Idén 10 éves a Mantra, így gondoltam, hogy több érdekességet is elmesélnék itt a történelmünkről. Az első részben a klipek keletkezéséről. Erről már volt szó a két lassú számunknál, de most nézzük a többit is.
1999. A frissen összeállt Mantra rögtön összedob egy EP-nek nevezett demót, ami bár szerény körülmények között készül, mégis a szakma igen pozitívan nyilatkozik róla. De erről majd később.
Pont ekkor néhány bhakta barátunk összeáll, hogy médiastúdiót csinál. Profi kamera, brutál Macintos gép, mi kell több…?
Szóval, csináljunk videoklipet azonnal. A választás egyértelmű: Ébredj fel!. A zenekaros felvételeket Fellegi Ádi (dobosunk) akkori másik zenekara (Newborn) próbahelyénél, egy lepukkant üzemcsarnokban vesszük fel, hisz tél van. Persze itt se volt fűtés, csak egy kicsit volt melegebb, mint kint. Ezért vannak ezek a furcsa szerkók, amik több réteg pulóvert takarnak. Így a mozgásunk is furcsa egy kicsit. A másik indoka az idétlen dolgoknak az az, hogy még egyetlen koncertünk se volt együtt. Ádi hc-ben nyomta, Jaya Hari már 2-3 éve abbahagyta, Acyuta csak egyszer játszott az apjával (igaz akkor a BS-ben), jómagam meg 12 év után először…
Szóval így állt fel a csapat. Sokat kellett vagdosni, hogy elfogadható dolog jöjjön össze. A másik alapanyagot bh. Gábor (ma Gauramani das) szállította: leült otthon a TV elé és nyomkodta a távirányítót és a VHS magnó felvevő gombját.
Aztán elkezdtük összerakni a dolgot és kiderült, hogy senki nem ért hozzá. De végül egész elfogadható lett a végeredmény, sokaknak ma is ez a kedvenc videója. Ja, és 0 forintba került, hála a bhakták jó szívének.
Már az előző alkalommal azt írtam, hogy „itt a vége, fuss el véle”, de kiderült, hogy még vannak részek. Hát akkor most ezeket is megosztom veletek:
Ahogy a blog neve, ez is egy gyors döntés eredménye. A
fejlécben található mottóból ered. Az első verzió „a gondolkodó Krisnás” volt.
Aztán a mellettem ülő segéderő (mcdas) udvariasan megjegyezte, hogy ez úgy
hangzik, mintha én lennék az egyetlen gondolkodó Krisnás. Pedig nem így van,
sőt épp az ellenkezőjét szeretném bebizonyítani.
Aztán hallottam, hogy még így is egy kicsit provokatív, de azt nem bánom. Az emberekbe a sok évtizednyi materialista oktatás, média és sok minden más miatt az a kép alakult ki, hogy aki hisz Istenben (pláne egy indiaiban) az vagy szentimentális, vagy sérült, vagy agymosott hülye.
Hát nem. Ezt szeretném itt megmutatni. Sőt inkább azt, hogy ez inkább fordítva igaz.
Ítélj, hogy ítéltess!
Nézd már magadba
Mekkora szánalom vagy
Azt hiszed, hogy
jobban tudsz
Mindent bárkinél
Kérés nélkül mondasz
Véleményt mindenre
Pedig rajtad kívül tudják
Hogy értéktelen vagy
Ítélj, hogy ítéltess
Vádolj, hogy vádolhassanak
Nem érted, hogy ugyanazt kapod
Amit te adsz
Másoknak, magadnak
A saját szavaidtól
Nem hallasz másokat
Pedig sokan mondanák
Mutatnák az utat
De te ott állsz az árokban
Nyakig a szarodban
Amit azzal teremtesz
Hogy megkeseríted az életét
Másoknak, magadnak
Ítélj, hogy ítéltess
Vádolj, hogy vádolhassanak
Nem érted, hogy ugyanazt kapod
Amit te adsz másoknak
Ítélj!
Gyere, ítélj meg!
Ítélj, hogy ítéltess
Vádolj, hogy vádolhassanak
Nem érted, hogy ugyanazt kapod
Amit te adsz másoknak
Amikor felraktam a Szamuráj-meditációs rajzfilmet, akkor jeleztem, hogy ennek van más aktualitása is, amit majd később osztok meg veletek. Persze nem egy hatalmas titok (a bhakták között ilyen úgy sincs) csak egy új oldal, amit próbálgatok.
Kb. 2 hónapja különedzést tart velem bh. Ádám, ismertebb nevén Mc. Abból indult ki, hogy gyerekkorom óta nagyon vonzott minden, ami a kardokkal kapcsolatos és főleg a japán harcosok, akikről egyből éreztem, hogy ők a legjobbak. Csak valahogy sohasem adódott rá lehetőség.
Aztán mostanában sűrűn összefutottam a fennemlített harcművészetet is komolyan gyakorló úriemberrel, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, hogy nincs e kedve mutatni valamit. „Persze” mondta ő fülig érő szájjal „edzeni mindig van kedvem”.
Aztán kiderült, hogy ez nem csak a kardot jelenti, hanem mindent. Meg kell tanulni másképp használni testet, másképp gondolkodni. Persze szó sincs róla, hogy a Krisna-tudatról gondolkodnék máshogy, inkább az előttem álló problémákról, kihívásokról. De erről majd később többet.
Ami még aktuálissá teszi a dolgot, hogy a napokban kezdjük a magánedzéseket nyilvánossá tenni. Egyrészt kimegyünk a szabadba, másrészt mindenki jöhet. Itt olvashattok róla többet.
Zárásképpen itt van két szuper videó, ami a témába vág, és amin én nagyokat röhögtem, remélem ti is.
Kezdem azzal, hogy először tekintsünk el attól, hogy miért pont így van írva. Ez ugye annak érdekes, aki tudja, hogy hogyan lehetne máshogy leírni. Nekik meg úgyse kell elmagyarázni.
A tárgyra térve: amikor végre eldöntöttem, hogy elkezdek blo
got írni, és több heti gondolkodás után kikötöttem az igen ötletes „vgd” blognév mellett, leültünk Ádám barátommal (akit legtöbben mc-nek, vagy mcdasnak, vagy kitudja még, hogy hogy ismernek) beregisztrálni. Aztán kiderült, hogy foglalt. Mivel a mellettem ülő segéderő már korábban is finoman jelezte, hogy bár kétségtelenül előnye a választásnak, hogy én vagyok és könnyű megjegyezni, de nem jelent semmit és keresés szempontjából se szerencsés.
Na mindegy, így a kettőt Isteni jelnek vettem és villámgyorsan elkezdtem gondolkodni. Épp aznap fejeztem be egy cikket a Bhakti-jóga tanfolyamról, így ez ugrott be a fejembe. Ennek a kurzusnak én adtam a nevet. Itt megpróbálunk pár hétvége alatt ízelítőt adni a Krisna-tudat minden aspektusáról.
Valahogy az én blogom is ilyesmi akar lenni. Próbálok saját magamon keresztül bemutatni valamit, amit én úgy látok, úgy érzek mint Krisna-tudat, vagyis az ÉLET. De erről inkább később…