A 3.sz.-ban Ts'ao király elküldte a fiát, T'ai herceget a templomba, hogy a nagy mester, Pan Ku alatt tanuljon. Mivel T'ai herceg következik apja után a trónon, Pan Ku annak alapjait tanította a fiúnak, hogyan lesz valaki egy jó uralkodó. Amikor a herceg megérkezett a templomba, a mester elküldte egyedül a Ming-Li erdőbe. Egy év után kellett a hercegnek visszajönnie a templomba, hogy számoljon be az erdő hangjáról.

Amikor T'ai herceg visszaért, Pan Ku megkérte a fiút, hogy mondjon el mindent, amit hallott. "Mester," -válaszolt a herceg, -  "hallottam a kakukkok dalát, a kolibrik rikácsolását, a levelek zizegését, a madarak csiripelését, a tücskök ciripelését, a méhek
zümmögését, a szél suttogását és süvöltését."  Amikor a herceg befejezte, a mester visszaküldte az erdőbe, hogy figyeljen, hogy mi mást hall. A herceg zavarba jött a mester kérésétől. Hát nem leírt már minden hangot, amit hallott?

Nappalokon és éjszakákon át ült az ifjú herceg egyedül az erdőben és hallgatott. De nem hallott más hangot, mint amit már korábban is hallott. Aztán egy reggel, ahogy a herceg némán ült a fák alatt, elkezdett észrevenni olyan halk hangokat, amiket korábban sosem hallott. Minél jobban figyelt, annál tisztábbá váltak a hangok. A megvilágosodás érzése vette körül a fiút. "Biztosan ezeket a hangokat akarta a mester, hogy észrevegyem."

Amikor T'ai herceg visszatért a templomba, a mester megkérdezte, hogy mi mást hallott. "Mester," - válaszolt a herceg tisztelettel -  "amikor figyelmesebben hallgattam, meghallottam a hallhatatlant - a nyíló virágok hangját, a nap hangját, ahogy melegíti a földet, és hallottam, ahogy a fű issza a reggeli harmatot." A mester elismerően bólintott. "Hallani a hallhatatlant" - jegyezte meg Pan Ku - "szükséges alap ahhoz, hogy valaki jó
uralkodó legyen.

Mert csak amikor egy uralkodó közelről meg tudja hallani az emberek szívét, hallja a ki nem mondott érzelmeiket, a ki nem fejezett fájdalmaikat, és a ki nem mondott panaszaikat, remélheti, hogy bizalmat tud ébreszteni az embereiben, meg tudja érteni, amikor valami nem jó, és tud gondoskodni a polgárai valódi szükségleteiről. Az államok akkor dőlnek össze, amikor a vezetők csak a felületes szavakat hallgatják meg és nem hatolnak mélyen az emberek lelkébe, hogy meghallgassák valódi véleményüket, érzelmeiket és vágyaikat."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.