A facebook-on és más helyeken terjed egy szuper videó.

Hogy milyen apropóval jött létre itt olvashatsz többet.

Íme a közreműködők:

David Newman (Durga Das), Mira, Philippo Franchini (guitar), Sean Johnson, Wah, Dave Stringer, Girish, Bob Wisdom, Donna De Lory, Snatam Kaur, Sharon Gannon, Krishna Das, Shyam Das, Jai Uttal, Shantala (Benjy and Heather Wertheimer), Gaura Vani, Kirtan Rabbi, Seane Corn, Govindas and Radha (and Malakai), Radhanath Swami, Suzanne Sterling, Saul David Raye and Tony Khalife.

A mellett , hogy nagyon jó a szám, minőségi a klip, számomra a legmeghatóbb az összefogás és a közös részvétel még olyan emelkedett személyekkel is mint Radhanatha Swami.

Olyan világban élsz

Ahol az igazság félrenéz

Rákacsint a Holdra

Bárcsak hazudtál volna

A múltkori történet nagy sikert aratott, ezért gondoltam felrakom Srila Bhaktividyapurna Maharaja ezen leckéjének másik részét.

Szerintem nagyon tanulságos lesz mindenkinek.

„Az erényesség nem csupán azt jelenti, hogy képesek vagyunk a férjünk mellett kitartani, hanem egy viselkedésmódra, egy szellemi állapotra és beállítottságra utal, vagyis a kultúra, a vallásos elvek egész rendszerére. Az erényesség azt jelenti, hogy egyetlen irányba haladunk, ami eltökéltséget eredményez, s az elme egy dologra rögzül.

Ez nem makacsság. Különbség van makacsság és eltökéltség között. A makacsság azt jelenti, hogy van egy elképzelésünk, ahhoz ragaszkodunk, s nem tudunk változtatni rajta. Van egy célunk, megálmodjuk hogyan fogjuk elérni, s függetlenül attól, hogy mi történik, csakis azt a módszert követjük. Eldöntöm, hogy abba az irányba fogok menni, s ha kell, a falat is áttöröm, de arra megyek. Az eltökéltség azt jelenti, hogy van egy célunk, s úgy rendezzük a dolgokat, hogy azt elérjük, de sosem szabad megalkudnunk a célt, vagy a cél elérését szolgáló eszközöket illetően. Tehát ha egy bizonyos irányba akarunk menni, s egy fallal kerülünk szembe, amelyen egy ajtót is látunk, akkor az ajtón keresztül jutunk át a falon. Az egyik módszerrel tudod követni a kultúrát, a másikkal nem. Az elme rögzítése nem azt jelenti, hogy dogmatikusak vagyunk, hanem nagyon szilárdak abban az eltökéltségben, hogy kövessünk egy bizonyos fogadalmat.
     
Mindez hozzátartozik a kultúrához. Indiában nagyon korán kezdik el erényességre nevelni a lányokat. Ez azt jelenti, hogy amikor eléggé felnőnek, s már lehet velük értelmesen kommunikálni, tudatosítani kezdik bennük, hogy a jó viselkedés és az erényesség valójában egymás szinonimája. Az elmének olyan a természete, hogy vallásos elveket akar követni, mivel követésükkel békéssé válik. Látjuk, hogy ha nem békés az elme, akkor saját kénye-kedve szerint mindenfelé csapong, s megőrjít bennünket. Sőt, ha nagyon bevadul, akkor az ember – mivel az elméjét már nem tartja az ellenőrzése alatt – klinikailag őrültnek minősül.

Ha az elme kiszabadul az irányításunk alól, nagyon kényelmetlen helyzetbe kerülünk. A vallásos elvek lényege ezért az, hogy lekötik az elmét, és egy biztos viszonyítási alapot nyújtanak, melynek révén minden helyzetben megfelelően tudunk cselekedni. A határozatlanság nagyon zavaró. Ha nem tudjuk, hogy mit kell tennünk egy adott helyzetben, nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat. A védikus utasításoknak az a lényege, hogy minden helyzetben tudjuk, mit kell csinálni. Ezáltal békés lesz az elme. Ez az alapelv. Ha az erényességet és a megfelelő viselkedést egymás szinonimáivá tesszük, azt fogjuk látni, hogy a lányok már nagyon fiatal korukban elsajátítják a megfelelő viselkedés alapelveit. S amikor ez a természetük szerves részévé válik, akkor a védikus kultúra összes viselkedési szokását megtanítják nekik. A pubertáskorba lépve pedig megismerik az erényesség finomabb jelentéseit, mivel amikor elérik ezt a kort, felfogják, hogy mit jelent az, hogy ‘fiú’. Ez hozzáadódik az erényességgel és a védikus kultúrával kapcsolatos addig is szilárd megértésükhöz.

A mai felfogásban az erényesség és a megfelelő viselkedés sok esetben két külön dolgot jelent. Az erényesség csupán annyit jelent, hogy kitartunk egy személy mellett, de kulturális téren továbbra is állatként viselkedhetünk. A védikus koncepcióban azonban ezek mind összetartoznak, s az erényesség csak egy eszköze annak, hogy rögzíthessük az elménket, s hogy eltökéltek maradhassunk. Ha nem tudjuk az elménket a férjünkre rögzíteni, akkor természetesen a gurura és Krisnára sem tudjuk majd rögzíteni. Ez mind összefügg egymással. Ezek az elvek fentről indulnak, s lefelé haladnak. Meg kell érteni ezeket a szinteket. Az elme társítja egymással a dolgokat. “Ebben a helyzetben így cselekszem, tehát egy hasonló helyzetben is így fogok cselekedni.” A férj a guru-pati. Ha szilárdan követjük ezt az elvet, akkor természetesen szilárdak leszünk a sat-guru és Krisna utasításainak követésében is. Így nagyon szépen működik az egész. Az elme számára ezek nagyon szépen következnek egymásból. Ez a szerepe az erényességnek. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy elméjében nem kritizálja a férjét, s főleg mások előtt nem. Az ilyen fajta haszontalan beszélgetések (amikor a nők összegyűlnek, s megbeszélik, hogy ennek a férje ezt csinálta, annak a férje pedig azt) nem tesznek jót az erényességnek. Ha a férj tökéletes lenne, akkor biztos nem téged vett volna el, hanem már rég visszament volna Istenhez.
    
 A grihastha-ásramának tehát az a lényege, hogy segítünk egymásnak legyőzni az anyagi nehézségeket. Ahol gyengeség mutatkozik, ott megpróbálunk segíteni: ez a természetes női helyzet. Ahol gyengeség van, menedéket nyújtunk. A kisgyerekek például nagyon gyengék, nem tudnak gondoskodni magukról. A nők nagyon örülnek ennek a helyzetnek, mert így egy csomó szolgálatot végezhetnek és sokféle módon gondoskodhatnak róluk. (Aztán, ahogy a gyerekek felnőnek, s már nem függnek annyira, a hangulat inkább a kölcsönös kapcsolat irányába tolódik el.) Ugyanígy, ha a férjünknek van valami gyengesége, ezt úgy vesszük, hogy itt az alkalom, hogy segítsünk neki.

De a segítség a szolgálat, s ne az irányítás hangulatában történjen. Nem arra törekszünk, hogy kijavítsuk őt (“a férjemnek van ez a problémája, ezért nekem kell kezelésbe venni és rendbe tenni a dolgokat”), inkább segíteni próbálunk neki, hogy túljusson ezen a nehézségen. Ha így teszünk, nagyon szépen működik az egész. Vallásos cselekedeteket végzünk, mert tudjuk, hogy ez nemcsak nekünk, hanem a férjünknek is a hasznára válik. Például a férjes asszonyok mindig ezt a piros jelet viselik a hajukban, mert ez megvédi a férjüket. Ezért egy erényes lány esetében nagyon természetes, hogy ezt szereti viselni.”

Nemrég kaptam egy tanulságos videót az égő olaj oltásáról.

Mivel időnként mindenki főz és ez az eset előfordulhat, így jó ha tudjuk mit kell tenni és mi a következménye ha vizet öntünk rá.

Bár tudtam, hogy így van, de engem is megdöbbentett az eredmény.

Add tovább te is ezt a videót.

Érdekes cikket találtam a napokban.

Persze ez is csak egy „szerintem” típusú tudományos kutatás, de érdekes módon a védikus modell felé mutat.

„Akkor igazán stabil és erős a házastársi kapcsolat, ha az apa több idő tölt azzal, hogy játszik a gyerekkel, mintha fürdetné vagy etetné - állítják amerikai pszichológusok, akik azt vizsgálták, hogy mint az élet sok terén, így a gyereknevelésben is hangoztatott egyenjogúság mennyire hasznos.

Az Ohiói Egyetem szakértői szerint a hagyományos szerepek működnek a legjobban, vagyis az a férfi, aki túlzottan részt akar venni a gyerekgondozásban, valójában aláássa felesége erőfeszítéseit.

A kutatók több mint száz olyan párt kezdtek el vizsgálni, akiknek négyéves gyerekük volt. Először egy kérdőívet kellett kitölteniük arról, milyen gyakran játszanak a gyerekkel, illetve milyen más, a nevelést érintő tevékenységben vesznek részt rendszeresen. Miután megadták a kérdésekre a választ, a szakértők húsz percen keresztül megfigyelték a párokat két megadott feladat, egy családi rajz elkészítése és egy játék ház kirakása közben. Arra voltak kíváncsiak, hogy a szülők mennyire támogatják egymást, vagy éppen ássák alá egymás igyekezetét.

Egy évvel később újra megfigyelték a párokat hasonló tevékenység közben. Azt találták, hogy ha az édesapa főleg a játékkal foglalkozott a vizsgálat elején, akkor egy év elteltével azt lehetett megfigyelni, hogy a házastársak jobban támogatták egymást. Azon édesapák esetében viszont, akik a játékon kívül nagyobb szerepet vállaltak a nevelésben, kevésbé éltek támogatói párkapcsolatban.”

A címben szereplő igen egyszerű kérdésen bizony sokat agyalok. Ez a dilemma, már akkor is megvolt, amikor voltak ilyen összeruccanások, de ez a probléma (érthető okokból) csak fokozódott.

Azt az egyszerű megoldást találtam ki, hogy megkérdezlek titeket.

Végül is ez nektek van.

Csak őszintén.

A kiscsaládomon is végig szaladt a járvány. Én eddig kimaradtam, de a feleségem a múlthéten, Szubál pedig szombattól kapta meg valamelyik vírust.

Érdekes látni, ahogy az előregyártott tervek hogyan borulnak ilyenkor.

Úgy tűnik mégse mi vagyunk az Univerzum irányítói…