Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"A GRHASTA KÖZÖSSÉG KÉPZÉSE

VAISNAVA ETIKETT - A KÉPZÉS

Köszönöm, hogy eljöttetek ezen az estén újra, hogy arról a transzcendentális témáról
beszéljünk, hogy hogyan lehet a legjobban szolgálni a bhaktákat. A mozgalmunk annyira erős,
amennyire a bhakták erősek. Mi ad erőt a bhaktáknak? Amikor nagyon erősek a lelki
elvekben, a hallásban és az éneklésben, és amikor nagyon elkötelezettek és meghódoltak
abban, hogy próbálják szolgálni a missziót még nagy áldozatok árán is. De ahogyan azt már
elmondtuk, annak érdekében, hogy ebben a hangulatban tartsuk a bhaktákat, nekik szintén
érezniük kell a védelmet, a szeretetet és meg kell tanulniuk, hogy hogyan mutassanak ki
szeretetet mások felé. Kétségtelen, hogy a Hare Krsna megfelelő éneklése felébreszti
mindezeket a tulajdonságokat. De annak érdekében, hogy fenntartsuk a bhakták
elkötelezettségét a Hare Krsna éneklésére, és hogy biztosítsuk nekik az elme megfelelő
szintjét, ahol a Szent Név a legjobb eredményt fogja adni, a légkör nagyon fontos.

Ez az Úr Caitanya mozgalma. Megalapozta az elveket a Saját életével és tanításaival. Az Úr Caitanya nagyon elégedett volt azokkal a bhaktákkal, akik nagyon gondosan követték a kötelességeiket a Krsna iránti odaadásban.

Bizonyára mindannyian ismeritek Chota Haridasa történetét. Hányan hallottátok már ezt a történetet? Ő a lemondott rendben volt, de lemondottként nem követte elég óvatosan a kötelességeit. Nem megfelelően társult az ellenkező nemmel. Ezért az Úr Caitanya annak
érdekében, hogy megmutassa a jövő embereinek, hogy nagyon óvatosan kell gyakorolni az adott kötelességet és ashramot, többször megszidta Chota Haridasát, míg aztán el is utasitotta. Míg Sivanada Senát néha megkérdezte, "Úgy hallottam, hogy terhes a feleséged. Nagyon jó.
Gratulálok. Puri dasnak kell elnevezned a gyerekedet." Így az Úr Caitanya nagyon boldog volt, amikor hallotta, hogy a grhastáinak gyereke született. Amikor Sivananda Senának és feleségének megszületett Puri das nevű gyerekük, a gyerekkel elmentek az Úr Caitanyához.

Az Úr Caitanya beletette a lótuszlába nagyujját Puri das szájába. A kis babának abban a
szerencsében lehetett része, hogy szophatta az Úr Caitanya nagylábujját. Természetesen az apa
és az anya nagyon boldog volt, hogy ilyen különleges kegyet kaphatott. Az Úr Caitanya még a
Saját életénél is jobban szerette Sivananda Sena feleségét és gyerekét, mert annyira krsnatudatos
család voltak. Minden áldást megadott nekik. Dicsérte és magasztalta őket. És Chota
Haridasát pedig, aki beszélt egy nővel, elutasította.

Az Úr Caitanya azt akarta tanítani, hogy nagyon gondosan kell követnünk a társadalmi
helyzetünknek megfelelő kötelességeinket. Ennek az az oka, hogy a kötelességünk megfelelő
végzésével érhetjük el a legjobb lelki fejlődést. Azt, hogy hogyan kell viselkednie egy
bhaktának az ő társadalmi helyzete alapján és azt, hogy hogyan kell viszonyulnia másokhoz a
szolgálat hangulatában az ő társadalmi helyzetüknek megfelelően, ezt vaisnava etikettnek
hívják. Hogyan kell cselekednünk és hogyan kell bánnunk másokkal.

Az Úr Caitanya azt mondta Sanatana Goswaminak, hogy Krsna szemében az tesz széppé egy
bhaktát, hogy követi a vaisnava etikettet. A vaisnava etikett az, ami gazdagítja a bhakták
társadalmát és ez ad neki szerető, édes hangulatot. De a vaisnava etikett nem egy olyan dolog,
amit csupán automatikusan megtanulhatunk. Kell, hogy tanítsanak minket. Ez egy képzés,
hogy hogyan kell élnünk a társadalomban betöltött helyzetünkben. És hogy hogyan kell
viszonyulnunk másokhoz a Krsnának végzett szolgálat szellemében. Caitanya Mahaprabhu
elmagyarázta, hogy mi a vaisnava etikett lényege. Egy egyszerű versben, gopi padakamalayor,
dasa dasa anudasa. Nem vagyok brahmana, ksatriya, vaisya, sudra, nem vagyok brahmacari,
grhasta, vanaprasta, sannyasi. Ki vagyok én? Mi az örök azonosságom? Az egyetlen igazi
vágyam az, hogy a gopik Ura, Krsna szolgájának a szolgájának a szolgájának a szolgája
lehessek. Mindannyian ebben a hangulatban kell, hogy legyünk. De hogyan alkalmazzuk
praktikusan ezt a hangulatot az életünkben és a másokkal való kapcsolatainkban? Ez a
vaisnava etikett kultúrája. Előző este beszéltünk arról, hogy hogyan tettünk kis
templomunkban, Bombayban jelentéktelen kísérletet arra, hogy arra képezzük a
brahmacarikat, hogy megfelelően kövessék a brahmacarya elveit és hogy megtanulják azt,
hogy hogyan bánjanak más bhaktákkal a szolgálat nagyon tiszteletteljes módszere alapján. Így
cselekedve elégedettek lehetnek és nagy lelki fejlődést fognak elérni.

TANÁCSADÓI RENDSZER GRHASTÁKNAK

AZ ELVEK

Ma a grhasta ashramról szeretnénk beszélni. Nem fogunk sokat beszélni arról, hogy mik a
grhasta ashram elvei, mert ez egy nagyon mély téma, de fogunk beszélni arról, hogy hogyan
próbáljuk kultiválni és képezni az embereket, hogy elégedettek legyenek és lelkileg
fejlődjenek a grhasta ashramban. Ahogyan azt már az előző este elmagyaráztuk, úgy találtuk,
hogy nagy igény van arra, hogy minden egyes bhakta érezze azt, hogy személyesen és
egyénileg gondoskodik róla egy idősebb vaisnava. És arra, hogy minden lehetőséget meg kell
adnunk nekik, hogy képezzük őket abban, hogy hogyan végezzék a kötelességüket tökéletes
vaisnavaként a társadalmi helyzetüknek megfelelően.

Elkezdtünk egy tanácsadói rendszert a grhastáknak. (Niranjana Maharaja ki jaya! Ha oda ülsz,
akkor nem látlak.) (Neked nem kell látnod engem, nekem kell látni téged.)
Egy kicsit beszéltünk az Úr Caitanya elveiről, hogy mennyire törődött Ő azzal, hogy minden
bhakta a társadalmi helyzetének megfelelően éljen, a vaisnava elvek szerint. Azzal a céllal,
hogy próbáljuk szolgálni a grhasta közösséget, elkezdtünk egy rendszert egy nagyon egyszerű
és tapasztalatlan módon. De volt hitünk benne. Ha őszintén próbálunk segíteni a bhaktáknak,
szívvel-lélekkel, akkor Krsna fog adni intelligenciát ahhoz, hogy még többet és többet tudjunk
segíteni.

A Radha Gopinatha templomnál a grhasták a templomon kívül élnek. A templom nem tartja el
őket gazdaságilag. Függetlenek, mert Indiában ez a természetes módja annak, hogy az
emberek krsna-tudatosak legyenek. Természetesen itt és más országokban lehet, hogy
máshogy élnek a grhasták. Sokuk a templomban él és a templom tartja el őket. Bármelyik eset
is álljon fenn, ez nem fontos abból a szempontból, hogy hogyan tudunk segíteni nekik.

Úgy kezdtük el, hogy kiválasztottunk négy grhastát, hogy legyenek a tanácsadói azoknak, akik
szeretnének elfogadni útmutatást és képzést, és azt, hogy személyesen törődjenek velük.
Amikor tanácsadóról beszélünk a grhasta ashramban az egyaránt jelenti a férjet és a feleséget
is. Ők együtt szolgálják a bhaktákat. Ez a négy házaspár nem tudta, hogy hogyan kell csinálni
és még én sem tudtam, hogy mit kell tenniük. És az a néhány ember, aki jelentkezett, hogy
elfogadják valamelyiküket tanácsadónak, ők sem tudták, hogy mit kell tenniük. Elkezdtük
tanulmányozni Srila Prabhupada könyveit, hogy megértsük, hogy mik a kötelességei egy
grhastának és mik a kötelességei egy vaisnavának. És mindig sok probléma van a
kapcsolatokban. És az az idősebb személy, aki tapasztalt és már krsna-tudatos módon
keresztülment ezeken a problémákon, ő tud segíteni nekünk keresztülmenni ezeken a
problémákon."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.