Kánikulás keddi templomi leckémet itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:
“A feltételekhez kötött lélek néha elképzeli, hogy apja vagy nagyapja újra eljött fia vagy unokája képében. Emiatt olyan boldogságot érez, amilyet álmában tapasztal néha az ember, s az efféle elmebeli spekulációból merít örömet.
MAGYARÁZAT: Amiatt, hogy nem tud az Úr létezéséről, a feltételekhez kötött lélek sok mindent elképzel. A gyümölcsöző cselekedetek hatására úgy kerül kapcsolatba rokonaival, apjaival, fiaival és nagyapjaival, ahogy egy csobogó patak tereli össze a fűszálakat. Egy pillanat múlva a fűszálak elszakadnak egymástól, és nincsenek többé kapcsolatban. A feltételekhez kötött életben az élőlény ideiglenesen számtalan másik feltételekhez kötött lélekkel találkozik. Családtagokként hozza őket össze a sors, és az anyagi ragaszkodás olyan erős, hogy még azután is, hogy az apa vagy a nagyapa eltávozik, abban lelik örömüket, hogy arra gondolnak, talán egy másik testben visszatérnek a családba. Ez megtörténhet, ám akár megtörténik, akár nem, a feltételekhez kötött lélek örömét leli az ilyen gondolatokban.”
Srimad Bhagavatam 5. ének 14. fejezet 17. vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.