„Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor elégedetlenséget fejeztek ki – ha nem használhattok vele sem ügynek, sem embernek -, akkor csak magatokban beszéljetek.”

Gárdonyi Géza

Így hívják az indiai tehetségkutató sikeres zenekarát.

Jó a szöveg!!! :)

Pár éve, amikor Gadagraja prabhu adományából felkerültek a képek a Budapesti Templom falaira készítettünk egy közérthető leírást róluk Isvara Krisna prabhuval.

Egyébként Srila Sivarama Maharajal közösen választottuk ki a festményeket és én szereztem meg az amerikai BBT központból a hatalmas eredeti fájlokat, megterveztem a helyüket, majd nyomtattuk ki egy különleges technikával.

KÉPEK A FOLYOSÓN

Általános bevezető az inkarnációkról
Az ősi indiai szentírások tanítása szerint Isten a legfelsőbb személyes lény, aki végtelen képességei révén különböző formákban tud megnyilvánulni. Ezek az isteni inkarnációk időnként a Földön, vagy az univerzumunk más bolygóin is megjelennek. Az indiai szentírások beszámolnak ezen inkarnációk cselekedeteiről. Ezek a leírások a mindennapi dolgokhoz szokott fülünk számára néha nehezen hihetőnek tűnnek, de ne felejtsük el, hogy ezek a történetek nem mítoszok, hanem a mindenható Legfelsőbb Urat mutatják be, aki korlátlan képességekkel rendelkezik.

Matszja – a hal inkarnáció
Sokmillió évvel ezelőtt a Földet az a veszély fenyegette, hogy egy kozmikus özönvíz mindent megsemmisít. Akkor az Úr egy hatalmas, aranyló hal formájában jelent meg a tengerben Szatjavrata király előtt. A király vezetésével az élőlények felszálltak a különleges hal által húzott bárkára. Később Matszja visszaszerezte a Védákat, amelyeket egy démon lopott el. Ez a történet azt hangsúlyozza, hogy Úr mindig menedéket nyújt a hozzá fordulóknak. Külön érdekesség, hogy e védikus történet nyomait sok későbbi kultúrában is megtalálhatjuk.

Kurma – a teknős inkarnáció
Egy alkalommal a félistenek és a démonok ki akarták köpülni a Tejóceánt, de saját erejükből nem sikerült kinyerniük belőle a nektárt. Ezért az Úr egy teknős alakját öltötte fel, és köpülőrúdként a Mandara hegyet tartotta a hátán, hogy híveinek sikerüljön elérni a céljukat. Története azt is illusztrálja, hogy az Úr akaratából akadályok gördülhetnek az utunkba, de az Ő akaratából ezek meg is szűnhetnek.

Varáha – a vadkan inkarnáció
Hiranyaksa démon mérhetetlen hatalomra tett szert, és kizsákmányolta a Föld kincseit. Tettei következtében a Föld belesüllyedt a kozmikus Garbhodaka-óceánba. Az Úr ekkor Varáha, vagyis egy vadkan formájában jelent meg, majd kiemelte és biztonságba helyezte a Földet. Hiranyaksa buzogányával megtámadta az Urat, de hiába rendelkezett mérhetetlen erővel, az Úr természetfölötti erejével végül legyőzte őt.

folyt. köv.

Pár napja egy nagyon jó podcast-ot tett fel Srila Sivarama Maharaja erről a témáról.

Érdekes, hogy nem rég én is írtam én is erről a Siksa-guru című könyve alapján egy kicsit.
Persze nem ilyen bátran és szókimondóan.

Pedig tehetném. Most nincs semmilyen pozícióm az Egyházban így nem érhet az a vád hogy magamat/magunkat akarom mentegetni, előrenyomni.

Arról, hogy milyen könnyen csattannak el durva kijelentések, gyanúsítások, sejtetések becsületesen küzdő személyek felé most a másik oldalról is látom.

Nem mondom, hogy mindennel egyet kell érteni, de ezek olyanok, mint a fej fölött pörgetett szaros pelenka (bocsánat a hasonlatért).
Semmi értelme, csak az a lényeg, hogy mindenre fröccsenjen valami, hogy aztán lehessen mutogatni rá.

Sajnos ez az egész világ hangulata. Nem értik az emberek, hogy pillanatnyi tisztelet, vagy hatalom érdekében sárba, vagy szarba tapossuk valakinek a becsületét, jó hírét, akkor az senkinek se lesz jó.
Az a precedens, hogy ezt is meg lehet csinálni azt fogja eredményezni, hogy velünk is megteszik.

Így süllyed egyre mélyebbre minden.

Gondolkozz el kérlek te is.

Ha a kezedbe akad egy szaros pelenka és nagyon súlyosan néz ki, akkor vidd egy orvoshoz, de ha nem, akkor csak dobd ki gyorsan egy kukába. Oda való.

Amikor 2000-ben először turnéztunk a Replikával a pécsi bhakták megvendégeltek minket.

Ismerve a helyi konyhát, és persze a főszakácsot, Candradoya prabhut a teljes Mantra legénység ott volt hiánytalanul. A Replikából viszont csak Csató/Nitaibhavana, mint ős vegetáriánus.

A bhakták hozták a finomabbnál finomabb prasadamokat. Egyszer ott hagytak valamit előttünk és a lelkes debreceni frontember majdnem belenyúlt. Kedvesen és viccesen figyelmeztettük, hogy nálunk nem menő a „magadat szolgáld”, utalva az akkor kijött Replika dalra.

Azóta ő is másképp látja… :)

Több mint 2 éve írtam, hogy miért lett ez az oldalam mottója.

Bár azóta sokan sok mindent beleképzeltek, de így újraolvasva is ugyanaz maradt a célom a névadással.

És mi lett az eredmény?

A világ által „széthasznált” google ezt mutatja az „egy gondolkodó”-ra:
Persze itt nyílván a magyar nyelvűekről van szó, de így se rossz.

És mi van, ha csak a „gondolkodó”-t ütjük be?
Itt ugyan a 3. helyre szorul az oldal, de 875 ezer találatból ez se szégyen :).

Ami a legfontosabb: nem az „ÉN” blogom jut el így rengeteg emberhez, hanem a „KRISNÁS”-é.

Remélem érted a különbséget.

Nem szégyen másoktól tanul, pláne olyan dolgot, ami működik.

Érdemes elolvasni ezt a cikket a Pixar meneteléséről pláne azért, mert nemrég feltett Steve Jobs beszédben is szó van róla.

Itt egy részlet az írásból:

„Fontos az is, hogy Lasseter legalább annyira tartja magát történetmesélőnek, mint animációs szakembernek. A legfőbb szerinte, hogy legyen egy jó sztorija, érdekes karakterei, és az egésznek egy varázslatos világa. "Amikor már van egy történetünk, hozzátesszük a storyboard kézzel készített rajzait - ezt hívjuk sztoritekercsnek -, és felveszünk hozzá ideiglenes hangot, ideiglenes zenét és effekteket. Aztán leülünk egy társasággal, amit én csak "kreatív agybizottságnak" hívok, és megnézzük egyben az egészet.

A cég összes rendezője, és a kulcspozíciók betöltői összejönnek három-négyhavonta, és függetlenül attól, hogy hol tart épp a film, megnézik. Ismerik a mondást: 'Hibázhatsz, de olyan gyorsan hibázz, ahogy csak tudsz.' Szóval ez a bizottság majd megmondja, hol hibáztál, és hol nem. És az én jegyzeteim vagy hozzászólásaim semmivel sem érnek többet a többiekénél. Ez segít megtartani a kreatív atmoszférát." Lehet, hogy ez mind túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de eddig senki sem akadt, aki megcáfolta volna.”