Úgy tűnik igen.
Véletlenül futottam össze ezzel a filmrészlettel, ami a fenti állítást igazolja, de majd a „szakértők”állást foglalnak.
Ez a bemutatója a filmnek (a másikat nem tudtam iderakni).
Más. A múlt héten voltam megint edzésen. Darányi sensei tartotta, és nem is volt túl kemény, csak nekem.
Járok rendszeresen kondizni, de az semmi ehhez képest. A jó mély állásoktól (meg a többitől) két napig leguggolni se bírtam.
Nem szokta a cigány a szántást… :)
"Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, nem éri semmi fájdalom, s nem törekszik eredményre, az nagyon kedves Nekem.
MAGYARÁZAT: A bhakta elfogadhatja, ha pénzt adnak neki, de nem szabad külön erőfeszítést tennie, hogy pénzhez jusson. Még az sem befolyásolja, ha a Legfelsőbb kegyéből pénzhez jut, anélkül hogy ő maga bármit tett volna érte. Természetesnek tartja hogy naponta legalább kétszer megfürödjön, és korán kel, hogy odaadó szolgálatot végezhessen. Ily módon kívül és belül egyaránt tiszta. Mindenhez ért, mert nagyon jól ismeri az élet valamennyi tettének értelmét, s teljes hite van a hiteles szentírásokban.
Sohasem csatlakozik egyetlen csoportosuláshoz sem, ezért gondok nélküli. A fájdalmak sohasem érintik, mert nem a hamis megjelölések alapján szemléli a dolgokat. Tudja, hogy a test csupán egy burok, így a testi fájdalmak nem hatnak rá. A tiszta bhakta nem küzd semmiért, ami ellenkezik az odaadó szolgálat elveivel. Egy nagy épület felépítéséhez például rendkívüli erőfeszítés szükséges, de ha ezáltal nem fejlődik az odaadó szolgálatban, akkor a bhakta sohasem végez ilyen munkát. Az Úr számára építhet templomot, és ennek érdekében vállalhat mindenféle aggodalmat, ám sohasem építene egy nagy házat a saját rokonainak."
Bhagavad-gíta 12. fejezet 16. vers
Itt olvashatod az előző részt.
Dobos csere után Rajahamsával is kellett fotózni.
Ha már rock, akkor legyen szikla, így felmentünk a közeli Róka-hegyre.
Utólag megoszlottak a vélemények a fotózásról, de én pl. bírtam.
Itt egy még nem publikált kép. Nagyon kemény :)
Divatba jött a zenekarban a korábban sohasem használt rövidnadrág. Különösen nyáron volt nagyon kellemes viselet.
Rajahamsa igazi divatdiktátorként különböző sapkákat is bevetett. Én mondjuk nem értem, hogy hogyan bírta a meleget, de hát az ő baja…
Nálam a hosszú ujjú, egyedi Eternal Soul póló volt a divat évekig, majd ingre váltottam amit az „Akarom látni” album fotózásakor és a klipeken is viseltem.
Igazán nem gondoltam volna, hogy egy ártalmatlan Gandhi idézethez kapcsolódó kérdés-válaszra lesz az eddigi legnagyobb facebook-kommenthegy.
Eredetileg az volt a tervem, hogy egy történetet mondok el.
Most megteszem.
Még élt a dédnagymamám, mikor bhakta lettem. Mivel ő még ilyen régi vágású volt, mindig meg akart etetni amikor hozzá mentem, így észlelte a változást.
Kislány kora óta templomba járó katolikus volt, még a kórusban is énekelt. Szinte ő volt az egyetlen vallásos a családban, de senkit nem próbált téríteni.
Az én érdeklődésemet/hitemet úgy tűnt nem fogadja osztatlan lelkesedéssel, ami egyébként nem volt meglepő a 90-es évek elején, de nem beszéltünk róla semmit.
Egyik alkalommal tejbegrízt csinált nekem. Elkezdtem kanalazni és az meg furcsán kezdett nyúlni. Megszagoltam, és a szaga is furcsa volt.
„Mi ez, Dédi? Ez nagyon furcsa…” kérdeztem.
„Raktam bele tojásfehérjét.” vallotta be elpirulva. „De csak azért, mert aggódok az egézségedért”
„Jó, akkor soha többet nem eszek nálad” álltam fel az asztaltól.
„Ne, kisunokám, ígérem, soha többet nem teszek ilyet!” kérlelt a dédnagymamám.
Leültünk és megbeszéltük az addig elhallgatott dolgot.
A következő alkalommal elvittem neki Isvara Krisna prabhu „Kereszténység és Krisna-tudat” című könyvét ami akkortájt jelent meg. Nem fűztem hozzá nagy reményt, de gondoltam megpróbálom.
Pár hét múlva, mikor megint nála jártam láttam, hogy elöl van a könyv és úgy tűnik olvasták is.
„Kiolvastam” szólalt meg a dédikém.
„Én úgy gondolom, hogy ti ugyanazt tanítjátok és gyakoroljátok, mint az én Jézusom mondott, csak ti még sokkal szigorúbbak vagytok. És ez jó.”
Teltek az évek és nem beszéltünk erről szinte semmit, de érezhetően jó volt a kapcsolatunk.
1997-ben mikor 94 évesen sokadszorra is kórházba került már látszódott, hogy nincs sok hátra neki itt a földön.
Feküdt az ágyban és már gyakorlatilag nem látott. Én dhotiban voltam.
Összeszedtem a bátorságomat és egy olyan kérdést tettem fel, amit még soha.
„Dédi, hívjak papot?”
Váratlanul megfogta a kezem és azt mondta:
„Nem, kisunokám. Nem kell nálad jobb pap.”
Pár napja feltettem egy idézetet Mahatma Gandhitól:
„A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek.
Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”
Erre érkezett egy kérdés:
„Érdekes ezt a Gandhi-idézetet éppen egy krisnás blogban olvasni! Ugyanis nekem van olyan személyes tapasztalatom, amikor krisnások próbálnak győzködni, hogy de igenis, ebben a Kali-yugaban egyedül, csakis a Maha Mantra (Hare Krsna) éneklésével érhető el a megszabadulás. A keresztények szerint pedig csakis Krisztus az egyedüli út.
most pedig azt idézi egy krisnás, hogy mindegy, ki melyik vallást választja, hiszen a cél közös... Akkor mire fel az a keresztényekéhez hasonló "térítgetés" egyes krisnások részéről? Érdekelne ez, hogyan fér meg ez a két szélsőséges (egyetlen mód vs mindegy ki melyik vallást követi) mód a krisnások körében, vagy melyik az elfogadott(abb) nézet a köreikben?
Szándékom és érdeklődésem tiszta ezekkel a kérdésekkel. Ezért várom a válaszokat is!”
Én személy szerint sohasem győzködtem más vallás híveit, pláne nem mondtam, hogy ez az egyetlen út. Kifejezetten utálom ezt másoktól is. Persze mindenhol lehetnek lelkes fanatikusok…
Ha valaki választ egy hiteles folyamatot azt azért teszi, mert azt gondolja, hogy az a legjobb. Ezért ez az ő számára a „leg”. Ez csak a mai nyugaton jelenti, hogy minden más vetélytárs, ellenfél, vagy rossz.
Persze, én azt gondolom, hogy ez az idézet igazi, komoly vallásokról szól és azok normális követőiről.
Az ettől eltérőkről újabb fejezetet lehetne írni, de azt majd máskor.
Összefoglalva, szerintem nem az a lényeg, hogy ki minek nevezi magát, hanem hogy mennyire szépen próbálja az Isten által lefektetett elveket követni.
Bár a klip ami erre a Tankcsapda dalra készült elég félrevezető lehet, ha nem veszed észre a szövegben, hogy hogyan gondolkozik az életről Lukács Laci, akkor megérdemled.
Örökké tart
Gyere, mondd el mi a baj baby figyelek rád.
Előttem, ne legyen titkod én nem, vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja.
Tudom az élet súlya, tudom, a világ gondja.
Gyere, ne félj tőlem én nem verlek át.
Ha belekezdtél, hát folytasd tovább.
Ha akarod, suttoghatsz nekem az is elég, hogy halljam.
És én majd ott leszek és segítek, ha baj van.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part.
Na jól van,
Borítsunk fátylat a múltra.
A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen.
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.
Gyere, ne félj tőlem én, jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát.
De ha magadba nézel, és azt látod, hogy a szíved tiszta.
Akkor jó az út, amin jársz és többé ne is, fordulj vissza.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, Pedig ott van a másik part.
Refrén:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék.
Ha nem hiszed el, hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, Pedig ott van a másik part.
Gyere, mondd el mi a baj baby figyelek rád.
Előttem, ne legyen titkod én nem, vagyok az apád.
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja.
Tudom az élet súlya, tudom, a világ gondja.
Az élet súlya, a világ gondja.
A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek.