Véletlenül bukkantam rá egy két éve készült OM lemezkritikára itt.

"A tavaly feloszlott Mantra két zenésze, a gitáros Vijaya Guaranga Das és a dobos Rajahamsa Das hozta létre ezt a triót Kanyó Péter énekes-basszusgitárossal. Sok különbség nincs az Om és az elődzenekar között, az új formáció ugyanazt a grunge hatásokat mutató rockzenét viszi tovább, s természetesen maradt a spirituális tartalom is. Az Om ennél fogva rövid időn belül a hazai krishna-tudatúak kedvenc zenekara lehet.

A mindössze 36 percnyi játékidejű album egy visszafogott, letisztult poszt-grunge alkotásnak tekinthető. A dalokra az Alice In Chains éppúgy rányomta bélyegét, mint a King’s X, de a Black-Out és a Mantra hatásai is tagadhatatlanok. A csapat fő dalszerzője, Vijaya Guaranga Das ezúttal is fogós, fülbemászó, hamar megszerethető dallamokkal rukkolt elő, melyek Kanyó Péter lágy éneke miatt jóval könnyedebbnek tűnnek, mint ami a Mantra zenei világát jellemezte. Mindössze néhány olyan dal akad, ahol helyenként visszaköszön az elődzenekart, illetve annak énekesét, Jaya Hari Das-t jellemző agresszivitás. Ezeket a durvább énekhangokat nem is Kanyó Péter, hanem a lemezen vendégként közreműködő Watch My Dying frontember, Gaobr, azaz Veres Gábor jegyzi.

Az album dalai két részre oszthatóak. Az egyik csoportba tartoznak a spirituális tartalommal bíró, olykor bonyolult, olykor pofonegyszerű szerzemények, mint az albumot nyitó Belső vár, az old school thrasher gitárszólóval megtámogatott kapkodós Másodpercek nemzedéke, a zseniális dallamot és egy szankszrit nyelvű verset is magába foglaló Újra meg újra, a keleties alaptémájú, de jó érzékkel megalkotott Bálvány vagy az instrumentális Átma, mely alatt talán egy meditációs ima hallható. Szintén ide tartozik a Pár ezer év, ami részben a Watch My Dying közreműködő tagjainak, illetve a gyűlölettel teli háttér-vokáloknak köszönhetően az album legsúlyosabb szerzeménye lett, még a lehangolt gitáron előadott, nyomasztó címadó dalon is túltesz. Ezekre a dalokra többnyire a pszichedelikus-lebegős, olykor kifejezetten a keleti népzenéket megidéző témaválasztás, a szitárra emlékeztető hangzás, olykor a párhuzamos dallamvezetés, máshol a többszólamú ének, valamint a komoly tartalommal bíró (például a lélekvándorlásról szóló) mondanivaló a jellemző.

Az ellenpólust a könnyen befogadható, már-már slágeresnek is mondható szerzemények képezik, értelemszerűen ezekből akad kevesebb, hiszen az Om nem a populáris megközelítés híve. Ehhez a részhez a grunge-gitárhangzást őrző, de gördülékeny Szívvel-lélekkel, a szellős Másik út, vagy a Kowalsky vendégszereplésével rögzített Az maradsz, amivagy sorolható. A lemez végére ez utóbbi szerzemény került, a régi Mantra-ra és a Black-Out együttesre egyaránt emlékeztető dal a lehető legjobb zárása az albumnak, szinte késztet arra, hogy az ember azonnal újraindítsa a kellemes benyomást nyújtó lemezt.

Gyuricza Ferenc"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.