Teljesen ateista családban nőttem fel. Engem már meg se kereszteltek. Apám nem nyilatkozott a vallásokról, de anyám, akinek a véleményére nagyon adtam, mesének, sőt népbutításnak tartott minden hitet. Emlékszem, hogy megrettent, amikor elmeséltem, hogy milyen jót vitatkoztam egy Jehova-tanúja barátommal.

Ahogy említettem sajnos a különköltözéssel nem oldódott meg apám alkohol problémája, sőt súlyosbodott. Sajnos gyenge személy, aki meg akart felelni a környezete elvárásának és nem tudott nemet mondani. Kisebb mennyiségnél depis lett és sok hülyeséget beszélt, főleg anyámat szekálta. Nem akarok senkit a részletekkel untatni. Aki átélte az tudja milyen, aki nem, annak lehetetlen elmesélni. Az, aki a fő menedéked, védelmed kellene hogy legyen, ő a fő veszélyforrás akitől gyakran menekülni kell. Ez nagyon mély emlék. 16-17 lehettem, amikor alkoholelvonó lett a dologból, aminek a hatása 6-7 évig kitartott, de utána újra bedurvult. Végül elváltak a szüleim, de én már akkor nem laktam otthon. 

Persze ezerszer, milliószor megfogadtam, hogy én sohasem leszek ilyen. Végül csak a jó szerencsémnek köszönhettem, hogy ez nem így lett…

1988 augusztusában behívtak katonának másfélévre. Ez akkoriban elkerülhetetlen volt, ezért azt gondoltam, hogy essünk túl rajta minél hamarabb. Határőr, útlevélkezelő voltam Sopronban, de erről már írtam korábban. Sok mindent tanultam, főleg fegyelmet és önállóságot. Persze rengeteg baromságot is, de mindegy.

Itt ért az első „spirituális” élmény, egyik este asztalttáncoltattunk. Jó materialistaként már előre röhögtem rajta, de azért belementem. Máig se pontosan értem hogyan, de működött. Három olyan számot kérdeztem, amit csak én tudtam, és az asztal lekopogta.

Közben a volt zenésztársak sorban kapcsolatba kerültek a Krisna-tudattal s egyre komolyabbak lettek, de én egy jó darabig ellenálltam. Nem volt túl bizalomgerjesztő az első fanatikus megnyilvánulásaik sem.

És persze akkoriban, 1990 áprilisában nagy szerelembe estem egy lányba (aki most is a feleségem) és ez nem kedvezett a lelki kutatásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.