"Valaki reggel kérdezte, hogyan lehet ragaszkodással és szeretettel énekelni Krisna szent nevét?

Honnan jön a ragaszkodás és hogyan fejlődik ki?

Az kezdetben meg kell tanulni kötelességből énekelni, de ugyan akkor a minőség is ugyanolyan fontos. De a ragaszkodás vonzza Krisna figyelmét.

A válasz az, hogy minden a szentnévből jön, abból fejlődik ki. Ez valamikor gyorsabban valamikor lassabban történik, hanem teszünk semmi mást, mint a Hare Krisnát énekeljük, de a ragaszkodás Krisna felé lassan fog jönni, hosszú ideig tart amíg kifejlődik. Sravanam kirtanam visnoh…, de ha hallunk Krisnáról – milyen kedves Krisna, milyen bölcs, milyen kedvtelései vannak, milyen szép – szóval, valahogy meg kell tanulnunk szeretni Őt. Persze a szeretetnek vannak különféle fokozatai, de mindenképpen ragaszkodnunk kell Felé. Amikor természetesen tudjuk ki mondani a nevét, akkor az az alapján történt, hogy hallottunk róla. Ennek azonban az fontossága, hogy a bhakták halljanak Krisnáról. Sravanam, kirtanam, először van sravanam és aztán van kirtanam. Honnan hallunk? A szentírásokból: Srímad Bhágavatam, Bhagavad-gíta, Caitanya-caritámrita, Bhakti-rasámrita-sindhu. Szóval oly sok könyv van. Mik ezek a könyvek? Ezek a könyvek a tiszta vaisnavák ajkáról alászálló hangvibráció. Mivel nekik van ragaszkodásuk, ezért az átjön a hangvibrációjukon, ami pedig befolyásolja a mi szívünket.

Például van egy ember, aki egy gengszter, egy gazember. Amikor az ügyvédje beszél róla, akkor ő másképpen teszi ezt, mintha az anyukája beszélne róla. Az anyukájának nem számít, hogy mit tett, mert őt egy szeretetteljes kapcsolat fűzi hozzá. Amikor az anyukától hallunk, akkor egy jobb képet fogunk kapni róla, mert a ragaszkodás ott van. Lehet, hogy az ügyvéd, vagy egy rendőr és az édesanya is ugyan azt mondják, de ahogy mondják, azzal a hangvibrációval és ragaszkodással vagy ellenszenvvel, akkor annak egy másféle hatása lesz a mi szívünkön. Ha mi beszélünk róla, akkor mi is másképpen fogunk beszélni.

Természetesen itt nem egy gengszterről van szó, hanem Krisnáról. Amikor azoktól a személyektől hallunk, akik szeretik Krisnát, és társulunk velük „nityam bhágavata sevaya”, amikor velük énekeljük a Hare Krisnát, akkor ezek mind hatást gyakorolnak a szívünkre. Ez a szívünkre gyakorolt hatás úgy van nevezve, mint ragaszkodás. Ennek a következménye az lesz, hogy mis fogjuk Krisna nevét énekelni, mégha az árnyéke is van annak a ragaszkodásnak – premábhása, bhávábhása. De egy árnyéka egy dolognak még mindig jobb, mint semmi. De ez a kezdő pontja az éneklésnek, mert ha követi valaki az árnyékot, akkor mivel az árnyék kapcsolódik a tárggyal, akkor meg fogjuk találni a tárgyat is.

Így a lényeg az, hogy mi is ragaszkodással tudjuk énekelni Krisna szent nevét, akkor társulnunk kell olyan személyekkel, akiknek minőségi ragaszkodásuk van. Ebből fog jönni az igazi éneklés majd, ami aztán vonzza majd Krisnának a figyelmét."

Srila Sivarama Maharaja

2008-03-10 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.