Ez egy gyönyörű részlet Srila Bhaktivinoda Thakura „Saranagati”-jából.
Sok éven keresztül minden reggel elénekeltük a saját lelki tanítómesterünknek 6 óra 50-kor.
Néha elgondolkodtam, hogy tényleg komolyan értjük, hogy mi van benne.
Milyen kegy az ami „a fűszálnál is alázatosabbá” tesz?
És tényleg jön a „próbatétel és szenvedés”?
Vajon sírni fogunk ezért a kegyért?
(1) Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázatosabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.
(2) Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfelelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni.
(3) Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy szeretett szolgáddá!
(4) Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egyfolytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.