Itt olvashatod az előző részt.

Maradtunk az előző évben kapott helyen. Ez sokkal kevésbé volt forgalmas, de így is sokan jöttek és tényleg viszonylag békés volt a kis szigetünk.

Drasztikusan nőtt a külföldiek aránya. A leckéket már két nyelven tartottuk, mert többen voltak akik nem tudtak magyarul, mint akik igen. Nitaibhavana/Csató két szám közötti összekötő szövegei élményszámba mentek. Mindig elég speciálisak, de az igen tört angolsággal hatványozottan:
„Most átmegyünk ultra faszt spíd tresbe”
„Du ju vant spíd?”
Néha pirultunk, néha röhögtünk, de semmiképp se volt unalmas :)

A másik érdekesség az volt, hogy feljött Rajahamsa is dobolni a színpadra, így extrán brutál volt a Visnu. Én nagyon bírtam.

A Mantra szokatlan időpontban, éjszaka játszott a Hammer- színpadján, így viszonylag sokan voltak.

Beleakadtam egyik kedvenc Kowa számomba, mely nem csak zeneileg jó, a klip is ötletes.
A szöveg meg zseniális…

Kowalsky : Aszfalt és fehér csík

Villogsz mielőtt rád nézne
Hogy gyerünk nyomd neki, maradj le vagy állj félre
Mert az élet az út és a tested az autó
Az a menő ha 220-al rongyol a sok ló?
De van valamilyen ész
És csak tudod hova mész
Ez nem az M7-es, mert ez keletre visz
Dehogy ezt nem tudod az is csak egy ostoba vicc
Ha a sáv leáll, s a nap körbe ér
Megértjük majd, ha már véget ér
Mindegy, hogy egy arc vagy az aszfaltról
Mert ez rólad is szól valahol

Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál

Nem szereted ha hátul vagy
De aki megfontolt, az oda megy, ahova akar
Mer' a gyomrod a tank és a benzin a táp
Neked a kúton sem mindegy, hogy épp hova állsz?
De van valamilyen ész
És csak tudod hova mész
Ez nem az M0-s, bár körbe-körbe visz
Ha látjuk, majd tudjuk, hogy egy ostoba vicc

Ha a sáv leáll, s a nap körbe ér
Megértjük majd, ha már véget ér
Mindegy, hogy egy arc vagy az aszfaltról
Mert ez rólad is szól valahol

Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál

Nincs út, amelybe bele ne fognál, mert nem ismered a veszélyt
Így robog az életed a végzet felé,
egy kamion elé,
vagy az álmod elér
Ami mindent megér?
Nincs szabály, ami az utadat állná, TOTÁLKÁR
Így rohan az életed a végzet elé
egy szakadék fölé
vagy az álmod utolér
Ami mindent megér?
Nincs táv, amibe bele ne fognál, csak a sárga angyal vigyáz rád
Így jut el az életed a végzet elé,
egy kamion mögé
Ahol a fékút vége vár

Ennek a bejegyzésnek nincs nagy filozófiai tartalma, de ezt már szerintem a címből is kitaláltátok.

Pár hete, az OM koncert előtti utolsó próbáról a Péter nem hogy elkésett, hanem kompletten elfelejtette. A néhány órás csúszásért egy-egy tábla csokival próbált vezekelni.

Ekkor jött elő a téma, hogy kinek mi a kedvence. Én kapásból nem vágtam rá, mert kb. 17-18 évet kihagytam a csoki fogyasztásból, mert tiltott dolognak számított.
Most sem ajánlott a bolti cucc, de… :)

Szóval, őszintén bevallom, ez a kedvencem:

Amikor először hallottam arról, hogy az életben vannak különböző szerepeink, akkor nem értettem, sőt felháborodtam. Persze akkor kb. 25 éves voltam és 24/24 Krisna-tudat állapotában.

A szó tényleg nem tökéletesen, hisz nem egy megjátszott, színházi dologról van szó, de most maradjunk ennél.

Amikor indul a kis életünk tényleg csak egy szerepünk van: apa/anya gyereke. Ez még iskolás korra is kitart. Amikor a pubertás után elkezdjük „kitalálni” magunkat, akkor indul a pálya.

Emlékszem, amikor először hazaállítottam a frissen vett Slayer-pólómban. Nem történt semmi, anyukám nagyon toleráns volt, de már nem csak az ő kisfia voltam, hanem valaki, aki valaki akart lenni.

Párkapcsolatok elkezdésével indul az igazi móka. Ezt gyakran a szülők is nehezen élik meg, de ekkor kétségtelenül többszereplőssé válik a színdarab.

Aztán gyerek(ek), rokonok, munkatársak, főnökök és beosztottak, barátok és haverok, a klubban, a kocsmában és a templomban, a zenekarban, a csapatban és még sorolhatnám a végtelenségig.

Mindenki tudja, hogy így van, mégis gyakran nem merünk ezzel szembe nézni a saját, vagy mások életében.

Hogy miért? Erről majd a következő részben írok.

Mikulás ünnepség volt hétfőn sok gyerekkel.

Kicsit késett a Télapó, a gyerekek már nagyon be voltak sózva. Aztán megjött.
Szubál az ölemben ült és nagyon vizsgálgatta a zsákot.

Egyszer csak odahajolt hozzám és a fülembe sugta:
„Apa, van benne Rotor”

Ehhez tudni kell, hogy mostanában Szubál kedvence a Lego Hero Factory figurái, amiből a rotor nevűt szerette volna Mikulástól.

Én persze leizzadtam. Egyfelől már nem lehet kapni, így otthon is más várta, és „közös” mikulás amúgy is csak kis csomagokat osztott mindenkinek.

Próbáltam makogni valamit, hogy itt most nem az van, meg ilyesmi, de nem volt túl meggyőző.
Aztán hirtelen megoldotta ő maga:

„Ááá, a Mikulás úgyse ismeri a Hero Factoryt.”

És ezzel lezárta az ügyet. :)

"A hozzáértő geológus tudja, hol van az arany, s különböző módszerek segítségével ki tudja vonni az aranyércből.

Hozzá hasonlóan a fejlett lelki szinten álló ember tudja, hogyan létezik a lelki részecske a testben, s így a lelki tudás művelésével tökéletességre tehet szert a lelki életben.

Azonban ahogyan az, aki nem ért hozzá, nem tudja, hol az arany, úgy az az ostoba, aki nem törődik a lelki tudással, szintén nem érti meg, hogyan létezik a lélek a testben."

Srimad Bhagavatam 7. ének 7. fejezet 21. vers

Na végre jut időm leírni az eseményeket.

Több mint két hónapja tervezgettük a forgatást. Számválasztás, hangulat, forgatókönyv, helyszín, időpont. Mivel mindent minimálból kellett megoldani így ez is sokat bonyolított rajta.
A helyszín végül egy átalakítás alatt álló belvárosi pince-pub volt. Hangulata az tényleg meg volt és reménykedtünk, hogy ott legalább nem fagyunk meg.
Aztán mégis. Rajahamsa és én egy szál pólóban voltunk a kb. 15 fokban és csak imádkoztunk, hogy ne kapjunk tüdőgyuszit. Szerencsére azt megúsztuk.

A másik hátráltató körülmény az volt, hogy minden megbeszélés ellenére aznap is dolgoztak ott munkások. Azt ígérték, hogy pár óra, de végül egész nap ott poroltak és káromkodtak.
Így is tudtunk egy pár helyen forgatni, de a zenekaros részeket sajnos nem.

Mivel a kamerák és a felszerelés is csak aznapra volt bérelve, nekünk este koncertre kellett menni egy darabig úgy nézett ki, hogy minden borul.
Végül a kettőt összevontuk és az működött. Az esti buli helyszínén nagyon kedvesek voltak és megengedték, hogy hamarabb odamenjünk és körülbelül ötvenszer eljátszuk ugyanazt a számot…:)

Tényleg. Csak a személyzetet és az érkező zenekarokat sajnáltam, akiknek ezt végig kellett hallgatni.
Nekünk jó volt, mert az egész napi fagyoskodás és pakolás után végre kiolvadhatunk és játszhattunk.

Nem tudom, hogy milyen lesz a végeredmény, de annyiból biztos, hogy érdekes lesz, hogy a felvételeken nem kamu van, hanem tényleg játszunk.

Végül a koncert jól sikerült, klasszak voltak a körülmények. Sajnos nem voltak túl sokan, de ez ma már természetes. Nekünk jó, hogy összeszokunk és játszunk, így egyre jobban összeállnak a dalok.

A klip december közepe, vége felé várható. Addig lehet izgulni…