"Csak mert valami nem azt csinálja, amire tervezted, nem azt jelenti, hogy haszontalan."

Thomas Alva Edison

És most már tényleg két keréken. Boldog és büszke az apai szív. Nem is tudja, hogy (több körülmény miatt) én jóval később tanultam meg igazán bringázni.

Már korábban is próbálkozott a pótkerekek levételével, de aztán nem érezte biztonságban magát és visszatetette. Aztán a múlt hétvégén kint kerekezett a közös udvarban Vénu, így ő is bebátorodott. 

Egy picit kellett segíteni az elindulásnál, meg a kormánykezelést kellett óvatosabbra venni, de hamar megvolt vele és azóta boldogan teker fel-alá.

Így:

Azt hittem, hogy a házasságról írottak kiverik a biztosítékot néhányaknál, de nem. Na, most akkor tovább megyek.

A házasság célja a család. Talán ezzel senki se vitatkozik. Viszont a család az jelenti, hogy van gyerek is. Ez a természetes, mind társadalmi, mind gazdasági, mind vallási okokból. Én a harmadikkal foglalkoznék inkább.

Érdekes, hogy a vallásos keresztény, hindu, muszlim, stb. családokban a sok gyerekes modell a természetes, a bhakti-jóga rögös útját járóknál a gyermektelenség dívik.

Persze a probléma összetett. Nyílván komoly gazdasági teher és felelősség a gyermek, de ahogy látom inkább a második a fő ok. De erről már beszéltünk.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy ez helyre billenjen, mert ez az egészséges több szempontból is, amiket már említettem. Talán a példát erejét még kifelejtettem.

(Nagyon fontos: ez semmiképp se arról szól, hogy „biztos azért mondja Vijaya, mert neki...”. Ez most egy tárgyilagos írás, amiről így gondolkodtam a gyermekeim előtt is)

Természetesen a tudati változáson kívül még sok segítséget adhatunk egymásnak.
- Megértést. Bizony más lesz az élete a gyermekvállaló családnak. És nem könnyebb.
- Lelki támaszt. Nehezebb eljutni a templomba, a saját lelki gyakorlatokra inspirációt nyerni két szaros pelenka közt…
- Gyakorlati segítséget. Ha csak heti pár órában felajánljuk, hogy a maradék köreink közben eltoljuk a kicsit a babakocsival, vagy vigyázunk rá, hogy ne bontsa le a házat, rengeteget segít. Plusz komoly tapasztalatokat is nyerhetünk vele 
- Pénz. Nem azt ajánlom, hogy közvetlenül adjunk (de ez se kizárt), de ha például támogatjuk a helyi óvodát, iskolát, akkor olcsóbbá tudjuk tenni, hisz annak már a létezése is csoda.
- stb…

Remélem nem bántottam meg senkit ezzel az írással, és fontos, hogy tudd, én végsőkig tisztelem mindenki döntését, de attól még úgy gondolom, hogy ez egy olyan (tabu) téma amiről kell, érdemes beszélni.

Hány különbséget látsz?

Pár napja megnéztem a "Pi élete"című filmet.Sokan emlegették, hogy jó,és az indiai kötődés is volt benne.

Remélem nem fejeznek le az ortodox-ok, de ajánlom, mert tartalmas, elgondolkodtató és nagyon szép, látványos film. 

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"EGYETEMI PROGRAMOK
Nagyon röviden el szeretnék beszélni, arról, hogy milyen eredménye van ennek a fajta
brahmacari ashramnak a prédikálás szempontjából. Van 15 brahmacari, akiknek a teljes idős
szolgálatuk az egyetemi prédikálás. Ez azt jelenti, hogy ebédtől estig egyetemi programokat
csinálnak. Az időzítés lehet eltérő, de Bombayban arra, hogy bármi sikereset csináljál, a
legjobb idő az este, mert máskülönben senki sem hallgat meg. Csak az egyetemek és a
kollégiumok egyedül azok a helyek Bombayban, ahol rendszeres programokat tartunk. Ez azt
jelenti, hogy ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen kultiválunk tanulókat egy bizonyos
egyetemen. Jelenleg 45 egyetemen és kollégiumban van heti program, 18 mérnöki egyetemen,
10 kereskedelmiben, 8 egészségügyiben, 3 manageriben és 6 másik egyetemen.

Sok-sok más egyetemen is van prédikáló programunk, de nem heti rendszerességgel. A számok, amik itt
vannak előttem, már több mint egy évesek, szóval ez mostanra már több. Majd megadom a
legfrissebb adatokat is. Mostanra a már komolyan kultivált tanulók száma 650, ez nagyon
komolyan elkötelezett krsna-tudatos tanulókat jelent. És azoknak a tanulóknak a száma, akik
16 kört japáznak, 250 körül van. A 16 körre törekvő tanulók száma 400 körül van. Igazából
nemrégiben volt Jakarta? ünnepségünk mindezeken az egyetemeken. Néhányban ezek közül
tanulók százait kultiváljuk. A legtöbbjük, tucatnyian, nagyon komolyak. Valójában a jelenlegi
brahmacarik többsége, azok ezekből az egyetemi prédikáló programokból jöttek. Az
egyetemeken segítettek a prédikálásbanl és miután vizsgáztak és diplomát kaptak,
csatlakoztak az ashramhoz. Amint mondtam, a hely szerint határoztunk úgy, hogy ez a
legjobb, ha így csináljuk.

Néhány hete, mielőtt elhagytam Bombayt, más napon ünnepeltük meg a Janmastami fesztivált
mint amikor az van, így sok más helyen tudtunk fesztivált tartani.. A JJ orvosi egyetemen kb.
750 tanuló volt ott. Az egyetemi dékán és a helyettese is részt vett. És volt kirtana és lecke a
Janmastamin. És legalább tucatnyi tanuló van azon az egyetemen, akik 16 kört japáznak,
nagyon elszántak, sokuk avatott. És amikor a programnak vége volt, a dékán odajött hozzánk
és azt mondta, hogy ez hihetetlen. Azt mondta, hogy Bombay egyetemein a tanulók nagyon
materialisták és sok erkölcstelen tettben vesznek részt és lelkesen próbálják átvenni a nyugati
világ érzékkielégítését. Sokszor még lelkesebben, mint a nyugati emberek, vagy azok a
keletiek, akik olyanok akarnak lenni, mint a nyugatiak. Azt mondta, hogy “évekig kínlódtunk
azzal, hogy valami elképzelést adjunk ezeknek az embereknek a vallásos erkölcsről és
értékekről, de lehetetlen volt. De a mozgalmatok valódi szentté változtatta ezeket az
egyetemistákat.” És legtöbbjük az egyetem legjobb tanulója. Azt mondta, hogy “minden
támogatást meg fogunk adni nektek, bármit használhattok, amit csak akartok az egyetemen,
hogy terjesszétek a mozgalmatokat.”

Egy egyszerű példa: volt két tanuló. Az egyik egy átlagos tanuló volt, aki alig ment át minden
évben, a másik az osztály legjobb tanulója volt minden egyes szemeszterben, minden évben.
Eljött az utolsó évi utolsó vizsga ideje. Két hónappal előtte a vizsgákon ez a kitűnő tanuló volt
mindig a legjobb nemcsak az egyetemén, hanem sokszor az egész államban, minden egyetem
között. Arra a két hónapra elhatározta, hogy lecsökkenti a köreit 8-ra, hogy jobban tudjon
tanulni. Az átlagos tanuló, aki alig ment át minden szemeszterben, fogadalmat tett, hogy a
végső vizsga előtt két hónappal megduplázza a körei számát 32-re, mert tényleg szüksége volt
Krsna kegyére. Indiában az utolsó vizsgák nagyon nehezek. Kijöttek a vizsgaeredmények. A
brilliáns tanuló, aki olyan sok díjat nyert, aki felezte a körei számát, hogy tanuljon a vizsgára,
alighogy átcsúszott. És az egyszerű tanuló, aki soha nem volt jó a tanulásban, aki megduplázta
a köreit 32-re, mert tudta, hogy szüksége van Krsna kegyére, mert nem volt egy jó tanuló, első
lett az egyetemen kb. 1 000 tanuló közül. Ez egy igaz történet.

Szóval ez az egyetemi prédikálás nagyon fontos, mert a nemzet jövője most nagymértékben
ezeknek az embereknek a kezében van. Így arra képezzük a bhaktákat, hogy legyenek
egyetemi prédikátorok. Nem engedünk csak úgy odamenni valakit, hogy prédikáljon az
egyetemen. Először a brahmacari leckén kell bizonyítaniuk, hogy nagyon járatosak legyenek a
filozófiánkban. Utána néhány hónapig segítenek egy másik idősebb egyetemi prédikátornak,
hogy tapasztalatot szerezzenek. És néhány bhaktánk vázlatokat csinál, hogy hogyan kell leckét
adni a krsna-tudat legtöbb alapvető témájából. Ezt leteszteljük, és utána egy idősebb
prédikátorral együtt ez a személy elkezd leckéket adni az egyetemeken. Amikor nagyon
hozzáértővé és tapasztalttá válik, akkor elkezdi vezetni a saját prédikáló programját. Először
csak kis csoportokat, aztán majd tud adni nagyobb leckéket is. Mostanára kb. 30 teljes idős
bhaktánk jött ezekből az egyetemi prédikáló programokból

KONGREGÁCIÓS PROGRAMOK
A brahmacarik csinálnak kongregációs prédikáló programokat is. Rendszeresen vannak
programok, olyanok, mint az egyetemi prédikáló programok Bombay különböző
szomszédságában hetente, ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen, ugyanaz a bhakta ad
leckéket, hogy fejlessze a kongregációt annak a városnak a szomszédságában. Azok a grhasták
szponzorálják teljes mértékben a programokat, akik ezekben a szomszédságokban élnek. Ők
hírdetik, ők szervezik a helyszínt, ők főzik a prasadamot, és ők szponzorálják ezeket
anyagilag. A brahmacarik és a kongregációban élő grhasták együttműködnek, hogy fejlesszék
mindegyik szomszédot. Most 20 heti program van 20 helyen Bombay szomszédságában.
Bombayban 65 heti program van, amit a brahmacarik csinálnak. Ez több, mint 10 program
naponta az egész év során, emellett van a vasárnapi program, amire mindenhonnan mindenki
eljön a templomba. 1996-ban a brahmacarik 150,429 könyvpont felett osztottak. Ez a
harmadik hely volt a közepes nagyságú templomok között abban az évben. És 65 000
keményfedeles Gitát osztottak csak december alatt.

Ezt nem azért említettük, hogy a bhaktát valami nagyot csinálnak volna, hanem csak mint egy
példát, hogy mennyit tudnak csinálni, ha szép törődést kapnak, ha a hangsúly a bhakták alapos
képzésén van, és ha boldogok. A brahmacarik vezteik a marathi nyelvű BBT-t is. Egy
árvaházat is csinálnak 35 gyerek árvával. Ezek szegény gyerekek, akik képzést kaptak a krsnatudatban.
Ez már önmagában egy nagy dolog. Van egy egész csoport brahmacarink, akiknek
az a fő szolgálata, hogy csak köszöntsék a vendégeket, amikor azok eljönnek a templomba.
Ők a felelősek minden egyes vendégért, aki jön, a brahmacarik és a grhasták együtt dolgoznak
ezen, éjjel-nappal van egy csoport bhakta a templomban, hogy köszöntse a vendégeket.
Minden vendégnek, aki jön, adunk egy ingyenes pamfletet a templomunkról, Srila
Prabhupadaról és a mozgalmunkról.

Nagyon barátságosan és szeretetteljesen vannak üdvözölve. Adnak egy kis prasadamot a vendégeknek, megmutatják nekik a murtikat és beszélnek róluk. Csak üdvözlik őket, és megkérdezik, mivel szolgálhatják őket, vagy megkérdezik tőlük, hogy van-e bármilyen kérdésük. Így minden vendég, aki jön, kétségtelenül
mély barátságot alakít ki a bhaktákkal már az első találkozáskor. A legtöbb ember visszajön,
mert úgy érzik, hogy van egy csodálatos barátjuk a Hare Krisna templomban. Amint már
mondtam, mi tényleg megtanítjuk a brahmacariknak annak a fontsságát, hogy tiszteljék a
nőket és a grhastákat. Ez a mozgalmunk ereje, ha a brahmacarik és a grhasták testvérként
dolgoznak együtt."

Érdekes álmaim vannak mostanában.

Most ép megint egy templomot/központot nyitottam meg... :)

Én közepesen állok az álmokhoz. Hiszek bennük, de nem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget.

A dolgokat ténylegesen csak ébren lehet megcsinálni. 

Visszatérve az elejére, érdekes volt, és nagyon valóságos. Nem hasonlított a mostanira. Szélességében kisebb volt az előtér, de magas volt, mintha a felső szint is hozzá lett volna nyitva és nagy ablakok világítottak be.A falak egyszerű, de szép kőborításúak voltak, a képek damilon voltak belógatva.

Még nem volt minden kész. Mondtam, hogy egy kicsit több melegséget kéne belevinni, növényeket, vagy több képet. Aztán hiányzott hogy szóljon a bhajan a hangszórókból, de kiderült, hogy azt kihagyták, úgyhogy a konyhából hoztuk ki külön kábelen.

A legjobb mégis a hangulat volt a bhakták között, mindenki lelkes volt. Olyan arcok is felbukkantak akiket rég nem láttam és boldogan öleltem meg őket.

Meglátjuk, hogy ennek most a múlthoz, vagy a jövőhöz van több köze.

De az tény, hogy vannak álmaim, amit nem adok fel. Soha.