És most már tényleg két keréken. Boldog és büszke az apai szív. Nem is tudja, hogy (több körülmény miatt) én jóval később tanultam meg igazán bringázni.

Már korábban is próbálkozott a pótkerekek levételével, de aztán nem érezte biztonságban magát és visszatetette. Aztán a múlt hétvégén kint kerekezett a közös udvarban Vénu, így ő is bebátorodott. 

Egy picit kellett segíteni az elindulásnál, meg a kormánykezelést kellett óvatosabbra venni, de hamar megvolt vele és azóta boldogan teker fel-alá.

Így:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.