"Tűrd el, ha kell, az igazságtalanságot, de igazságtalansággal ne viszonozd azt.
Sokkal keserűbb emléket hágy maga után azon igazságtalanság, melyet máson elkövettünk, mint amelyet másoktól szenvedünk, s a legfájdalmasabb, legtartósabb szemrehányás az, mit önkeblünkben olvasunk, mert azt sem későbbi bánatunk, sem jótéteink nem képesek egészen elnémítani."
Deák Ferenc
A napokban volt egy jó tapasztalatom arról, hogy a gyereknevelésben mennyire fontos a türelem. Na meg egy kis példamutatás és jó társulás.
Szubál fiam másfél-két éves kora óta nehéz rávenni, hogy a vaisnava külsőségeknek megfeleljen.
Persze nem valami hatalmas lázadásra kell gondolni, csak a dhoti (az a furi férfi „szoknya”) csak percekig volt rajta, mert nem tartotta praktikusnak a játszáshoz, rohangáláshoz, tilakot nem hagyta felfesteni a homlokára és a hajvágás sem egy egyszerű attrakció volt nála.
De a napokban valami megváltozott.
Ő kérte, hogy dhotiban lehessen, majd másnap az oviba is úgy akart menni. Külön kéri, hogy legyen tilakja, sőt egész nap nem lehet letörölni, és kedd este ő kérte, hogy az én hajvágásom után, hogy az övét is vágjuk le.
Mert hogy „apának is”. Persze, eddig is ezt mondtuk neki, de ő most hozta meg e a döntését.
Persze nem vagyok illúzióban, hogy sok minden fog még változni pluszban és mínuszban, de egy pár tanulságot azért levontam:
- Érdemes türelmes lenni
- Érdemes kitartónak lenni
- Érdemes jó példát mutatni
- Érdemes olyanok közé terelni, ahol ezt a példát látja
Mivel többször beharangoztam, ezért illendő róla beszámolnom is :)
Pedig nem könnyű, mert nekem elég rohanós volt. Sikerült úgy szervezni a napomat, hogy egy előadás miatt épp csak beestem a mi zenekarunk kezdésére.
Mivel még tartott a Kowa joga-órája, igazodva a hangulathoz mi is lágyan kezdtünk. A legviccesebb az volt amikor az utolsó pihenő-ászanánál az a szövegünk jött többször ismételve, hogy "Alhatsz és álmodhatsz..." :)
Sokan jelezték (többek köt Kowa is), hogy bejött nekik a produkciónk.
Mi is bírtuk nagyon, tehát szerintem lesz folytatás.
Itt egy szuper beszámoló a napról és a képeket is innen nyúltam.
Sajnos még nem a mienkében, de a saját országában tényleg ellátogatott a még anno George Harrison által adományozott Bhaktivedanta Manortól nem messze lévő Krishna Awanti iskolába.
Itt lehet megnézni a suli honlapját.
A nevezetes esemény okán a nemzetközi BTG magazin teljes számában erről a témáról van szó.
Ezt most letölthetitek teljes terjedelmében pdf formátumban innen.
Egy praktikus tárgyal kezdem a hetet.
Nemrég fedeztem fel, majd némi tipródás után megvásároltam egy különleges wc-ülőkét.
Ebbe a szokásos "deszka-fedő" duón túl egy 3. réteget is beraktak, amit a kicsik tudnak használni. Persze vannak a szokásos ülőkére rakható szűkítők, de ezzel a gyerekek nem szeretnek bajlódni.
A számításom bejött, mert ezt az új szerzeményt Szubál fiam rögtön megkedvelte, és ami a legfontosabb önállóan használja.
Kicsit tipródtam az ára miatt (közel 10 ezer), de egyfelől egy normális minőségű kb. 4-5 ezer és ezzel a kis plusszal évekre megkönnyítem a gyerekem és a hozzá látogató barátai dolgát.
Kicsit gondoljunk bele milyen lehet egy (nekik) ilyen hatalmas dolog szélén billegni...
Annyi dologgal kell megküzdeniük, segítsünk legalább egy kicsit.