Aki olvassa ezt az oldalt, az tudja, hogy nem szoktam a napi politikáról írni. Néha beteszek egy-egy cikket ami valahogy praktikus lehet másoknak, de mást nem.
Most mégis kivételt teszek. Az utóbbi hetekben Tunézia és Egyiptom után Líbiában, Marokkóban, Jemenben és Algériában és Bahreinban is utcára vonultak az elégedetlen tömegek. Ezek (legtöbbje) nem kicsi ország, ahol 30-40 éves diktatúrákat söpör el most a népharag.
Persze nem mindenhol ugyanaz a helyzet, de hasonló. Hiába van a vezető kezében minden létező hatalom, politikai, katonai, minden, mégis valahogy most nem tudják megállítani az embereket még úgyse, hogy közéjük lőnek géppisztolyokkal, rakétákkal.
Nagy igazságharcosnak tartom magam, de azért ez már nekem is durva. Vajon ki merne odaállni?
Volt egy hír, ami szintén szíven ütött. Útszélén agyonlőtt líbiai katonákat mutattak, akik megtagadták, hogy lőjenek saját fegyvertelen népükre. Te mit tennél?
1988-ban lettem katona és akkor még szocializmus volt és nagyon féltek, hogy az emberek fellázadnak, mint ’56-ban. Ahogy bevonultunk rögtön a tömegoszlatásra kezdtek kiképezni minket, de erről majd később írok részletesen.
Egy átlag embernek nehéz belegondolnia, hogy milyen, amikor igazi fegyver van valaki kezében.
Nem olyan, mint a filmeken.
Persze, ezektől a felkelésektől nem fog változni semmi. Igazi lelki értékek és tudás nélkül csak a tömegek vágyainak a körforgásával ismétlődik a történelem…
Természetesen Szubálról van szó, aki 2008. február 28 nagyon hajnalán látta meg a napvilágot.
Tehát hétfőn kelle
ne ünnepelni az ifjút, de úgy néz ki, akkor fogjuk a legkevésbé.
Szombaton lesz egy összevont szülinapi zsúr a Csillagvár gyerekjátszójában, mert több bhakta-palántának is mostanában esedékes az esemény. Természetesen meghívták saját készítésű meghívókkal a barátaikat.
Nagy banzáj lesz, az biztos.
Aztán vasárnap délelőtt a már emlegetett farsang lesz, majd meglátogatnak minket a feleségem szülei és akkor lesz torta, ajándék meg minden.
Persze tolhatnánk a kiscsaládos dolgokat hétfőre, de az már zavaros lenne egy kicsit, így maradunk mi is a vasárnapnál.
Hát így lett az egy napból 3.
Van egy nagyon híres verse a Srimad Bhagavatamnak (2.3.10), melyet Srila Prabhupada nagyon gyakran idézett és én is nagyon szeretek.
Igazából összefoglalja a bhakti-yoga lényegét. Ez lehetne az oldal mottója is.
Rengetegszer prédikáltam ezt embereknek (és magamnak):
Mindegy mi van, ez a legjobb ami tehetsz.
"Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.
Magyarázat (részlet): A brahamajyoti és az Úr nem különállóak, mint ahogy a nap ragyogó sugarai és a napkorong sem választhatók szét. Ezért annak, aki a legfelsőbb, személytelen brahmajyotiba akar olvadni, szintén az Urat kell imádnia a bhakti-yogával, ahogy azt itt a Srimad-Bhágavatam javasolja. Különösen a bhakti-yogát ajánlja mint minden tökéletesség elérésének útját. Az előző fejezetek elmondták, hogy a bhakti-yoga mind a karma-yoga, mind a jnána-yoga végső célja. Ez a fejezet is hangsúlyozottan kijelenti, hogy a különféle félistenek imádatának végső célja szintén a bhakti-yoga. A vers is a bhakti-yogát ajánlja, mert ez az önmegvalósításhoz vezető legfelsőbb út. Mindenkinek komolyan el kell hát fogadnia a bhakti-yoga folyamatát, még akkor is, ha anyagi élvezetre vágyik vagy arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötöttségektől."
„Aki teljes életében testi gondolatokkal foglalkozott, nem értheti meg a lelki emberek életlátását.
Hasonlít a kútcsináló paraszthoz, aki sose látott artézi kutat, s így beszél:
- Nem lehet igaz! Mert én már háromszáz kutat ástam, de egyből se fakadt meleg víz.
Mélyre kell fúrni a gondolkodásban, akkor találjuk meg az élet vizét.”
Gárdonyi Géza
A címben szereplő Kulasekhara nem csak egy híres nagy vaisnava király volt hanem, hanem a leghíresebb Krisnás zenekar neve is.
A mostani állapotukról nem tudok sokat, de volt, hogy vezették az angol slágerlistát is, ami azért nem semmi.
Így nyomják:
Erről a nagyon fontos témáról már a fekete-fehér igazságoknál akartam írni, de egy pár napja megint feljött, amikor az egyik cikkemet valaki támadásnak, kritikának vélte.
A címben szereplő két szó bár nagyon hasonlít egymásra a távolság köztük mégis hatalmas.
Megítélni dolgokat, helyzeteket, személyeket és főleg magunkat elengedhetetlenül szükséges. Még bhaktáknak is. Sőt különösen nekik. Önmegvalósítási folyamat, lelki tanítómester(ek) választása, komoly fogadalmak tétele, és még sok millió döntés amihez szükség van erre.
Mondok egy egyszerű példát.
Van egy Ford transit kisteherautó és egy Porsche 911 sportkocsi.
Melyik a jobb?
Egyik se és mindkettő.
A kisteherautó lomha, lassú, viszont rengeteg árut el tud vinni, akár raklapszámra.
A sportkocsi rendkívül gyors, robbanékony, de még egy bőröndöt is alig lehet beletenni.
Ha egy Porschevel megjelensz valahol, mindenki téged fog néz, míg a Ford transitot észre se veszik.
Még sokáig folytathatnám a felsorolást az előnyökről és a hátrányokról, amiket érdemes figyelembe venni ha döntenünk kell közöttük. A fontos, hogy ezeket tárgyilagosan vegyük számba és nézzük meg őszintén a célt amire kell.
Fontos, hogy ne legyünk beleszerelmesedve valamelyikbe.
Az életben persze ritka, hogy ennyire egyszerű és szélsőséges példával kell szembenéznünk, de az elv ugyanaz.
Én nagyon sokszor tapasztaltam, hogyha valamilyen gyűlésen feljött egy ötlet, és én a gyenge pontjaira, hátrányaira próbáltam felhívni a figyelmet akkor rám támadtak, hogy negatív vagyok.
Hiába mondtam, hogy nem erről van szó, jó az ötlet csak nézzük meg alaposan és ne legyünk beleszerelmesedve, mert az, mind tudjuk vak.
Azaz nem elítélni (vagy túlítélni), hanem csak megítélni kell.
De azt mindenképp.
Én már el is felejtettem, hogy van ilyen dolog, hogy farsang, utoljára gyerekkoromban találkoztam vele.
De most a bhakta-szülők kitalálták, hogy legyen egy nekünk is.
Persze itt minden gyerek valami Krisna-tudattal kapcsolatos dologba öltözik.
Így lesz Szubál boci. Őrült cuki, lengeti a farkát, bőg és nyalakodik, ahogy a farmon látta.