"Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk.

Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván."

Ralph Waldo Emerson

Remélem nem unjátok még a sok Lélek-kapus dolgot, de ebbe most nyakig benne vagyok és szerintem nektek se érdemes kihagynotok.

Hogy milyen egy ilyen  fesztivál? Most megnézhettek egy videó összeállítást a Kecskemétiről:

Véletlenül bukkantam rá egy két éve készült OM lemezkritikára itt.

"A tavaly feloszlott Mantra két zenésze, a gitáros Vijaya Guaranga Das és a dobos Rajahamsa Das hozta létre ezt a triót Kanyó Péter énekes-basszusgitárossal. Sok különbség nincs az Om és az elődzenekar között, az új formáció ugyanazt a grunge hatásokat mutató rockzenét viszi tovább, s természetesen maradt a spirituális tartalom is. Az Om ennél fogva rövid időn belül a hazai krishna-tudatúak kedvenc zenekara lehet.

A mindössze 36 percnyi játékidejű album egy visszafogott, letisztult poszt-grunge alkotásnak tekinthető. A dalokra az Alice In Chains éppúgy rányomta bélyegét, mint a King’s X, de a Black-Out és a Mantra hatásai is tagadhatatlanok. A csapat fő dalszerzője, Vijaya Guaranga Das ezúttal is fogós, fülbemászó, hamar megszerethető dallamokkal rukkolt elő, melyek Kanyó Péter lágy éneke miatt jóval könnyedebbnek tűnnek, mint ami a Mantra zenei világát jellemezte. Mindössze néhány olyan dal akad, ahol helyenként visszaköszön az elődzenekart, illetve annak énekesét, Jaya Hari Das-t jellemző agresszivitás. Ezeket a durvább énekhangokat nem is Kanyó Péter, hanem a lemezen vendégként közreműködő Watch My Dying frontember, Gaobr, azaz Veres Gábor jegyzi.

Az album dalai két részre oszthatóak. Az egyik csoportba tartoznak a spirituális tartalommal bíró, olykor bonyolult, olykor pofonegyszerű szerzemények, mint az albumot nyitó Belső vár, az old school thrasher gitárszólóval megtámogatott kapkodós Másodpercek nemzedéke, a zseniális dallamot és egy szankszrit nyelvű verset is magába foglaló Újra meg újra, a keleties alaptémájú, de jó érzékkel megalkotott Bálvány vagy az instrumentális Átma, mely alatt talán egy meditációs ima hallható. Szintén ide tartozik a Pár ezer év, ami részben a Watch My Dying közreműködő tagjainak, illetve a gyűlölettel teli háttér-vokáloknak köszönhetően az album legsúlyosabb szerzeménye lett, még a lehangolt gitáron előadott, nyomasztó címadó dalon is túltesz. Ezekre a dalokra többnyire a pszichedelikus-lebegős, olykor kifejezetten a keleti népzenéket megidéző témaválasztás, a szitárra emlékeztető hangzás, olykor a párhuzamos dallamvezetés, máshol a többszólamú ének, valamint a komoly tartalommal bíró (például a lélekvándorlásról szóló) mondanivaló a jellemző.

Az ellenpólust a könnyen befogadható, már-már slágeresnek is mondható szerzemények képezik, értelemszerűen ezekből akad kevesebb, hiszen az Om nem a populáris megközelítés híve. Ehhez a részhez a grunge-gitárhangzást őrző, de gördülékeny Szívvel-lélekkel, a szellős Másik út, vagy a Kowalsky vendégszereplésével rögzített Az maradsz, amivagy sorolható. A lemez végére ez utóbbi szerzemény került, a régi Mantra-ra és a Black-Out együttesre egyaránt emlékeztető dal a lehető legjobb zárása az albumnak, szinte késztet arra, hogy az ember azonnal újraindítsa a kellemes benyomást nyújtó lemezt.

Gyuricza Ferenc"

09.22. Kecskemét

Az egy-egy kisbusznyi Krisna-völgyi és budapesti csapat az éjszakát már a kecskeméti szálláshelyen töltötte, ahonnan már kora reggel a helyi Ifjúsági Házhoz vándorolt, hogy ott is felépítse a kis lelkivilágot.

Bár ez a helyszín is a város szívében volt, itt, talán a vasárnap miatt, nem volt akkora forgatag az utcákon. De szerencsére így is sokan jöttek, hisz a nagyterem közvetlenül az utcára nyílt és becsábította az arra járókat.

A jó idő ide is elkísért minket és a tágas és hangulatos belső udvaron sokan ültek oda a bhaktákhoz egy kis beszélgetésre.

A program lezárása itt is a Nitaibhavana prabhu vezette Visnu-projekt „koncertje” volt, amit Kecskeméten különösen lelkesen fogadtak, többször visszatapsolták őket, és a végén a székeket félrerakva nagy táncolás is kerekedett belőle.

09.21. Pécs

A több hónapnyi tervezés, szervezés aznap vált valósággá. Még a hajnali indulás is izgalmakkal telt, hisz minden el nem vitt dolog/személy bizony igen hamar elérhetetlen távolságba került volna.

De szerencsére minden jól alakult. Még az időjárás is, hisz kellemes, kora őszi időjárás nem csak hangulatjavító volt, hanem kicsábította az embereket is otthonról. A helyszínről tudtuk, hogy szuper helyen van, Pécs legforgalmasabb sétálóutcái találkozásánál, de kiderült, hogy aznap több komoly rendezvényt is szerveztek oda, így közvetlenül az utcáról is tudtunk beinvitálni vendégeket.

Akik jöttek is szép számmal. Érdekes kísérlet ez a fesztivál, hisz egyszerre több helyszínen is történnek a dolgok és folyamatosan egész nap. Nagy siker övezte a főzőtanfolyamot Hemangi vezetésével, aki bizony alaposan bevonta az odagyűlteket. A Bhaktivedanta Hittudományi főiskola végzős hallgatói nem csak a színpadon tartottak gyönyörű bemutatót, hanem egy külön teremben a gyakorlatban is oktatták a bátor jelentkezőket. Az asztrológiánál mindig sorban állás volt és a gyereksarokban is mindig alkotott egy pár csöppség.

Puspaván mataji pécsi konyháját már sokan ismerik a helyiek közül, most itt is lehetett fogyasztani a finomságokat. A kirakodóvásárnál is mindig volt érdeklődő.

Persze a fő színpadi program sem volt elhanyagolva. Zene- és táncbemutatók, izgalmas előadások, pantomim színdarab és még sok más érdekesség vonzotta be a vendégeket.

Sokan észre se vették, de a fél napjukat nálunk töltötték.