Pár hete itt járt Magyarországon H. G. Brajabihari prabhu, aki Srila Prabhupada egyik nagyon tanult tanítványa.
Ezt a leckéjét, amit Budapesten tartott azért rakom most fel ide, mert nagyon praktikus, és nagyon mai témákról beszél benne.
Nem csak autókról, repülőkről, hanem a facebookról, blogokról, iphone-ról is szó esik nagyon Krisna-tudatos, de nem szektás megközelítésben.
Innen tudod letölteni és itt pedig meghallgatni:
"A fején terhet cipelő ember néha leveszi a súlyt a fejéről, és áthelyezi a vállára, ha túl nehéznek találja. Így próbál könnyíteni a terhén. De bármit talál ki, hogy a terhet ne érezze nehéznek, nem tesz mást, mint ugyanazt a terhet rakja az egyik helyről a másikra.
MAGYARÁZAT: Szemléletes leírása ez annak az erőfeszítésnek, amikor egy terhet az egyik helyről a másikra helyezünk. Amikor valaki elfárad attól, hogy a fején terhet visz, átteszi a vállára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszabadult a teher cipelésének gondjától. Az emberi társadalom ugyanezt teszi a civilizáció nevében: létrehoz egyfajta nehézséget, hogy elkerüljön egy másikat. Látjuk, hogy jelenleg a társadalomban rengeteg autót gyártanak, hogy egyik helyről gyorsan eljussunk a másikra, de ugyanakkor ezzel újabb problémákat okozunk. Számtalan utat kell építenünk, ám ezek az utak nem tudnak megbirkózni a torlódásokkal és a közlekedési dugókkal. A légszennyezés és az üzemanyaghiány szintén gondot okoz. A szenvedésünk megszüntetésére vagy enyhítésére létrehozott módszerek tehát valójában nem vetnek véget a gyötrelmünknek. Az egész csupán illúzió. Nem teszünk mást, mint a terhet a fejünkről a vállunkra rakjuk át. Gondjaink enyhítésére az egyetlen igazi megoldás az, ha meghódolunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, és teljesen az oltalmába ajánljuk magunkat. Az Úr mindenható, ezért gondoskodni tud róla, hogy enyhítsen gyötrelmes életünkön az anyagi létben."
Srimad Bhagavata 4. ének 29. fejezet 33. vers
Az ovi természetesen a Mangala Családi Napközit jelenti, ahova már valóban 3 hete jár a kis lurkó.
Persze csak délelőtt, 8-tól ebédig, de ez is nagy szó egy gyermek és az egész család életében.
A feleségem főzi, készíti nekik a reggelit, tízórait és az ebédet, az uzsonnát pedig Sradhá mataji. Két ilyen kiváló szakács főztjét evő csöppségek teljesen elégedettek.
A legnagyobb terhet a két áldozatos ovo néni viszi, Javatráni és Szilvia mataji.
A terv az, hogy ez nem csak egy szimpla vaisnava gyerekjátszó lesz, hanem (ha mindenki úgy akarja) egy mini iskola is kinő belőle.
Kérlek, adjátok az áldásotokat (+pénzeteket, gyermekeiteket, stb. :), hogy ez megvalósulhasson.
Hallgassátok meg az alábbi dalt, és a következő négy nem egyszerű kérdésre kellene helyes választ adni.
Tippelni is lehet.
1. Milyen sláger lett Krisnásítva?
2. Ki énekel?
3. Kik a zenekar tagja, milyen hangszeren játszanak?
4. Hol és mikor készült a felvétel?
A helyes megfejtők között értékes ajándékokat sorsolok ki.
(Ugye ezt szokták mondani? :)
Itt egy friss hír, ami ismét bizonyítja azt, amit nem kell sokat bizonygatni: az erőszak erőszakot szül.
Emlékszem kamasz koromban, amikor jöttünk ki a moziból a Bruce Lee film után, mindenki legyőzhetetlen sárkánynak gondolta magát.
Persze ez nem tartott sokáig, mert a közeli másik mozi előtt nagyobb mennyiségben voltak barnább bőrű fiatalemberek, akik előtt ajánlatos volt csendben elsomfordálni…
„Agykutatók vizsgálatai szerint fennáll a veszélye, hogy a túl erőszakos televíziós tartalmak vagy videók érzelmileg eltompítják a tizenéves fiúkat.
A Social Cognitive and Affective Neuroscience című szaklap internetes oldalán kedden megjelent tanulmányban a tudósok megállapították, hogy annál kevesebb aktivitás mutatkozik az érzelmi reakciókért felelős agyi területeken, minél több erőszakos képet láttak a kamaszok.
Az érintett agyi területek normális esetben az agresszív viselkedés fékjeként működnek - mutatott rá Jordan Grafman amerikai kutató. - Ha ez a funkció megszűnik, növekszik annak a veszélye, hogy elfogadják az agresszivitást mint megfelelő viselkedési formát. Ugyanakkor a kutató azt is megjegyezte, hogy az erőszakos viselkedés mögötti okok annyira komplexek, hogy nem lehet laboratóriumi körülmények között vizsgálni.
A tudósok kutatásuk során 22, 14 és 17 év közötti fiút vizsgáltak meg funkcionális mágneses rezonancia tomográffal. Közben a fiatalok videojeleneteket néztek, amelyeket tinédzserek egy másik csoportja előzőleg gyengén, közepesen vagy erősen erőszakosnak ítélt.
Minél tovább nézték a fiatalok a leginkább erőszakosnak ítélt jeleneteket, annál kevesebb reakciót mutattak az orbitofrontális cortexben - ez az agyi terület fontos szerepet játszik az érzelmi reakciók kialakulásában. Kevésbé erőszakos jelenetek esetében ilyen hatást nem figyeltek meg.”
Ez egy gyönyörű részlet Srila Bhaktivinoda Thakura „Saranagati”-jából.
Sok éven keresztül minden reggel elénekeltük a saját lelki tanítómesterünknek 6 óra 50-kor.
Néha elgondolkodtam, hogy tényleg komolyan értjük, hogy mi van benne.
Milyen kegy az ami „a fűszálnál is alázatosabbá” tesz?
És tényleg jön a „próbatétel és szenvedés”?
Vajon sírni fogunk ezért a kegyért?
(1) Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázatosabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.
(2) Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfelelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni.
(3) Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy szeretett szolgáddá!
(4) Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egyfolytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.
Ismét mese, csak most magyar.
Pompom történetei közt sok okosság rejlik.
Íme, itt az egyik. Lehet, hogy gondolkodni kell hozzá, de azt sem árt.
Állítólag…
Bevezetés
Nem akarok senkit sokáig untatni ilyesmivel, mert én se szeretem, gyakran átlapozom az ilyet. Néhány fontos dolgot azért mégis szeretnék itt leírni.
Minek a stratégia, vagy vízió?
Jó kérdés, mert bár igen komoly szervezetnek tartanak minket és tartjuk magunkat meglepő módon nem sok ilyen készült. És bár rengeteg változás, változtatás zajlik napjainkban is ennek menete, elvei, céljai, stb. csak szóbeszéd útján terjednek.
Ha 18 éves vagy, és a haveroddal úgy döntesz, hogy csak úgy megindultok nyaralni, lesz ahogy lesz, az nem probléma, mert jó erőben vagytok és max. saját magatokat kockáztatjátok. De még ebben az esetben is érdemes előrelátónak lenni, különben ez így extrém sport.
Ugyanezt egy 4-5 tagú család biztosan nem teszi meg. Ugyanis a pályaudvaron alvás egy idő után nem pálya mindenkinek…
Egy cégnek, intézménynek, szervezetnek, pláne egy mini társadalomnak még egy családnál is előrelátóbbnak kell lennie. Ilyesmiről már írtam itt.
Érdekes, hogy a legnagyobb terjedelemben és kidolgozottságban a sokak (gyakran saját maga által is) őrültnek tartott Kisora prabhutól olvastam. Messze nem volt tökéletes, ahogy ez se lesz az, de legalább gondolkodott rajta, leírta és vállalja.
Itt jön be egy probléma. Hogy a stratégiát a hangzatos ötleteléstől az különbözteti meg, hogy nem rövidtávú szédítés, vagy probléma megoldás a célja, hanem felvállalt elvekre épül hosszútávon.
Mert lehet a célja egy biciklitúrának Győr is, Debrecen is, de ha ezt nem fixáljuk le, akkor baj van, mert meglepődünk, hogy milyen városok bukkannak fel és az út közben milyen meglepetések érnek minket.
Nem várt dolgok, események úgyis lesznek, de az okos ember megpróbálja ezk számát csökenteni.
Na, mindegy nem ragozom tovább, úgyis érted.
Mire alapozom a tervet?
Ez egy fontos kérdés.
- Természetesen elsősorban a Szentírásaink, Ácáryáink tanításaira
- Volt és van szerencsém sokat társulni közvetetten és közvetlenül több fejlett vaisnavával
- Az ISKCON itthoni és külföldi történelme
- Saját vezetési tapasztalataim, amiről itt olvashatsz többet
- Más magyar nagy- és kisegyház működése, sikerei, kudarcai
- egyéb szakirodalom
- és a józan (paraszti) ész
Mit szeretnénk?
A nagy szentek felismerték, hogy ha ebben a korszakban fenn szeretnénk tartani egy eszmét, vallást, akkor szükség van egy intézményre. Ez a nyugati világban halmozottan így van.
Az hogy ez tartósan fenn tudjon maradni két alapvető fontos dolog szükséges:
1. A lelki tisztaság megtartása
Az eredeti tanításoktól való nemeltérés, szorgalmas és pontos végzése a lelkigyakorlatoknak, és az egyszerűség, lemondottság fenntartásával valósítható meg.
Erről majd még később lesz szó.
2. Gazdaságilag is rentábilis működtetés
Ettől sokan zavarba jönnek, mert ugye ez pénzről szól. A tiszta Isten-szeretet természetesen mentes minden anyagi dologtól, de a mi és főleg a ránkbízottak testének vannak igényei. Egy anya, vagy apa is motiválatlanul szereti, imádja a gyermekét, de a számlák befizetéséről is gondoskodik.
Mik a források?
A vallásos intézmények az alábbi helyekről várhatnak támogatást:
a. Hívők adományai
Ez lehet sok kicsi, és/vagy néhány nagy
b. Külső adományok
Ez nem az elkötelezett hívőktől származik, ilyen lehet a karitatív tevékenység támogatása, de a könyvosztás is ebbe a kategóriába tartozik
c. Állami támogatás
1%, pályázatok, különböző normatív támogatások, ingatlanok, egyéb állami juttatások
d. Üzleti tevékenység
Boltok, éttermek, idegenforgalom, tanfolyamok, stb
Néhány példa:
Az ISKCON-ban szinte csak olyan helyeken virágoznak a központok, ahol indiaiak élnek szép számban és a kultúrájuk miatt lelkesen adományoznak, azaz „a” pont.
Scientológusok az ületi tevékenységben utaznak főleg, de utálja őket az egész világ e miatt. Ahogy írtam a Mo-i nagyegyházakat az állam tartja el.
Az MKTHK sikere főleg abból áll, hogy mindegyiket egyszerre műveli. De ez se tűnik túl stabilnak. Ha a „b” lecsökken, bajba kerül a központ.
Biztos és fejlődőképesnek az un. új keresztény egyházak útja látszik. Ők a dinamikus növekedés mellett stabil gazdasági helyzetben vannak. Nem kell bizniszelniük, a politikusoknak hízelegniük és az utcán kéregetniük.
Ezzel nem azt mondom, hogy bármelyik is rossz, de bizonytalan.
Különböző, sokszor titkos forrásokból is gyűjtöttünk információt a három egyik legsikeresebb Mo-i kisegyházról. Ebben semmi különös nincs, Kaunteya prabhu, aki GBC tag és a prédikálási minisztérium egyik vezetője éveket töltött ezzel.
„A jó pap holtig tanul.”
Ő is arra a következtetésre jutott, hogy stabil, nagy méretű és aktív hívő-közösségre van szükség. Semmi kétség, hogy Srila Prabhupadanak is ez volt a célja. Az épületek, az intézmény van az emberekért, és nem fordítva.
“Egy templomi központ elindításának csak az a célja, hogy példát mutasson a közelben élő embereknek: hogyan csinálhatnak egy kis templomot minden egyes házban. Nem szükséges, hogy emberek százai és ezrei éljenek a templomainkban, de ha hatásos propagandát tudunk csinálni, akkor a közelben élő emberek, háztartók avatást akarnak majd elfogadni, és követni fogják a templomi élet szabályait.”
Srila Prabhupada– Levél Tamál Krisnának, 1969 június 1.