A hétvégémet nagyrészt a kétnapos jóga-oktatói tanfolyam töltötte ki. Erre a majd mindenhol enyhén érezhető izomláz is emlékeztet J

Persze nemcsak az testre hatott a kiképzés, hanem sok hasznosat is tanultunk.

Természetesen marad a Bhakti-jóga, de rá kell jönnöm, hogy sok minden kimaradt az elmúlt években. Nem mondom, hogy mindenkinek szuperjógivá kell válnia, de az se normális, hogy sok évnyi Krisna-tudat után reménytelen küzdelmet folytatnak jó néhányan  a túlsúlyukkal, a betegségekkel és legfőképp a lustasággal.

Persze az évek múlásával (és némi külsőség bemutatásával) el lehet érni az „öreg bhakta” státuszt és lehet osztani az észt, de nem hiszem, hogy ez lenne az élet célja. Ahogy sokszor írtam: magunkat csapjuk be igazán.

Az elménk, az érzékeink és a testünk kontrolja nélkül könnyen ez csak egy másik szerep lesz, amivel be tudunk illeszkedni egy mini társadalomban, de a végső cél inkább távolodik, mint közeledne.

Sokszor nem a kormánynál, hanem a hátsó ülésen ülünk és csak a szánkkal brümmögünk, miközben a facebook-ot, vagy az x-faktort nézzünk.

Természetesen a nyomva a gázt is lehet rossz felé menni, vagy karambolozni, de a sehova se menésnél nincs rosszabb.

Legalább is így gondoltuk valamikor…

És most?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.