Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"Kérdés: A templomunk fő szolgálata a könyvosztás, és többnyire a brahmacarik kint
maradnak, hogy csinálják ezt a könyvosztást. Lehetséges-e ezt a rendszert bevezetni, amiről
most beszélünk, a mi templomunkban, amikor mindenki kint van?

Radhanatha S.: A rendszerben az az elv, hogy minden bhaktának maximális szolgálatot
adjunk. Ez alatt azt értem, hogy szolgálni minden bhaktát a legjobb módon, amennyire csak
tudjuk. A bhaktáknak szüksége van a képzésre. Mi a filozófiánk, megérteni és beszélni róla.
Képzést kell kapniuk a vaisnava etikettből, ami egy olyan dolog, amit egész életen át kell
tanulni. Ami azt jelenti, hogy hogyan fejlesszünk ki megfelelő kapcsolatokat a vaisnavákkal.
Nagyon figyelmesen meg kell tanulniuk az alapvető brahminikus sztenderdeket, gondos
törődést kell kapniuk, és kell érezniük a vaisnavák személyes szeretetét és ragaszkodását,
különösen a vezetőkét. Ezek az elvek a legfontosabbak, ha boldoggá akarod tenni a bhaktákat
az odaadó szolgálatban az életük hátralévő részére. A legfelsőbb prioritássá kell tennünk ezt
az egész társadalmunkban. Ha bármi mást e fölé helyezünk, bhakták felemelése fölé, akkor a
társadalmunk gyengévé válik a jövőben.

Amiről most beszéltünk, az csak a gyakorlati bemutatása annak, hogy a mi templomunkban
hogyan alapoztuk meg ezt az elvet az idő, a hely és a személyek szerint. Az nagyon
nyilvánvaló, hogy ez most, itt, a ti körülményeitek között és ezekkel a személyekkel ebben az
országban máshogyan lesz alkalmazva. Bárhogyan is legyen, de ha ezzel az előadással meg
tudunk győzni titeket arról, hogy ez a legfontosabb a missziónkban, hogy első osztályú
bhaktákat neveljünk, akik tényleg mélységesen elégedettek a krsna-tudat tiszta elveit
gyakorolva, akkor minden más project virágozni fog. De ha nem tekintjük ezt az elvet a
legfontosabbnak, akkor minden project, amint azt láthattuk a mozgalmunkban, lehet hogy ma
nagyon jól megy, de nem lesz fenntartható anélkül, hogy a bhakták nagyon elégedettek,
összetartóak lennének és mohóak a meghódolásra.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a világ sok részén többnyire az új bhakták végzik el a
szolgálat egészét és az idősebb bhakták egyáltalán nem lelkesek szolgálni. Így mindig újabb és
újabb bhaktákat kell behoznod csak azért, hogy a dolgok meg legyenek csinálva. Ez azért van,
mert kudarcot vallottunk abban, hogy megfelelően képezzük és inspiráljuk a bhaktákat és
abban, hogy védelmet adjunk nekik, hogy amikor idősebbek lesznek a krsna-tudatban, akár
brahmacarik, akár grhasták, lelkesnek kell lenniük mind többet és többet tenni. Még
elkötelezettebbnek kell lenniük. Még inkább azt kell érezniük, hogy ők a mi mozgalmunk
részei. Akkor majd lesz egy olyan bhakta társadalmunk, ahol az idősebb bhakták százait
bölcsnek, tapasztaltnak és meghódoltnak fogjuk látni és az új bhakták azt fogják gondolni,
hogy “oh, ez nagyon szép.” Lehetünk ilyenek.

Én őszintén azt hiszem, hogy ha ezt hangsúlyozzuk és ezt tesszük elsődlegessé, akkor ez természetesen fog történni. El fogom mondani nektek azt a vezetői stratégiát, amit személyesen tanítottam minden
prédikátorunknak és vezetőnknek a mi kis projectünkben. Amikor jön egy személy, akkor
hogyan foglalom le őt napról napra, évről évre, hogyan vezetem, hogy ezzel a személlyel kell,
hogy legyen egy bizonyos cél, amin a szívünkben meditálunk. Ez az, amikor prédikálok
valakinek vagy lefoglalok valakit - mit kell ma tennem, hogy biztos legyek abban, hogy ez a
bhakta a mozgalmunkban fog marad az élete hátralévő részében. Ez kell, hogy legyen a
legfontosabb, amit ma meg kell tenni. Amit ma meg kell tennünk, ez egy nagyon komoly
dolog, és még fontosabb az, hogy 30 évben gondolkodjunk. Ezt a számot kell szem előtt
tartanunk. Azt kell gondolnunk, hogy „mit kell tennem azért, hogy inspiráljam, élettel töltsem
meg és erősítsem ezt a bhaktát az elkövetkezendő 30 évben?“ Ez az egyik legnagyobb
nehézség a mozgalmunkban, mert a vezetők sokszor azzal törődnek a legtöbbet, hogy mi a
mai tennivaló, de nem meditálnak minden egyes személy jövőjén. Ez nagyon fontos. Ha ez
nekünk az elsődleges, ha a vezetők összegyűlnek és úgy döntenek, hogy ez a dolog az, ami a
legfontosabb, akkor ki fogunk fejleszteni rendszereket és programokat, amik beteljesítik ezt a
célt az éppen adott idő, hely és a templon helyzete alapján.

A Mayapuri bhakták megkértek minket, hogy segítsünk nekik ezzel a programmal és hogy
ténylegesen adjunk bhaktákat ahhoz, hogy segítsenek ezt a programot megalapozni. Nagyon
alázatosan szabtam egy feltételt. Természetesen a feltétel nem az alázatosság jele, de én
szabtam egy feltételt. Én nem vagyok valami alázatos. Azt mondtam nekik, hogy az egyetlen
mód, hogy odamegyünk segíteni nektek megalapozni ezt a programot, az az, hogy a
vezetőiteknek össze kell gyűlni és nemhogy csak el kell dönteni, de közösen el kell
köteleznetek magatokat arra, hogy a bhakták képzése és a velük való törődés az egész
projectetek legfontosabb része és legfontosabb érdek.

Ha bármi mást e fölé helyeztek, akkor nem fog működni. Ha fölé helyezitek a könyvosztást, akkor nem fog működni. Ha fölé helyezitek a templomépítést, akkor nem fog működni. Ha a Food for Life fölötte van, akkor
nem fog működni. Ha a murti imádat fölötte van, akkor nem fog működni. Ha az egyetemi
prédikálás fölötte van, akkor nem fog működni. Ha a támogatói rendszer fölötte van, akkor
nem fog működni. De bárhogy is legyen, ha ez a legfontosabb dolog - törődni a bhaktákkal,
felemelni a bhaktákat, boldog életet adni a bhaktáknak -, akkor a könyvosztás, templomépítés,
fund raising, Food for Life, murtiimádat, minden virágozni fog. Mert ez nem egy karmi
társaság, ahol megfizetsz valakiket és azok meg elvégzik a munkát. A bhaktáknak inspiráltnak
kell lenniük, elégedettnek kell lenniük és akarniuk kell maradni és csinálni. Ahhoz, hogy
ebben a hangulatban tartsuk a bhaktákat, ahhoz energiát kell belefektetnünk abba, hogy
foglalkozzunk ezeknek a bhaktáknak az életével.

A beszámolómban beszéltem egy pár dologról, az egyetemi prédikálásról, könyvosztásról és
mindezekről a többi dolgokról. Ezeknek a tényeknek nincsen semmi köze Ukrajnához, de
elmondtam őket azért, hogy megmutassam azt, hogy ha energiát fektettek a bhakták képzésébe
és adtok nekik egy szerető légkört, akkor a templom minden aspektusa virágozni fog. Hari
bol.

Sajnálom, hogy elraboltam az értékes időtöket. Olyan szép ez a templom itt, olyan csodálatos
bhakták vanak itt. Annyira örülök, hogy itt lehetek. Igazából zavarban vagyok bármit is
mondai előttetek, de adjátok az áldásaitokat nekünk és imádkozzatok értünk, hogy tudjuk
folytatni az odaadó szolgálatunkat. Köszönöm szépen. (ezt egy eksztatikus kirtana követte!)"
.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.