hogy ne bántsak meg senkit, végül sikerült kibújni belőle.

Aztán szép lassan elmúlt a lendület, tavaly már csak egy-két bhakta jött hozzám gratulálni. Érdekes, mindeközben én mindig ugyanaz voltam és vagyok. Mostanában tapasztalom, hogy milyen könnyen meg tud változni az emberek gondolkodása valakiről. Komoly teszt, és kényszerít arra, hogy rágyere, hogy minden milyen átmeneti, csak Krisna az örök.

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Pándu fia! Aki nem gyűlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötőerők efféle visszahatásai, valamint semleges és transzcendentális marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra egyformán tekint; aki egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezőt és kedvezőtlent; akit dicséret és becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, valamint felhagyott minden anyagi tettel, arról azt mondják, felülemelkedett a természet kötőerőin.” Bhagavag-gita 14 fejezet 22-25

Remélem, egyszer én is rájövök, és nem írok ilyeneket. Na, szóval a Krisnások szégyennek tekintik az anyagi világban való megjelenésüket (csak a sajátjukat!), és ezért ilyenkor ők adnak ajándékot (kiengesztelés?), és nem fordítva.

Ezért ma én adok mindenkinek online ajándékot, a legértékesebbet, Krisnát egy gyönyörű képen.

Itt láthatjátok, és innen tudjátok letölteni nagy méretben.

Cserébe kérem mindenki áldását, hogy egyszer elérjem, amit fentiekben idéztem.

És bocsánat mindenkitől, akit megbántottam és megsértettem az első 40 évben, ígérem, hogy a következő 40-ben jobb leszek :).

A múlthéten tartottam leckét, állítólag jól is sikerült, de a felvétel róla sajnos nem.

Ezért elővettem egy régebbi (kb. 1 éves) észosztást.

Kicsit nehezen lendülök bele, de aztán nincs kegyelem…

Itt tudod letölteni és itt pedig meghallgatni:

„Azok a formák, melyeket Indra kolduló szerzetesként felvett, mert arra vágyott, hogy megszerezze a lovat, mind az ateista filozófia jelképei voltak.”

Srimad Bhagavatam 4. ének 19. fejezet 23. vers