Pár napja feltettem egy idézetet Mahatma Gandhitól:

„A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek.
Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”

Erre érkezett egy kérdés:

„Érdekes ezt a Gandhi-idézetet éppen egy krisnás blogban olvasni! Ugyanis nekem van olyan személyes tapasztalatom, amikor krisnások próbálnak győzködni, hogy de igenis, ebben a Kali-yugaban egyedül, csakis a Maha Mantra (Hare Krsna) éneklésével érhető el a megszabadulás. A keresztények szerint pedig csakis Krisztus az egyedüli út.
most pedig azt idézi egy krisnás, hogy mindegy, ki melyik vallást választja, hiszen a cél közös... Akkor mire fel az a keresztényekéhez hasonló "térítgetés" egyes krisnások részéről? Érdekelne ez, hogyan fér meg ez a két szélsőséges (egyetlen mód vs mindegy ki melyik vallást követi) mód a krisnások körében, vagy melyik az elfogadott(abb) nézet a köreikben?
Szándékom és érdeklődésem tiszta ezekkel a kérdésekkel. Ezért várom a válaszokat is!”

Én személy szerint sohasem győzködtem más vallás híveit, pláne nem mondtam, hogy ez az egyetlen út. Kifejezetten utálom ezt másoktól is. Persze mindenhol lehetnek lelkes fanatikusok…

Ha valaki választ egy hiteles folyamatot azt azért teszi, mert azt gondolja, hogy az a legjobb. Ezért ez az ő számára a „leg”. Ez csak a mai nyugaton jelenti, hogy minden más vetélytárs, ellenfél, vagy rossz.

Persze, én azt gondolom, hogy ez az idézet igazi, komoly vallásokról szól és azok normális követőiről.
Az ettől eltérőkről újabb fejezetet lehetne írni, de azt majd máskor.

Összefoglalva, szerintem nem az a lényeg, hogy ki minek nevezi magát, hanem hogy mennyire szépen próbálja az Isten által lefektetett elveket követni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.