Érdekes cikket találtam a napokban.
Persze ez is csak egy „szerintem” típusú tudományos kutatás, de érdekes módon a védikus modell felé mutat.
„Akkor igazán stabil és erős a házastársi kapcsolat, ha az apa több idő tölt azzal, hogy játszik a gyerekkel, mintha fürdetné vagy etetné - állítják amerikai pszichológusok, akik azt vizsgálták, hogy mint az élet sok terén, így a gyereknevelésben is hangoztatott egyenjogúság mennyire hasznos.
Az Ohiói Egyetem szakértői szerint a hagyományos szerepek működnek a legjobban, vagyis az a férfi, aki túlzottan részt akar venni a gyerekgondozásban, valójában aláássa felesége erőfeszítéseit.
A kutatók több mint száz olyan párt kezdtek el vizsgálni, akiknek négyéves gyerekük volt. Először egy kérdőívet kellett kitölteniük arról, milyen gyakran játszanak a gyerekkel, illetve milyen más, a nevelést érintő tevékenységben vesznek részt rendszeresen. Miután megadták a kérdésekre a választ, a szakértők húsz percen keresztül megfigyelték a párokat két megadott feladat, egy családi rajz elkészítése és egy játék ház kirakása közben. Arra voltak kíváncsiak, hogy a szülők mennyire támogatják egymást, vagy éppen ássák alá egymás igyekezetét.
Egy évvel később újra megfigyelték a párokat hasonló tevékenység közben. Azt találták, hogy ha az édesapa főleg a játékkal foglalkozott a vizsgálat elején, akkor egy év elteltével azt lehetett megfigyelni, hogy a házastársak jobban támogatták egymást. Azon édesapák esetében viszont, akik a játékon kívül nagyobb szerepet vállaltak a nevelésben, kevésbé éltek támogatói párkapcsolatban.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.