"A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amihez nem ért."
Napoleon
Ezt a képet most találtam és rögtön megtetszett.
Talán megértitek, hogy miért :)
Ha alaki mégse tudná a képen látható személy Raghunatha prabhu (Ray Cappo) a Shelter alapító énekese látható.
Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy mindenki utálja a vezetőket. Legalábbis ezt tapasztalom mindenhol.
Hogy miért?
Erre én se tudom a választ. Az előző rendszerben, mivel ugye a munkásosztály „uralkodott” az értelmiség egyfajta megtűrt valami volt. Talán ennek a nyomát is viseljük.
Irigyek is vagyunk rájuk. Valami mást csinálnak (pl. nem dolgoznak) és valamivel többet kapnak.
Aztán persze vannak kellemetlen tapasztalataink is velük, amikor (számunkra) nem jó döntéseket hoztak, vagy korruptak voltak, stb.
Mivel ez így elég bonyolult és megfoghatatlan, ezért egy egyszerű példára váltanék.
Van egy autó és benne pár ember. Ha valahova el akarnak jutni, akkor valakinek oda kell ülni a kormányhoz (gáz, fék, kuplung, váltó, stb.) és el kell indulni. Szóval hatalmat adunk neki, megbízunk benne. Az nem megy, hogy menet közben a kormányt, vagy a váltót rángatjuk, mert abból baj lesz.
„A vezetőket csak a hatalom érdekli!”
Persze. Az nekik a kormány, a gáz és a fék. Mi a csudát csinálna nélküle? Hát nem arra kérted, hogy vezessen?
Persze a legfontosabb, hogy tisztázzuk előre, hogy mivel bízzuk meg. Pontosan.
Ha a feladat nem túl bonyolult, akkor szinte bárki meg tuja csinálni.
De sokszor nem ez a helyzet. Sohasem látott utakon kell megtalálni az optimális irányt, sebességet és gyakran a célt is. Na meg az üzemanyagra a pénzt is. Közben persze szép is legyen a táj és ne rázzon az autó…
Elméletben mindenki jobban tudja, még olyanok is, akiknek jogsija sincs, hogy hogyan kellene.
„De biztos jó lehet neki”
Vezettél már több száz kilométert? Egy idő után már mindegy, hogy a milyen autót irányítasz, alig várod, hogy vége legyen. Mert rohadt fárasztó a folyamatos figyelés és a rengeteg kockázatos döntés meghozása és precíz végrehajtása.
Persze a jó döntésekre senki se fog emlékezni (mert az természetes), csak a hibákra.
Szóval minden szempontból hálás feladat. Többet és nehezebben kell dolgoznod és még utálni is fognak.
Legalább is az alacsony kultúrákban.
Őszentsége Bhakti Caru Swami előadása:
(Itt olvashatod az előző részt)
Etikett a templomszobában
A templomszoba etikettjéről Srila Prabhupada ír részletesen Az Odaadás nektárja című művében.
Más idézetek Srila Prabhupadatól
Levél Nandaráninak és Krisna dévinek (1967/10./4.)
„Egy másik dolog, amit én kérek, hogy a templomban minden legyen szép és tiszta. Mindenki mosson kezet mielőtt bármit megérint, ami Krisnáé. Mindig emlékeznünk kell erre, hogy Krisna a legtisztább, s hasonlóan csak a legtisztábbak társulhatnak Vele. A tisztaság kéz a kézben jár az istenszeretettel.”
(Arcan) „Abban nincs ügy, ha imitt-amott kis változások vannak - az igazi kötelesség a szeretet és az odaadás. „(1970/7./26.). Yamuna.
SP levele Kirtanandának (1974/11./23.)
„Ami a prasadamot illeti, én sosem engedtem meg Mr. Malkaninak, hogy a templomban főzzön. Ő nem avatott. Természetesen, ő hindu, de nem avatott, hogy főzzön a templomban. Bármely fizetett szakács nem kívánatos. A független főzés a templomban nem jó.” (lábjegyzet: a helyén való dolog, hogy csupán kétszer avatott brahmana tanítványok főzzenek a templomban.”)
Levél Mahapurusa (1968/3./28.) „Igen, a nem avatott dolgozhat a konyhában egy bhakta felügyelete alatt.”
(CC. Antya 4. 128. magyaráztat) „Az indiai templomok papjainál az a szokás, hogy a kívülállókat még meg sem szabad érinteni, s ha ez már megtörtént, nem mehetnek be a murtik szobájába. Ez egy nagyon fontos előírás a templomi imádatban.”
Látni a murtit nagyon megnyerő hangulatban
Levél Tamal Krisnának (1970/5./27.)
„Te úgy írtad le Sri Sri Radha Krisna Őméltóságukat a londoni templomban, mint csodálatosat. Igen, ez a standard szolgálatok tesztje. Ha mi a murtikat nagyon megnyerő hangulatban látjuk, az bizonyítani fogja az Úrnak végzett szolgálatunkat. Ezért mindenhol ilyen megnyerő hangulatban fogjuk látni a murtikat. Mihelyt más hangulatban látjuk a murtikat, azon nyomban meg kell értenünk saját ellentmondásainkat.”
Srila Prabhupada azt mondta, hogy az odaadás gyakorlása a Jayapuri templomban megfelelő szinten van, s be lehet vezetni ISKCON-szerte. (Azaz illatos olajok felajánlása, pálcikákra gyöngyök gyapot pamacsokkal, amelyeket a pap később a murtik virágfüzérével felajánlják a betérő hívőknek friss virágfüzérekért) (SP Lil. V. 47, 48. oldal.)
Új projektet csinált Jaya Hari és Veres Gábor (Gaobr WMD) Narayan néven, és itt az első szám Balázs Gergő (hegedű, stb.) vendégeskedésével.
Szerintem szuper lett, csak egy baja van: engem kihagytak belőle :)
A hétvégémet nagyrészt a kétnapos jóga-oktatói tanfolyam töltötte ki. Erre a majd mindenhol enyhén érezhető izomláz is emlékeztet J
Persze nemcsak az testre hatott a kiképzés, hanem sok hasznosat is tanultunk.
Természetesen marad a Bhakti-jóga, de rá kell jönnöm, hogy sok minden kimaradt az elmúlt években. Nem mondom, hogy mindenkinek szuperjógivá kell válnia, de az se normális, hogy sok évnyi Krisna-tudat után reménytelen küzdelmet folytatnak jó néhányan a túlsúlyukkal, a betegségekkel és legfőképp a lustasággal.
Persze az évek múlásával (és némi külsőség bemutatásával) el lehet érni az „öreg bhakta” státuszt és lehet osztani az észt, de nem hiszem, hogy ez lenne az élet célja. Ahogy sokszor írtam: magunkat csapjuk be igazán.
Az elménk, az érzékeink és a testünk kontrolja nélkül könnyen ez csak egy másik szerep lesz, amivel be tudunk illeszkedni egy mini társadalomban, de a végső cél inkább távolodik, mint közeledne.
Sokszor nem a kormánynál, hanem a hátsó ülésen ülünk és csak a szánkkal brümmögünk, miközben a facebook-ot, vagy az x-faktort nézzünk.
Természetesen a nyomva a gázt is lehet rossz felé menni, vagy karambolozni, de a sehova se menésnél nincs rosszabb.
Legalább is így gondoltuk valamikor…
És most?