Itt olvashatod az előző részt.
Maradtunk az előző évben kapott helyen. Ez sokkal kevésbé volt forgalmas, de így is sokan jöttek és tényleg viszonylag békés volt a kis szigetünk.
Drasztikusan nőtt a külföldiek aránya. A leckéket már két nyelven tartottuk, mert többen voltak akik nem tudtak magyarul, mint akik igen. Nitaibhavana/Csató két szám közötti összekötő szövegei élményszámba mentek. Mindig elég speciálisak, de az igen tört angolsággal hatványozottan:
„Most átmegyünk ultra faszt spíd tresbe”
„Du ju vant spíd?”
Néha pirultunk, néha röhögtünk, de semmiképp se volt unalmas :)
A másik érdekesség az volt, hogy feljött Rajahamsa is dobolni a színpadra, így extrán brutál volt a Visnu. Én nagyon bírtam.
A Mantra szokatlan időpontban, éjszaka játszott a Hammer- színpadján, így viszonylag sokan voltak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.