Ritkán vannak kerek számok (kb. 10 évente), de most egy ilyen van.

Miközben mostanában írom az élettörténetem elgondolkodtam a szülinapjaimról. A gyerekkoriakra már szinte egyáltalán nem emlékszem. Tudom, hogy nagyon vártam, mert akkor kaptam valamit. Mivel nem voltak a szüleim túl gazdagok, két ünnep között maximum egy-két műanyag katonát sikerült kunyerálnom.

És persze ilyenkor mindig egy kicsit több szeretetet és figyelmet kaptam, például a kedvencemet főzték, meg ilyesmi.

Mivel nem volt sok barátom csak a feleségemen kívül csak az egyre fogyatkozó családom köszöntött fel. A bhakták között végre sok barátom lett, de mind tudjátok talán sokan, mi nem nagyon ünnepeljük az ilyesmit. Főleg a korai időben ez így volt, de később elterjedt a torta-ajándékozás.
Én is így kaptam az első ilyeneket, mígnem bunkómódon szóltam, hogy „sültkrumplitorta nincs?”. Merthogy én max. egy fél szeletet tudok megenni egy tortából, viszont a sültkrumplit imádom.

Így, egy idő után mindig volt sültkrumpli is. Egy idő után a bhakták elkezdtek egyre nagyobb ünnepet csinálni a szülinapomból, ami roppant kínos volt. A szeretetük nagyon jól esett, de mégis nagyon zavarba ejtő szituációk voltak. Csak az érti, hogy miről beszélek, aki tapasztalt ilyesmit.

Mindig tiltakoztam ellene, de azt mondták, hogy muszáj ezt elfogadnom, elviselnem. Aztán meghallottam, hogy többen kritizálnak ezért, és azt terjesztik, hogy én ünnepeltetem magam. Különböző kifogásokkal, hogy ne bántsak meg senkit, végül sikerült kibújni belőle.

Aztán szép lassan elmúlt a lendület, tavaly már csak egy-két bhakta jött hozzám gratulálni. Érdekes, mindeközben én mindig ugyanaz voltam és vagyok. Mostanában tapasztalom, hogy milyen könnyen meg tud változni az emberek gondolkodása valakiről. Komoly teszt, és kényszerít arra, hogy rágyere, hogy minden milyen átmeneti, csak Krisna az örök.

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Pándu fia! Aki nem gyűlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötőerők efféle visszahatásai, valamint semleges és transzcendentális marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra egyformán tekint; aki egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezőt és kedvezőtlent; akit dicséret és becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, valamint felhagyott minden anyagi tettel, arról azt mondják, felülemelkedett a természet kötőerőin.” Bhagavag-gita 14 fejezet 22-25

Remélem, egyszer én is rájövök, és nem írok ilyeneket. Na, szóval a Krisnások szégyennek tekintik az anyagi világban való megjelenésüket (csak a sajátjukat!), és ezért ilyenkor ők adnak ajándékot (kiengesztelés?), és nem fordítva.

Ezért ma én adok mindenkinek online ajándékot, a legértékesebbet, Krisnát egy gyönyörű képen.

Itt láthatjátok, és innen tudjátok letölteni nagy méretben.

Cserébe kérem mindenki áldását, hogy egyszer elérjem, amit fentiekben idéztem.

És bocsánat mindenkitől, akit megbántottam és megsértettem az első 40 évben, ígérem, hogy a következő 40-ben jobb leszek :).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.