Érdekes álmaim vannak mostanában.
Most ép megint egy templomot/központot nyitottam meg... :)
Én közepesen állok az álmokhoz. Hiszek bennük, de nem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget.
A dolgokat ténylegesen csak ébren lehet megcsinálni.
Visszatérve az elejére, érdekes volt, és nagyon valóságos. Nem hasonlított a mostanira. Szélességében kisebb volt az előtér, de magas volt, mintha a felső szint is hozzá lett volna nyitva és nagy ablakok világítottak be.A falak egyszerű, de szép kőborításúak voltak, a képek damilon voltak belógatva.
Még nem volt minden kész. Mondtam, hogy egy kicsit több melegséget kéne belevinni, növényeket, vagy több képet. Aztán hiányzott hogy szóljon a bhajan a hangszórókból, de kiderült, hogy azt kihagyták, úgyhogy a konyhából hoztuk ki külön kábelen.
A legjobb mégis a hangulat volt a bhakták között, mindenki lelkes volt. Olyan arcok is felbukkantak akiket rég nem láttam és boldogan öleltem meg őket.
Meglátjuk, hogy ennek most a múlthoz, vagy a jövőhöz van több köze.
De az tény, hogy vannak álmaim, amit nem adok fel. Soha.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.