Ezzel a címmel jelent meg kritika az OM: Érted lemezéről itt.

Sajnos (vagy szerencsére) már annyi bejegyzésem van, és a kereső sem működik rendesen a freeblogon, nem vagyok biztos benne, hogy nem tettem már föl ide, de most úgy tűnik, hogy nem, ezért itt van:

„Tavaly elkészült egy film a Mantra zenekarról, ami eredetileg a csapat 10 éves jubileumára készült volna, de a Mantra munkasságának lezárása lett belőle.Vijaya Gauranga Das és Rajahamsa Das nem tétlenkedtek az elmúlt időszakban, hanem Kanyó Péterrel kiegészülve megalakították az OM zenekart és már itt az első lemezük Érted címmel. Zenekarnévnek találóbb nevet nem is találhattak volna. Az albumon régi-új ismerősök is közreműködnek: Kowalsky (Black-Out, Kowalsky Meg A Vega), Veres Gábor és Bori Sándor (WMD).

A borító nálam telitalálat volt. A nyitószám a Belső vár annak idején simán elfért volna a Tetteim súlya lemezen, úgy látszik vannak csapatok akik ilyen borultabb szerzeménnyel szeretik indítani a lemezt. Nekem egy párszor meg kellett hallgatni mire megtudtam emészetni, akár csak annak idején a Tetteim súlya lemezt. A Szívvel-lélekkel már egy könnyen emészthető, pozitív tétel, mind zeneileg, mind szövegileg. Vijaya nem szokott szólózni de a Másodpercek nemzedéke dalban villant egy amolyan ’slayeres’ megoldást. Úgy látszik nem felejtette el, hogy honnan jött (ha valaki nem tudná a 80-as évek végén a Fantom gitárosa volt).

Az Újra meg Újra talán az a dal ami a legjobban megmutatja a zenekar képét, zeneileg egy lassabb keleties hangulatú, szövege pedig a lélekvándorlást feszegetí. Az OM akár csak a Mantra vagy a Replika nem papolnak. Bárki azonosulhat a szövegekkel akár krishnás, akár nem (jómagam sem vagyok az), sőt ezek a pozitívabb gondolatok messze többet adnak, mint a legtöbb zenekar. A Másik út talán egy picit kilóg a többi dal közül, van egy oylan filmzenés hangulata. A címadó elég hátborzongatóra sikerült, ez fogott meg a legkevésbé. Az Átma egy instrumentális utazás. A Pár ezer év és a Bálvány ismét hűen tükrözi a csapatot. A záró, Az maradsz, ami vagyban vendégeskedik Kowa, ami nálam a lemez csúcspontja.
Összeségében helyén van a lemez, Vijaya ismét alkotott maradandó pillanatokat, de nekem mint Mantra rajongó hiányzik Jaya Hari Das agresszívítása. Sőt annak idején a Minden a Tiéd lemezzel elég magasra tették a mércét, amit nehéz lesz überrelni.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.